A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum jazztörténeti ismeretterjesztő sorozatában, októberben a jazz és a klasszikus zene kölcsönhatásáról, novemberben a jazz és a pop válásáról lesz szó a MűvészetMalom új rendezvénytermében.
A júniusi Jazz Estek Szentendre koncertjeihez kapcsolódva a Ferenczy Múzeumi Centrum Jazznarratívák című előadássorozatában a programsorozat művészeti vezetője, Zipernovszky Kornél mesél a jazz történetéről. A sorozat fókuszában a jazz és közönségének, vagyis magának a társadalomnak a találkozása áll. Az estek egy-egy narratívát vizsgálnak, tehát arról is szó lesz, aki a történetet meséli, például egy zenész vagy egy producer, és arról is, hogy vajon miért pont ezt és így mondja el. Persze mindez nem csak prózában hangzik el, a zenei illusztrációt ott helyben improvizálja Nagy János ‘Yancha’ zongoraművész, a magyar jazz meghatározó személyisége.
Október 19-én, csütörtökön, a sorozat első estjén arról lesz szó, hogy hogyan lépte át a maga Rubiconját a jazz, mikor és hogyan játszottak először jazzt a Carnegie Hallban, milyen zseniális húzás volt a producer Norman Granz részéről a ‘Jazz at the Philharmonic’. De ez a történet az átkeléssel nem ért véget, a jazz és klasszikus zene komplex kölcsönhatása azóta is tart, sőt, még intenzívebb lett. November 16-án a jazz és a popzene különválásáról lesz szó, hiszen utóbbiról csak a ’60-as évek óta beszélünk a jazz műfajtól részben vagy egészen elkülönítve. Ám mint minden válás, ez is egy hosszabb folyamat és többrétű változás eredménye volt. Egy idő után már nem az Ellington- és Basie-zenekarok szolgáltatták a tánczenét és produkálták a slágerlistás lemezeket. Ez a történet annál sokkal összetettebb, hogy Charlie Parker és a be-bopperek zenéjére már nem lehetett táncolni, belép a képbe a kritikus, aki leminősíti a népszerűt, miközben ami mindenkinek tetszik, az jut el leginkább a közönséghez. A jazz és a pop a válás óta is kacérkodnak egymással.
Kiemelt kép: Nagy János ‘Yancha’ (Fotó: Szalóky Béla)
