„Izgulok, hogy méltó legyek egy ilyen nagy ember emlékéhez” – Interjú Havasi Péterrel

November 30-án mutatják be a Déryné Központban Szilágyi Andor A Bajnokok Bajnoka – Papp Laci című darabját. A történet középpontjában a profi világbajnoki mérkőzésre készülő Papp László áll, akit 1964 novemberének végén nem engedtek ki Amerikába, hogy megvívja utolsó mérkőzését, ezzel esetlegesen elnyerve a világbajnoki címet. Papp Lászlót Havasi Péter alakítja majd, akivel az egyik próba után ültünk le beszélgetni.

Éppen próba után vagyunk, a bemutatóig kevesebb, mint két hét van hátra. Hogyan érzed, mennyire állt össze benned a szerep?

Egyelőre részpróbákat tartunk, az egyes jeleneteket külön-külön próbáljuk. Ilyenkor még nehéz bármit is mondani, mert bármennyire is azt érzi az ember, hogy ismeri az adott karaktert, tudja, mi után mi jön, hol kell bejönni stb., a szerepnek mindig van egy íve, ami majd a főpróbahéten jön elő igazán, amikor egyben megy le 5-6 jelenet. Én legalábbis akkor tudom igazán megélni az általam játszott figura sorsát. Ez a szerep pedig különösen nagy kihívást jelent, ma például két órán keresztül gyakoroltuk Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőrszakértővel a bokszjeleneteket, hogy minél élethűbbek legyenek.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy te fog eljátszani a legendás Papp Lacit?

Ez egy óriási megtiszteltetés, egyben óriási feladat is, hiszen egy olyan embert kell eljátszanom, aki valóban itt élt köztünk, nem egy kitalált figura. Ez az ember megnyert három olimpiát, kétszeres Európa-bajnok, 1962-64 között pedig profiként Európa bajnok volt. Már szervezték a világbajnoki címmérkőzését, amikor az itthoni államszervezet úgy döntött, nem engedik ki. Ez óriási törést okozott az életében.

Azt lehet tudni, hogy miért nem engedték ki?

Pontosan nem, de sok mindent mondanak. Vannak olyan nézetek, ami szerint azért, mert a szocializmusban nem nézték jó szemmel, hogy sok pénzt keres. Pedig ahhoz, amit ő csinált, nem kellett egyetemet végezni, az út bárki számára adott volt: csak ki kell állni és le kell pofozni a fél világot. Lehetett hallani, hogy ő egy mérkőzéssel annyit keresett, mint a dunaújvárosi kohászok brigádja két hét alatt. Ugyanakkor az is lehet, hogy a politikát más okból zavarta, hogy ennyire sikeres. Ami azért is fura, mert kilószámra hozta az érmeket, és az ilyen sikert a politika mindig felhasználja, sőt, tulajdonképpen nyolc évig senkit nem zavart, hogy profi ökölvívóként működik. De 1964-ben valamiért nem engedték feltenni az i-re a pontot. Papp Laci akkor 37 éves volt, feltehetőleg ő is érezte, hogy ez az utolsó meccseinek az egyike lesz. A legszomorúbb, hogy meg sem próbálhatta, ennél még az is jobb lett volna, ha kimegy és veszít. Bár nem hiszem, hogy így lett volna, a korabeli szaklapok egyöntetűen őt tartották a világbajnoki cím legnagyobb esélyesének.

Ennek kapcsán mennyire sikerült beleásnod magad a múltba? Kihez fordultál segítségért?

Egyfelől megnéztem pár dokumentumfilmet, a felesége többször is nyilatkozta, hogy Papp Laci évekig nem tudta megemészteni az eltiltást, hiszen nem tett ő senkinek semmi rosszat. Az olvasópróbán itt volt a fiuk is, ifjabb Papp László, aki elmondta, hogy az apját már fél évvel korábban óva intették Bécsben, hogy maradjon ott, Magyarország határain kívül, mert bármikor eljöhet az a pont, hogy nem engedik ki többet. Egészen pontosan az történt, hogy Papp Lacinak lejárt az útlevele és a vízuma, és ezt nem hosszabbították meg. Külön kérvényt küldtek Kádárnak, aki azt ellátta pecséttel, amin az szerepelt, hogy továbbítják a kérelmet a sportért felelős elvtársnak, de ahogyan útlevelet, úgy egyenes választ sem kapott. Utólag lehetett hallani olyan érveket is, hogy meg akarták őt óvni a vereségtől, és hogy azért állították meg, mert a csúcson kell abbahagyni, de én ebben nem igazán hiszek. De, azt hiszem, az okok csak másodlagosak, mert a tények akkor is tények maradnak: Papp Laci ott állt valaminek a bejáratában és nem engedték át a kapun.

A darab is ennek a napnak a történetét meséli el. Milyen aspektusból közelíti meg az előadás Papp Lászlót?

Itt már rögtön az elején a sikeres Papp Lászlót látjuk, tehát ilyen értelemben sem egy szokványos „bunyós történetet” kapunk, amely azt mutatja be, hogyan tör fel a semmiből egy férfi. Teszem hozzá, Papp Laci is egy ugyanolyan angyalföldi proligyerek volt, aki önerőből küzdötte fel magát oda, ahol az előadás kezdetén találkozunk vele. Ekkor már többszörös olimpiai bajnok, ország- sőt világszerte ismert ökölvívó, aki élete legnagyobb meccsére készül. Ez a kiinduló pont.

Említetted, hogy az előadásban láthatóak lesznek bokszmeccsek is, amelyhez, ha jól tudom, egy egészen komoly edzés is párosul.

Így van, két hónapja heti két három alkalommal lejárunk a Vasasba, ahol Barta Zsolt segédletével edzünk. Ez is egy szép dolog, hogy erre a szerepre egy ilyen nagy múltú sportklubban készülünk, amely három olimpiai bajnokot is adott Magyarországnak: Gedó Györgyöt, Papp Lászlót és Kovács ’Kokó’ Istvánt. Ez technikai alapot is ad, nemcsak ugrálunk majd a színpadon, mint a szöcskék. E mellett jó érzés kicsit belekóstolni ebbe a világba, az edzésekbe, abba, hogyan néz ki egy mérkőzés, milyen a hangulata belülről. És nem utolsósorban rengeteg olyan emberrel beszélhetek, akik ismerték Papp Lacit edzőként, az ő általuk elmondott történetek is segítenek abban, hogy még pontosabb képet kapjak róla. Én nagyon élvezem az edzéseket, bár fizikailag is megterhelő, ugyanakkor így vált számomra világossá, hogy ez nem csak arról szól, hogy odamész és szétvered másnak a fejét, hanem óriási összpontosítást is igényel, igazi idegek harca.

Kokó maga is csatlakozott supervizorként az alkotócsapathoz.

Igen, az ő edzője is Papp Laci bácsi volt. Kokó leginkább a szakmai dolgokban segít, sokat mesélt erről a világról. Például tőle tudtam meg, hogy az az állítás, hogy az ökölvívásban nem úgy van, mint a fociban, hogy minden alkalommal végig kell járnod a tornát, hanem ha egyszer elnyerted a bajnoki címet, akkor az addig a tiéd marad, amíg valaki ki nem hív és le nem győz.

Mennyire izgulsz a premierhez közeledve? Van benned extra drukk, hogy olyanok fognak a nézőtéren ülni, akiknek szoros kapcsolatban álltak Papp Lászlóval?

Hogyne lenne! A megfelelni akarás egyébként is bennem van, az összes bemutatómon ugyanúgy izgulok. Igazából a harmincadik előadáson is van némi drukk, de az másfajta izgalom, mert addigra már enyém lesz a szerep. De biztosan fogok amiatt is izgulni, hogy méltó legyek egy ilyen nagy ember emlékéhez, aki ráadásul pont itt, a 13. kerületben nőtt fel, tehát még a szellemisége is itt van a közelben.

Végezedül engedj meg egy hipotetikus, de annál személyesebb kérdést: te mit tennél, ha téged tiltanának el a hivatásodtól?

Nagyon jó kérdés, és tulajdonképpen ezt kell nekem is megfejteni, ez a kulcs a karakterhez. Bevihetem azt a balhorgot ugyanúgy, ahogy Papp Laci vitte be, de attól még értenem kell a sportoló mögötti embert is. Bár én magam soha nem bokszoltam, Olimpián meg végképp nem jártam, de ettől függetlenül színészként meg kell keresnem a közös pontokat, a párhuzamos dolgokat. Őszintén szólva, nem tudom, én hogyan reagálnék és mihez kezdenénk, ha nem csinálhatnám azt, ami az életem értelme, de valószínűleg ugyanúgy nem tudnám soha feldolgozni, mint ahogyan Papp Laci sem tudta. Ezért is remélem, hogy mindez valóban már csak a múlté, és a jövőben ilyen és ehhez hasonló dolgok soha nem fognak megtörténni.

Kiemelt kép: Havasi Péter (Fotó: Tuszinger Károly)