A Nemzeti Galéria Élőhely. Természet- és tájkonstrukciók című kiállítása a művészetnek a természethez fűződő viszonyulásait vizsgálja, hatvan alkotás – köztük festmények, szobrok, fotódokumentációk, videók, grafikai és fotósorozatok – segítségével a 19. század második felétől egészen napjainkig.
A Nemzeti Galéria egy olyan kiállítással állt most elő, amely napjaink legaktuálisabb témáját, az ökológiai válságot járja körül, oly módon, hogy nem a kortárs kultúra viszonylatában vizsgálja a kérdést, hanem megpróbál egy történeti aspektust is feltárni. A kortárs képzőművészet az utóbbi évtizedekben nagyon sokféleképpen reagált erre a problémára, sokféle műalkotás született, amely ezt az aktuális kérdést próbálja feszegetni. A tárlat arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan lehetséges újradefiniálni a természet és a kultúra viszonyát az előző századok természet- és tájfelfogása és a jelen ökológiai szemlélete, valamint a természet és a városi kultúra összetett viszonyának tükrében.
A kiállítás a címében is utal a művészet, az ember és a különböző fajok élőhelyéül szolgáló természeti környezet érzékeny kapcsolatára. A klímaváltozás, a természeti erőforrások túlhasználatának problémája, az egyre fenyegetőbbé váló ökológiai válság az elmúlt tíz évben mindinkább meghatározó téma a nemzetközi és a magyar képzőművészeti diskurzusokban egyaránt.
Olyan művészek munkáit vonultatja fel a kiállítás, mint Mednyánszky László vagy Gustave Courbet, a hetvenes években már az ökológiai művészet egyik úttörőjének számító Alan Sonfist és a Pécsi Műhely alkotói. Ezekkel a művekkel kortárs magyar alkotók, mások mellett Dezső Tamás, Gosztola Kitti, Hatházi László András, Horváth Gideon, Kaszás Tamás Tibor, Rózsa Luca Sára, Süveges Rita, Tranker Kata és Trapp Dominika művei lépnek párbeszédbe.
A tárlat egészen július 27-ig megtekinthető, kurátorai Harangozó Katalin, Major Sára, Tarr Linda Alexandra és Petrányi Zsolt.
Kiemelt kép: Dezső Tamás: Az állhatatosság kertje, 2020–2023 – Einspach & Czapolai Fine Art
