Itt a legújabb magyar horror – Elolvastuk A székkészítőt

Idén új magyar szerzőt köszönthettünk a hazai horrorirodalom berkein belül – lássuk be, ez már csak azért is nagy szó, mert ebben a műfajban egyáltalán nem járunk élen a zsáner maroknyi képviselőivel. Kíváncsiak voltunk, hogyan sikerült Fritsi Péter A székkészítő című regénye.

Mielőtt belevetnénk magunkat a történet sűrűjébe, vessünk egy rövid pillantást a szerző életútjára. A fiatal Fritsi Péter 1989-ben látta meg a napvilágot Komlón. 16 éves kora óta publikál, novelláit eddig különböző folyóiratokban (Prae, Opus, Szőrös Kő, Galaktika) lehett olvasni, első regénye (Harc Atlantiszért) 2008-ban jelent meg, amelyet Alexis Bramhook álnév alatt írt. A Pécsi Tudományegyetemen angol szakon szerzett diplomát, jelenleg könyvtárosként dolgozik, mellette újságírással foglalkozik. Hobbija a BBQ és a darts, jelenleg Komlón él kedvesével és szőrös, fekete kutyájukkal.

A bevezetőben említetteket egy kis pontosítással kell kezdenünk: A székkészítő ugyanis eredetileg 2021-ben jelent meg, e-book formájában, a nyomtatot verzióját a Szülőföld Kiadó hozta el nekünk idén. A történet egy átlagos boldog család életének bemutatásával indul, de a békés hétköznapok nyugalmát hamarosan megzavarja egy titokzatos erő, az olvasó pedig a szereplőkkel együtt rövid időn belül egy félelmetes világban találja magát. Vajon hova vezet a titokzatos jeleket követve a bányászként dolgozó főhős sorsa? Sikerülhet-e győzedelmeskednie mindenek felett és mi az ára annak a tudásnak, ami nélkül boldogan élhetné egyszerű munkás hétköznapjait? Az idő fogy, a gonosz erők gyülekeznek és a démoni harc megkezdődik. Vajon kiben bízhat Weisz Kornél? A barát igazi barát vagy ellenség és az ellenség biztosan rosszat akar? A megoldás kulcsa pedig lehet, hogy egy szék? De mégis, hogyan?

A horror műfajában az a nehéz, hogy nagyon vékony a határ a félelmetes és a komikus között, ráadásul minden befogadónak máshol van az ingerküszöbe. E cikk szerzője példának okáért jóval hátborzongatóbbnak talál egy jól megírt pszichológiai thrillert, amiben az emberi elme néha meglepően beteges világát ismerjük meg, mint a démonok, boszorkányok és egyéb természetfeletti lények életre kelésének történeteit. Persze, ezt is lehet ügyesen csinálni, a misztikumot, a népi hiedelemvilágot jól lehet vegyíteni a valóságos eseményekkel, de mindig kérdéses, hogy hol van az a pont, ahol ez még elviselhető marad.

Fritsi Péter szépen elindult ezen az úton, a feszültséget a történettel párhuzamosan, szép fokozatosan építi fel. A történet 1994-ben játszódik, Komlón, a Mecsek „szívében” található bányavárosban. Főhősünk családjával – feleségével, Fruzsival és három lánygyermekével – együtt éppen a Farkastetőn kirándul, az ott található barlangot pedig rengeteg legenda lengi körül. Weisz Kornél hazatérve furcsa tartalmú levelet kap, az események pedig innentől kezdve felgyorsulnak. Gyanús árnyak tűnnek fel, Dóri, a legidősebb lány pedig egyre különösebben kezd el viselkedni, mintha csak megszállta volna valami. Miután a lány kómába esik, Kornél mindent megtesz, hogy gyógyírt találjon a különös kórra, nyomozása során pedig kiderül, hogy évekkel ezelőtt a közeli gyermekotthon lakói közül pár nyomtalanul tűnt el.

Fritsi Péter kétségkívül jól ír, van benne potenciál. Az erősen érződik a történeten, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett, akár a bányászattal, akár a magyarországi boszorkány-üggyel kapcsolatban. A székkészítő leginkább a folk-horror műfajába sorolható, vagyis nagyban építkezik az adott régió hiedelemvilágából. Már a címből is sejthető, így nem árulunk el nagy titkot azzal, ha eláruljuk, hogy a történetben fontos szerep jut Luca székének – őseink úgy tartották, hogy a Luca napjától (december 13.) karácsony estig, különböző fajta fából faragott székre állva lehetett megmondani valakiről, hogy boszorkány vagy sem.

“Szúrom a kéist a főüdbe,
de nem a föüdbe,
hanem annak a szellemnek a szivibe,
aki az éin lányomat látogatja.”

Régi magyar ráolvasás, Pócs Éva gyűjtése

A szerző tehát remekül fűzi egybe a népi babonákat a mai (pontosabban a ’90-es évekbeli) világgal, ahogyan szépen illeszkednek bele a jelen idejű történetbe a régmúlt eseményei is. Egészen sokáig tudja kétségek között tartani az olvasót, és habár a feszültséget nem minden esetben tudja fenntartani, de némely ponton el tudja érni, hogy a hideg futkározzon a hátunkon. Viszont, mint fentebb említettem, a horror nehéz műfaj, és nagyon könnyű elcsúszni azon a bizonyos jégen. Számomra a befejezés utolsó etapja már kevésbé volt félelmetes és izgalmas, úgy éreztem, a szerző túl sok mindent akar belezsúfolni a sztoriba, és minél inkább el akarja érni, hogy bevonódva a történetbe a rettegés fogjon el, annál messzebb kerültem attól. Az utolsó oldalon végül magára talál a cselekmény, újra eljutunk arra a pontra, amelynél még működött a feszültség, de addigra sajnos már túl vagyunk a „túltolt” eseményeken.

Összességében minden megvan a regényben, ami erős bizakodásra ad okot – remek karakteralkotás, erős történeti alapok, jó dramaturgia –, ugyanakkor a szerzőnek még van hova fejlődni. Szerencsére Fritsi elég fiatalnak számít a maga jelenleg 34 évével, így joggal bízhatunk benne, hogy pár év múlva valóban a hazai horrorirodalom királyát köszönthetjük benne.

Fritsi Péter: A székkészítő, Szülőföld Könyvkiadó, 280 oldal

Kiemelt kép: Fritsi Péter: A székkészítő (Szerzőportré: Fritsi Péter szerzői oldala)