„Iszonyú fontos dolgokra világít rá” – Interjú Fullajtár Andreával és Mészáros Bélával

Október 10-én mutatja be a Katona József Színház Nick Payne, kortárs angol drámaíró Hát, ha van is, én még nem találtam meg című darabját. A Kamrában debütáló előadás CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében jön létre, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ és a teátrum közös programjaként. A történetről, a karakterekről és egy újszerű látásmódról a darab két szereplőjével, Fullajtár Andreával és Mészáros Bélával beszélgettünk. 

A bemutató előtti napokban, a főpróbahét közepén beszélgetünk, hogy álltok a darabbal?

Mészáros Béla: Volt egy kéthetes időszak, amíg nem tudtunk próbálni, mert én elkaptam a koronavírust, meg kellett várni, míg negatív leszek. Most már többször lement egyben a darab, emlékeim szerint – én az elmúlt egy évben nem próbáltam új bemutatót – ez a próbafolyamat későbbi szakaszában szokott csak bekövetkezni. Szóval, nem állunk rosszul, de saját szempontból azt mondom, hogy a premier után is lesz feladatom a karakteremmel. Ezt imádom a színházban, hogy minden változik, és van, hogy a szerep is később áll össze bennem.

Fullajtár Andrea: Én most párhuzamosan próbálok egy másik kortárs angol darabot is, és azt figyeltem meg, hogy jellemző rájuk, hogy első pillanatban nagyon könnyűnek tűnik játszani, pedig nem az. A sztori hétköznapi szituációkra épül, ám mikroszkóppal nagyítja fel a tévedéseinket: az apróbb hazugságainkban, a félrenézéseinkben van elásva az ördög. Ezt keressük most, ez lesz most nálunk a hét nagy meccse, hogy a hétköznapiságból kilépve fel tudjuk mutatni ezeket a pontokat. Ebben a darabban jól szembehelyeződik az, hogy egy öko-harcos küzd a Földért, de közben képtelen észrevenni a lányának a szenvedését.

Ez volt Nick Payne, a szerző első darabja, amivel 2009-ben szó szerint berobbant a színházi világ köztudatába. Miben látjátok a siker kulcsát?

F. A.: A globális öko-katasztrófáról, ami felé haladunk, viszonylag kevés színdarab született, pláne, ami meg is él színpadon. Ebben a darabban az a jó, hogy bemutat egy olyan embert, aki azért küzd, hogy elkerüljük azt a katasztrofális jövőt, ami vár ránk, ugyanakkor látunk egy másik oldalt, hogy a civil életében mennyire nem tud helytállni egy gyereknevelési helyzetben vagy hogy a feleségét milyen apró hazugságokkal csalja meg. Adott egy világprobléma, amit meg akar oldani, de közben a kicsit, a sajátját nem tudja. Ettől izgalmas ez a történet, iszonyú fontos dolgokra világít rá.

M. B.: Kicsit közhelyesnek hat, de tényleg így van, hogy az ember jobban rálát a másik problémájára, mint a sajátjára. Ez az én karakterem is igaz: Terry egy lehűtő világutazó, aki mindenkinek megmondja a frankót. A darabban sikertelennek is nevezik, miközben ő nagyon pontosan látja a család többi tagját, hogy ők mit hol rontottak el. Terry az Andi által említett férfi öccse, aki hosszú évek után kerül elő és fenekestől felforgat mindent, durván és kendőzetlenül elmondja a véleményét.

F. A.: Kicsit olyan ez, mint Ibsen A vadkacsája, ott is egy kegyes hazugságban élő családba robban be egy rokon, nekiáll igazmondó bajnokot játszani, ezzel szétrombol mindent. Számomra Nick Payne inkább közelebb áll az újkori skandináv filmek világához, mint a klasszikus értelemben vett angolsághoz.

A darabot most először játszák Magyarországon. Mesélnétek kicsit a történetről és a karakteretekről?

F. A.: George (Kocsis Gergely – A szerk.) egy professzor, akinek szakterülete a globális felmelegedés, és keresi, hogy mivel lehetne megállítani a katasztrófát. A történet indulásakor éppen a könyve megjelenése előtti utolsó napokban járunk, különböző előadásokat tart. Ez alatt az időszak alatt látunk bele ennek a családnak az életébe, amelyben él egy, a kamaszkorának legnehezebb periódusában járó lány is. Anna (Mayer Szonja – A szerk.) komoly súlyproblémákkal küzd, ráadásul pedagógus anyja – akit én játszom – kitalálja, hogy úgy kezeli ezt a helyzetet, hogy abba az iskolába íratja be, ahol ő is tanít, de ráveszi, hogy azt hazudja, hogy csak tanár-diák viszony van köztük. Szóval a lányt nem elég, hogy a külsője miatt csúfolják, de amikor rájönnek, hogy az egyik legszemetebb tanár gyereke, folyamatos abuzálásnak van kitéve. Otthon ebből semmit nem vesznek észre, még az evésikényszer problémáját sem tudják kezelni, ráadásul George-nak van egy szeretője is. Ez a kiinduló pont, amelybe berobban az öccs, Terry.

M. B.: Aki fenekestől felforgat mindent.

F. A.: És fontos tudni, hogy Terryt a család akkor látta utoljára, amikor a fiú bosszúból a felgyújtotta a volt barátnője autóját, csak azért mert az összejött egy másik férfival. Onnantól kezdve fekete báránnyá vált.

M. B.: Az én szempontomból az is lényeges, hogy Terry egyre jobban megismeri a lányt, beszélget vele, és bár neki is durván megmondja a véleményét, ennek ellenére Anna megszereti őt, mert végre valaki figyel rá.

F. A.: Emellett nagyon fontos, hogy a darabnak jó a humora, szeretve nevetteti ki az esendő helyzeteket. Minden karakter szerethető, mert a botlásaik végtelenül emberiek.

Ha már szóba került, hogy a próbafolyamatot megnehezítette a koronavírus: hogy látjátok, a színház életére ez milyen kihatással van?

F. A.: Nálunk szerencsére nem tapasztaltam nagy visszaesést. A Kamrában és a Sufniban például teltházakkal mennek az előadások, a Nagyszínpadon kevesebb a néző, de ott most nem is teszik elérhetővé az összes jegyet. Inkább az változott, hogy az emberek már nem vesznek elővételben jegyet, az utolsó pillanatban döntik el, hogy jönni akarnak. Legutóbb volt egy előadás a Sufniban, ahol olyan sokan voltak, hogy már el kellett küldeni az embereket.

M. B.: Pont Máté Gábor mondta, hogy a színház most kicsit olyanná vált, mint a mozi, az emberek aznap találják ki, hogy menjenek vagy sem.

Mayer Szonja, aki Annát alakítja nagyon fiatalon, mindössze 15 évesen került a csapatba. Milyen vele együtt dolgozni?

M. B.: Az mindig öröm, ha külsős színész jön dolgozni hozzánk. Mi itt, a Katonában régóta ismerjük és szeretjük egymást, de ha új impulzusok is jönnek be, az csak jó lehet. Szonjával nekem sok jelenetem van, szerintem abszolút profi, és nagyon jó meglátásai, gondolatai vannak. Volt olyan is, hogy az én karakterem esetében világított rá olyan dolgokra, amik bennem akkor még nem merültek fel.

F. A.: Nagyon jól bírja a terhelést, főleg, hogy egy 15 éves lánynak nem feltétlenül hálás – a szó jó értelmében – egy ilyen típusú szerepet eljátszania. Jó az önbecsülése, egészségesen áll ehhez a karakterhez. Nem érzem rajta, hogy a szereptől vagy tőlünk szorongana, és ez jó. Ha így lenne, nehéz lenne ezt feloldani.

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni a darab üzenetét, mi lenne az?

F. A.: Menthetők vagyunk-e?

M. B.: Nekem a végén van egy mondatom, ami számomra nagyon erős: „Mert azért van különbség aközött, hogy valamivel törődünk, vagy csak érdekel minket.”

Kiemelt kép: Fullajtár Andrea (fotó: Horváth Judit) és Mészáros Béla (fotó: TV2)