Klem Viktor tíz évvel ezelőtt szerzett színész diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd rögtön a Radnóti Színházhoz szerződött, ahol gyakorlati éveit is töltötte. 2013 óta szabadúszóként dolgozik, és a széles közönség elsősorban tévés és filmes szerepeiből ismerheti. Játszott a Hacktion Újratöltve című magyar krimisorozatban, a Mindenből egy van című improvizációs komédiában, a Csak színház és más semmiben, valamit olyan filmekben mint a Veszettek és A Viszkis.

Jelenlegi színházi munkái között találjuk a Don Juan visszatért, ami egy kísérleti produkció, illetve a Kölcsönlakást is, aminek filmváltozatában az egyik férfi főszereplőt alakítja. Ő játssza Dobó Kata első rendezésében a csapodár férjet, Henriket, a könyvkiadó egyik tulajdonosát. Klem Viktorral beszélgettünk a forgatásról, az improvizációról, valamint színházi feladatairól, és a jövőbeni terveiről.

Fotó: Várady Nikolett

Milyen volt a forgatás?

Nagyon jó, és érdekes volt úgy forgatni, hogy játszom abban a darabban, amiből ez a film készült, bár egy teljesen másik szerepet. Az előadásban én vagyok a jógaoktató, akit itt Fehér Tibi alakít, a filmben viszont az egyik főszereplőt játszom. Teljesen más a film és az előadás textúrája, más a történet dinamikája is. A színdarab végig a lakásban játszódik, a film viszont lehetőséget adott arra, hogy behozzunk külső helyszíneket is. (Dobó) Katának fontos volt, hogy kimozdítsuk a figurákat a díszletfalak közül.

Mennyiben tér el egymástól a színdarab és a film?

A stílusa és a humora nagyon hasonló, de az írók úgy alakították át a darabot, hogy a filmben a harmincasok problémái, a gyerekvállalás, a szakmai érvényesülés, a túlélés kérdése legyen markánsan jelen. A négy főszereplőhöz lett fiatalítva mindenki más, bár maga a sztori univerzális, bármelyik életkorban eljátszható lenne, ezek hétköznapi, de mégis vicces helyzetek. Van a történetben egy kis irónia, ami nekem nagyon tetszik. Balázs (Haumann Máté) és az én figurám, Henrik ugyanis gyerekkönyvek kiadásával foglalkozik, a mesék pedig a világon mindenhol tök jól eladhatók, de ennek a két srácnak még ez sem sikerül.

Klem Viktor és Haumann Máté (fotó: Várady Nikolett)

Jó hangulat volt a forgatáson?

Nagyon élvezetes munka volt, és bevallom, rengeteget marháskodtunk, volt is róla szó, hogy csinálnak egy baki parádét, aminek szerintem én lettem volna a főszereplője, annyi jelenetet nevettünk el. Jól éreztük magunkat a forgatáson, és ez általában látszódni is szokott a végeredményen, remélem, hogy itt is így lesz. Jó néhány színészkollégával most dolgoztam először együtt nagyfilmben, szóval szakmailag is sok jó találkozást hozott a forgatás.

Volt lehetőség improvizálni, belevinni kicsi pluszt a történetbe?

Abszolút! Nekem amúgy is alap attitűdöm, hogy amikor megbeszéljük, hogy mit kell csinálni, akkor belém bújik a kisördög. Mondjuk, amikor egy próbán leszögezzük, hogy egy jelenetet hogyan kell felvenni, akkor sajnos a kisördög sokszor azt súgja, hogy csak azért se pont azt csináljam, amit megbeszéltünk. Ebből sok vicces helyzet adódott, de szerencsére Kata mindenféle frissességre, olyan pici szösszenetre nyitott volt, ami műfajilag beleillett a film stílusába. Amúgy szeretek is improvizálni, ismerem ennek a világnak a ziziségét, azt amikor hirtelen kell előállni valami ötlettel.

Fotó: Várady Nikolett

Tavaly novemberben mutattátok be a Jurányiban a Don Juan visszatér című előadást, aminek te vagy a címszereplője. Mesélnél erről?

A Don Juan visszatér egy kísérleti munka volt, és azt hiszem, hogy Magyarországon mi mutattuk be másodikként ezt a színdarabot. Az első világháború után játszódik, a főszereplője pedig egy neurózisban szenvedő férfi, aki hazatér a háborúból és újra megpróbálja megtalálni az élete értelmét, az élete szerelmét. Egy nagyon-nagyon nehezen fülön csíphető, költői és furcsa történet, amit próbálunk hitelesíteni. Én nagyon szeretem, és azok a nézők, akik eddig látták, iszonyatosan különlegesnek tartották. Kihívás benne számomra, hogy egy olyan figurát, egy olyan pszichéjű férfit játszom, akit eddig még soha. Bizsergető érzés volt együtt próbálni olyan nagy kvalitású színésznőkkel mint Kerekes Éva vagy Nagy Mari, kicsit úgy is éreztem magam, mint a kiskakas egy iszonyúan erős tyúkólba.

Mitől volt ez kísérleti munka?

Az anyag mélységét szerettük volna hitelesen megmutatni és ez kifejezetten nehéz feladat volt, szó sincs biztonsági játékról. Főleg amiatt, mert öt színésznő játssza a harminc női szereplőt, és ehhez olyan formát kerestünk Kovács Ádám rendezővel, amiben ezt tudjuk abszolválni. Az egész megvalósítása, színészi játékstílusa eltér a megszokottól, kicsit filmes lett.

Fotó: Várady Nikolett

Közreműködsz Náray Erika Ofra Haza-estjében is, amit bevittetek tavaly év végén az Operettbe a Kálmán Imre Teátrumba, ez sem egy tipikus színházi produkció.

Alapvetően egy koncert, amibe színházi jegyek vegyültek. Miközben próbáltuk, rájöttünk Erikával arra, hogy nagyon jól működik együtt a koncert és a színház, és kifejezetten segíti egyik a másikat. Egy prózai jelenetet nagyon szépen továbblendít egy dal, és a sok zene után is jó az, ha egy picit mást lát a néző. Ezt is mondhatjuk kísérleti munkának, de nagyon jól sikerült, és úgy hallottam, hogy érkezett külföldi meghívás is, szóval szép utóélete lett ennek az estnek.

Lesz esetleg a közeljövőben új színházi projekted?

Tavasszal nincs új színpadi munkám, mert nyáron valószínűleg ismét filmezek, és az elmúlt két évet úgy küldtem meg, hogy a végkimerülés szélén vagyok. Március elejéig még forgatom Bergendy Péter új filmjét, a Post Mortemet, de utána mindenképpen megadom magamnak az időt a pihenésre. A jövő évadtól kezdek el ismét színházban gondolkodni, újra meg kell ott majd keresnem a saját identitásomat. Már vannak felkérések, meglátjuk melyikből mi lesz. Szabadúszóként magamat menedzselem, de hála a jó égnek van hozzá ambícióm és affinitásom, és úgy vagyok vele, hogy inkább csússzak el a saját hibámból, mint legyen sikerem abból, hogy valaki napról napra dirigál.

Kiemelt kép: Várady Nikolett