Ilyennek látja Mohácsi János a 15 éves Kultkikötőt

A koronavírus miatt sokáig bizonytalan volt, hogy megrendezésre kerülhet-e idén is a Balaton-parti települések szabadtéri programsorozata, azonban a biztonsági intézkedéseket betartva több helyszínen (Balatonföldváron, Balatonbogláron, Balatonfenyvesen, Badacsonytomajon és Balatonszárszón) is megvalósulhat a 15. jubileumi évad. A kerek évforduló alkalmából több művészt is megkérdeztünk arról, hogy miért fontos számukra a Kultkikötő, köztük Mohácsi János rendezőt, aki „az alapkő letételénél” is jelen volt, hiszen 2006-ban az ő előadásával nyitotta meg kapuit a kulturális fesztivál.

A Kultkikötő előadásainak egyik legmeghatározóbb személye Mohácsi János, Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész. Mohácsi 1980 és 1983 között amatőrként a Mozgó Színház, majd 1983 és 2010 között a kaposvári Csiky Gergely Színház rendezője volt. 2011-től szabadúszóként dolgozik, többször rendezett a Bárka Színházban, a Nemzeti Színházban, a Radnóti Miklós Színházban, a Vígszínházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a szombathelyi Weöres Sándor Színházban, és természetesen a Kultkikötőnél is visszajáró művésznek számít már.

A Kultkikötő első előadását 2006. július 14-én tartották, a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata a Veszett fejsze című Michael Frayn-művet adta elő Mohácsi rendezésében. A rendező ekként idézte fel a kezdeti időszakot: „Nagyon szép emlékeket őrzök erről az előadásról. 2006-ban Nagy Viktor megkért, hogy segítsünk neki ebben a különleges, színházi fesztivál jellegű kezdeményezésben. A kezdeti állapotok eléggé középkoriak voltak, és itt elsősorban nem a földrajzi adottságokra gondolok, hanem a játszóhelyek felszereltségére. A Veszett fejszét akkor már egy ideje játszottuk Kaposváron, a Pécsi Országos Színházi Találkozón is jártunk vele, ahol kirobbanó szakmai és közönségsikert arattunk. A balatonföldvári Bajor Gizi Színpadon lévő előadás darabtemető is volt egyben, ennek ellenére mégis olyan volt, mintha premiert tartottunk volna. Rengeteg dolgon kellett változtatunk, a műszak iszonyatosan nagy munkát végzett, hogy a közönség minél jobban élvezhesse a darabot. Inkább volt ez tájelőadás, de mi hősiesen küzdöttünk, aminek meg is lett az eredménye: mi rúgtuk be a Kultkikötő motorját.”

Mohácsi János rendezései természetesen azóta is visszatérő elemei a Kultkikötő színes, egyre bővülő program-sorozatának, többször játszottak már ott, a rendező legkedvesebb emléke egy egyetemi előadáshoz kapcsolódik. „A kaposvári egyetem végzős osztályával itt mutattuk be Heltai Jenő Naftalin című drámáját, ami tulajdonképpen egy vizsgaelőadás volt, mondhatni egyszeri és megismételhetetlen, mert a premiert követően nem is játszottuk máshol. Két hétig próbáltunk a helyszínen, a szabadtéri színházak minden örömével és bánatával együtt: nappal 35-40 fok körül járt a hőmérséklet, este pedig a szomszédok akadtak ki ránk a hangoskodás miatt. De a hangulat mindettől függetlenül remek volt és az előadás is jól sikerült.”

A Kultkikötő mára az ország egyik legnagyobb, kulturális fesztiváljává nőtte ki magát, Mohácsinak azonban első sorban mégsem emiatt áll közel a szívéhez a hely: „Én színházcsináló ember vagyok, éppen emiatt nekem ebből az egészből Nagy Viktor és a körülötte dolgozó személyek az igazán érdekesek és fontosak, a Kultkikötő missziója mondhatni másodlagos, de persze semmiféleképpen sem elhanyagolandó.” Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint miben különbözik ez a szabadtéri rendezvény, más, hasonló fesztiváloktól, színházi előadásoktól, ekként felelt: „Nem feltétlenül tudom hangzatos szavakkal leírni, de tény, hogy más a hangulata, ha az ember a Kultkikötőben néz meg egy előadást, mint bármelyik más szabadtéri színpadon. Aki például a Városmajorba megy el este, az tudja, hogy mire vállalkozik, készül rá, de a Balatonnál más, mondhatni eléggé vegyes a közönség. Az emberek többsége nyaralni megy oda, és ha csak nem zenéről van szó, akkor eléggé kockázatos bármilyen kulturális programot szervezni. De éppen ez adja meg a hely báját és hangulatát: nincs annál nagyszerűbb dolog, amikor egy színházi előadás „átmegy” a nézőkön, és jó közönséget csinál belőlük.”

Kiemelt kép: Mohácsi János (fotó: Tóth József/Magyar Naracs)