Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy H. P. Lovecraft 95 évvel ezelőtt megjelent klasszikusa, a Cthulhu hívása illusztrált díszkiadása François Baranger festményeivel az idei év legszebb könyve a magyar piacon – ráadásul az album méretű, valóban szemet gyönyörködtető kötetből mindösszesen 500 példány készült, amely így csak növeli a Multiverzum Kiadó által megjelentetett könyv értékét.

A tragikusan fiatalon, mindössze 47 évesen elhunyt, Howard Phillips Lovecraft (1890-1937) leginkább egyedi hangulatú horror novelláiról vált ismertté, amelyek a saját maga által teremtett mitikus világban játszódnak. Novelláiban és azok hangulatában Edgar Allan Poe-t követte, de a saját maga által kreált mítoszával teljesen új távlatokat is nyitott. Műveire a borzongás, az ismeretlen iszonyattal való szembesülés jellemző: a történet főhőse előtt csak egy pillanatra vagy egyáltalán nem lebben fel a boldog tudatlanság fátyla. Lovecraft írásainak egyedi hangulatát a végig ott lappangó sejtés és bizonytalanság, a szenvtelen, ember előtti hatalmakkal való találkozás adja meg.

Lovecraft egyik fő művének az 1926-ban írt, eredetileg a Weird Tales magazin 1928. februári számában megjelent Cthulhu hívása tekinthető, amely bár a szerző halálát követően szinte teljesen feledésbe merült, de pár évtizeddel később bekerült a mainstream kultúrába, amelynek azóta is kitörölhetetlen eleme. (Az első magyar megjelenésre egyébként 1992-ig kellett várni.) A történet narrátora egy félbeszakadt kutatás feljegyzéseit olvasgatja, ezáltal felfedez egy kultuszt, amely – az emberi nyelv számára kimondhatatlan – Cthulhuhoz, ehhez az óceán mélyén alvó szörnyhöz kötődik. Habár maga az elbeszélő nem találkozik szemtől szembe ezzel a félelmetes lénnyel, a feljegyzések és beszámolók is éppen elegendően ahhoz, hogy rettegésben tartsák akár őt, akár az olvasót.

François Baranger illusztrációja a Cthulhu hívása című novellához

Akik ismerik a szerző munkásságát (vagy csak jelen címet), az tudhatja, hogy a lovecrafti világot igazán nehéz vizuálisan visszaadni. (Megjegyzésként szúrjuk ide, hogy ez a legtöbb horrorra igaz, hiszen az, hogy mitől félünk igazán, elég szubjektív, így a lehető legbiztosabbra akkor tudunk menni, ha a saját képzeletünkre hagyatkozunk.) Talán éppen ezért nem is készült igazán sikeres mozgóképes feldolgozás egyik Lovecraft-novellából sem (pedig voltak rá próbálkozások), ahogyan illusztált kiadások sem. Az 1970-es François Baranger illusztrátor és filmes látványtervező (nevéhez kötődik többek között a Harry Potter, A titánok harca, A szépség és a szörnyeteg) is sokáig várt arra, hogy kézbe vehessen egy illusztrált Cthulhu hívását, ám mivel ez az álma nem valósult meg, megpróbálkozott ő maga a lehetetlennel.

Pontosabban: a majdnem lehetetlennel, mert a végeredmény egy olyan valóban szemet gyönyörködtető, impozáns képsorozat lett, amely talán a szöveg nélkül is megállná a helyét, és amelyet vétek lenne nem ekkora méretben kiadni. Baranger meglehetősen realisztikusan ábrázolja azokat a jeleneteket, amelyek a „mi világunkban” játszódnak, már-már fotószerűek ezek a képek, ugyanakkor mindvégig ügyelt arra, hogy úgy legyen a végletekig menően részletes, hogy közben az olvasó fantáziáját is megdolgoztatja. Sem a narrátornak, sem másik emberi szereplőnek nem látjuk soha az arcát, ahogyan magát Cthulhut sem ábrázolja „teljes fényben”, szemből, így továbbra is meghagyja azt a rejtélyes misztikumot, amely a mű sajátossága. A történet első két fejezetében a szöveg és az illusztráció egyenrangú – itt jóval több szöveget olvashatunk egy-egy oldalon –, míg az utolsó részben, amelyben kimerészkedünk a nyílt vízre, és feltárul előttünk maga a szörnyűség, már egyértelműen a vizualitás dominál. Baranger remekül kihasználja a fény-árnyék játékot, valamint azt a grandiózusságot és végtelenséget, ami akár az óceánt, akár az épületeket jellemezi, ezáltal a „totálképek” is igazán félelmetesek és titokzatosak lesznek, hiszen folyamatosan szembesülünk azzal, hogy mennyire parányiak is vagyunk mi, emberek. Ezzel együtt még inkább rettegéssel tölthet el minket az a káosz, amelyet a Nagy Öregek vezetője akar az emberiségre szabadítani.

François Baranger illusztrációja a Cthulhu hívása című novellához

A cikkben közölt képek csak minimálisan tudják visszaadni azt az élményt, amit az album „élőben” nyújt, de talán ezekből is látható, hogy François Baranger valóban kiállta a próbát (aki szeretne még bizonyosságot nyerni, itt bele is nézhet a kötetbe). Olyannyira, hogy Baranger a Cthulhu hívása után – amelyet a kritika is hatalmas pozitív fogadtatásban részesített – elkészítette Az őrület hegyei és a Rémület Dunwichben című novellák illusztrációt is. Bízzunk benne, hogy a jelen kiadás – amely limitált példányszámából fakadóan kizárólag a Multiverzum Kiadótól rendelhető meg – lesz annyira sikeres, hogy jövőre mi is kézbe vehessük a „folytatásokat”.

H. P. Lovecraft – François Baranger: Cthulhu hívása (The Call of Cthulhu), ford.: Somogyi Gábor, Multiverzum Kiadó, 80 oldal

Kiemelt kép: François Baranger illusztrációja a Cthulhu hívása című novellához