Mindig nagy érdeklődéssel várom azokat a darabokat, amiket a Katona József Színház Kamrájában mutatnak be, mert az itteni színházi élményeim általában már azelőtt elkezdődnek, hogy a fények kialudnának. Gondolok itt az izgalmas színpadi megoldásokra, a szavazólapokra, vagy a mi bevonásunkkal eljátszott előjátékra, és persze még sorolhatnám. Nem volt ez másképp a Széljegy főpróbáján sem, ahol a játszóhely közepén felállított mandula alakú színpad köré ültettek minket, a lábam gyakorlatilag azon a műfüvön pihent végig, amin a színészek is járkáltak.
Spiró György egy valós történetet dolgozott fel, mely azt hivatott bemutatni, hogy a mindennapi életben milyen egyszerűen lehet egy tisztességes emberből teljesen hülyét csinálni, ráadásul úgy, hogy a végén még ő is szégyenkezik az ellene ártók viselkedése miatt. A történet két nőről szól, akik gimnazista éveikben elválaszthatatlan barátnők voltak, ám az élet messze sodorta őket, és most, amikor egy véletlen folytán ismét találkoznak, egy ingatlanügylet kapcsán újra szorossá válik a viszonyuk. Az üzlet nyélbeütésénél segédkezik az ügynök, akinek mindenre van könnyen elfogadható, ám mégis homályos magyarázata, illetve az édesanya, aki a régi értékeket képviselve igyekszik a kicsit gyámoltalan lányát megóvni az élet kellemetlenségeitől.
Zsámbéki Gábor tökéletesen választotta ki a négy színészt, akik első perctől kezdve a karakterüknek megfelelő érzelmeket váltják ki a nézőkből (mivel szemben ülünk egymással, jól lehet látni a reakciókat az arcokon). Rezes Judit ügyvédnője gyakran marad kívülálló, sőt életuntsága miatt még némi empátiát is érzünk iránta eleinte, Fullajtár Andrea új otthona miatti izgalma minket is felvillanyoz, együtt örülünk vele, hogy azonnal megtalálta „azt a házat”. Bányai Kelemen Barna ingatlanosa egészen elképesztő reakciókat vált ki mindenkiből, szórakozunk rajta, kicsit le is nézzük, olyan vibrálást visz a színre, hogy nem tudunk másra figyelni, ha megkezdi mondandóját egy jól megnyomott „Kezicsókolom”-mal. Takács Kati pedig az aggodalmaskodó, rengeteget fecsegő, de jobbára betaláló mondatokat hangoztató anyukaként azonnal elnyeri a szimpátiánkat. A négy színész között olyan fantasztikus kémia van, hogy a történet előre haladtával teljesen észrevétlenül jutunk el a karakterek önmagukból való teljes kifordulásához.
A tapsrend után, ahogy vonulunk kifelé, mindenkin látszik, hogy a darab mondanivalója betalált, sokunkat fog még egy-egy mondat napokkal később is foglalkoztatni, én például nagyon várom, hogy kiadják könyvben, azonnal kezdeném is az olvasást. Egy újabb fantasztikus kortárs magyar darab, nézzétek meg ti is, #menjetekszinhazba.
Kiemelt kép: Fullajtár Andrea és Rezes Judit a Széljegyben (fotó: Szilágyi Lenke)