Új regénnyel bővült a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozata: a Meena Dave őszinte élete című kötetben egy fiatal és magányos nő identitáskeresésének lehetünk tanúi.

Az örökbe fogadott Meena Dave-nek szülei soha nem beszéltek a származásáról, csupán bőrszínéből sejti, hogy indiai, pakisztáni vagy bangladesi lehet. Amikor egy számára ismeretlen nő ráhagy egy bostoni házat, Meena elhatározza, hogy felkutatja saját gyökereit, ezáltal ismerve meg identitását. Ebben három különös indiai asszony, valamint egy már-már idegesítően kedves férfi, Sam (és a kutyája) lesz a segítségére.

Az indiai gyökerekkel rendelkező amerikai születésű Namrata Patelt saját bevallása szerint is foglalkoztatják a diaszpóra és a kultúraköziség kérdései. A tavaly év végén a KULT Könyvek sorozatban megjelent regényét részben azért írta meg, hogy bemutassa az indiai, indiai-amerikai történelem egy szeletét, de ennél is fontosabb volt számára, hogy megmutassa, mit jelenthet elszigetelten közösséget építeni. Hiszen „az identitás olyasvalami, amit a legtöbben megvizsgálunk életünk egy adott pontján. Mindnyájunkra igaz, hogy jól vagy rosszul érezzük magunkat a testünkben, a bőrünkben, a közösségeinkben és a másságunkban.” A regényben éppen ezért tanúi lehetünk annak, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy első generációs bevándorló közösségnek, hogyan képesek megőrizni identitásukat. A történet olyan kérdéseket is boncolgat, hogy hogyan lehetséges önmagunknak maradni egy olyan világban, amely gondolkodásában, kultúrájában, világszemléletében teljesen különbözik a miénktől, miközben természetesen asszimilálódni is kell az új közegbe, hogy annak is teljes jogú tagjává váljunk.

„Az identitás olyasvalami, amit a legtöbben megvizsgálunk életünk egy adott pontján. Mindnyájunkra igaz, hogy jól vagy rosszul érezzük magunkat a testünkben, a bőrünkben, a közösségeinkben és a másságunkban.”

Meena Dave személyében arról is pontosabb képet kapunk – és ezáltal a szerző tovább megy az általa taglalt problémakörön –, hogy milyen belső harcokhoz vezethet az, ha egyáltalán nem ismerjük a múltunkat, a származásunkat. Főszereplőnk felnőtt korában fotóriporterként dolgozik, de jobban kedveli a nomád életmódot, amelyben nem kell kötődnie érzelmileg semmihez és senkihez. Sokkal jobban szereti a fotólencsén keresztül szemlélni a világot, mint tényleges, annak teljes valójában jelen lenni benne. Életéből hiányzik a röghöz kötöttség, amely talán abból is fakadhat, hogy örökbefogadott gyermekként azzal a tudattal is meg kell küzdenie, hogy nem kellett a biológiai szüleinek. És ha még mindez nem lenne elég: egészen fiatalon, tizenhat évesen tragikus körülmények között vesztette el az örökbefogadó családját. Éppen ez vezet odáig, hogy megkeményíti magát, és már nem akar senkivel érzelmi kapcsolatot kialakítani, hiszen úgyis vesztesként, sérültként kerül ki belőle.

Az élet azonban rákényszeríti a megállásra és arra, hogy átértékelje az életét. Szigorú feltételekkel megörököl egy lakást, amely csak generációról generációra szállhat, viszont, ha el akarja adni, azt csak a többi háztulajdonosnak teheti meg, ráadásul egy évvel az előző tulajdonos halála után. Meena – tekintettel arra, hogy fél évig a munkája miatt utazott – úgy gondolja, hogy a maradék hat hónapot már könnyűszerrel kihúzza. Csakhogy az örökölt ingatlan egy történelmi városrészben található, amely igazi közösséget kovácsol az ott élőkből. A lány életének hamarosan szerves részét képezi a három kotnyeles, de mégis szerethető néni, Uma, Sabina és Tanvi, akik számára nem létezik olyan, hogy zárt ajtó (a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt). Igazán üde színfoltja ők a történetnek, leghamarabb minden bizonnyal Tanvi kerül közel az olvasók szívéhez, aki az első perctől fogva nyitott lélekkel fordul az új lakó felé. Az ő tökéletes ellentéte Sabina, aki meg akarja óvni a házat, ezért eleinte ellene van Meena beköltözésének. Rajtuk kívül fontos szerep jut még a szomszédban lakó Samnek, aki idővel erős támasza lesz a lánynak.

Végül ők négyen lesznek azok, akik segítenek Meenának önmaga felfedezésében, megismerésében és elfogadásában, és általuk a nő le tudja rombolni azokat a falakat is, amelyeket az évek alatt maga köré emelt. A cselekmény és főszereplőnk fejlődésével párhuzamosan pedig egyre jobban betekintést nyerünk az indiai kultúrába, ami csak tovább színesíti ezt a szívmeleg történetet.

A regény zárása mindenképpen meglepő, egyáltalán nem azt kapja az olvasó, amit elsőre várna, de ettől a befejezéstől csak még erősebbé válik a történet és vele együtt a mondanivaló. Csodaszép mű a Meena Dave őszinte élete, amelyhez remekül passzol a hazai, élfestett kiadás, és amely tökéletesen illeszkedik a modern szépirodalmat bemutató KULT Könyvek sorozatba.

Namrata Patel: Meena Davis őszinte élete (The Candid Life of Meena Dave), ford: Vereckei Andrea, 21. Század Kiadó, 312 oldal

Kiemelt kép: Namrata Patel: Meena Davis őszinte élete (Szerzőporté: Amazon)