Idén sem marad el a PLACCC Fesztivál, a közel egy hónapig tartó szemle ebben az évben is magyar és külföldi alkotók közreműködésével kínál majd színes programot az érdeklődőknek, rendhagyó helyszíneken.

A sorozat augusztus utolsó hétvégéjén Nagymaroson veszi kezdetét, a SVUNG Kutatócsoport fennállásának ötödik évfordulóját három napon keresztül ünnepli majd. A résztvevők pénteken délután a Journeying – The weight we carry című vonatperformansszal érkezhetnek meg a helyszínre, a kollektíva jelenleg zajló kutatásának work-in-progress bemutatóját pedig szülinapi buli követ. A szombati nap délelőttjén egy művészeti nevelési szakmai programra kerül sor, délután pedig Tájtalálkozások SVUNG gyakorlatok mentén címen a kollektíva meghatározó projektjeinek testélmény alapú gyakorlataiból kínálnak válogatást, tudásmegosztó workshopot és találkozást a tájjal, ami befogadja az érdeklődőket a hétvége során.

A PLACCC immár 2021 óta szervezi meg a környezeti kérdésekre reflektáló Sensing the City programot Bubla Éva vizuális művész és aktivista kurátori közreműködésével. Idén ismét nyílt pályázati felhívás útján választottak ki olyan kisformátumú projekteket, amelyek köztereken – vagy közös tereken – megjelenve, a városi élet résztvevőit bevonva, különböző érzékszerveikre hatva segítik a városi szövethez és ökoszisztémához való (újra)kapcsolódást.

A programsorozat keretében látható lesz Patonay Anita és Bori Viktor (Káva Kulturális Műhely) disztópikus részvételi színházi játéka a vízhiányról, Békefi Róbert, Hódi Csilla és Lutz Boglárka performatív sétája a mikróbákkal való városi együttélésről, Freund Évának a Duna vízminőségére fókuszáló workshopja, valamint Kovács Boglárkának az elépítésekre, Mangel Violának pedig a nem-helyekre reflektáló köztéri installációja.

Bubla Éva alkotóként is közreműködik az idei fesztiválon: Microbial Future Labs / A jövő gyógyszerei című installációja egy utazó laboratórium, a jövő gyógyszereinek, kezeléseinek folyamatosan bővülő gyűjteménye, melynek középpontjában emberi és nem-emberi létezők kölcsönös jóléte áll.

A PLACCC 2022 Fesztivál keretében már lehetőség nyílt ukrán és fehérorosz művészek projektjeinek bemutatására, a törekvés pedig idén is folytatódik: a szervezők csatlakoztak a harkivi Yermilov Központ által kezdeményezett Bridges of Solidarity / A szolidaritás hidjai elnevezésű hálózathoz, amely számos európai kulturális szervezet és művész online és offline eseményein keresztül fejezi ki szolidaritását az ukrajnai háború által érintettekkel. A program keretében felkérték Bogdana Kosmina ukrán képzőművész-építészt egy rezidencia-alapú helyspecifikus alkotás elkészítésére, valamint meghívták Igor Shugaleev és Sergey Shabohin belorusz művészek Ich heiße Frau Troffea című előadását.

A fesztivál külföldi fellépőinek sorát gazdagítja a holland Rita Hoofwijk, aki Finisterre című előadásának budapesti adaptációjával az ókori rómaiak által a világ végének tartott horizontra kalauzolja a nézőket, és a fejjel lefelé megtapasztalt városban jelentéktelenné válhat, amit máskülönben jelentősnek tűnik.

A PLACCC 2023-ban indította el Művész mint Kurátor kezdeményezéséhez ebben az évben a SVUNG Kutatócsoport és a Femini duó tagja, Trömböczky Napsugár ajánlására kérték fel a Scenescape Drama Group-ot a közreműködésre.

A drámacsoport elsősorban bevándorló hátterű résztvevőknek nyújt lehetőséget a szabad művészi önkifejezésre, az Every Brilliant Thing című sorozat pedig Duncan Macmillan azonos című monológját dolgozza fel lakásszínházi formában. Az egyiptomi, jordániai, perui, mongol és francia előadók saját otthonukban látják vendégül a nézőket.

A Femini A víz viszi tovább című sétaelőadása az ember és a víz közös tulajdonságait és helyzeteit, illetve a vizet mint az emberi és természeti történelem archívumá vizsgálja egy Duna-parti helyszínen. Az alkotók a produkció létrehozásában nyugdíjaskorú résztvevőkkel dolgoznak együtt, az alkotófolyamatot összegző bemutatóra pedig a Népszigeten kerül sor. 

A PLACCC 2024 Fesztivált Grecsó Zoltán és Móser Ádám duójának köztéri előadása zárja: a táncos és zenész megközelítését egyaránt a város inspirálja, a város szövetében rejlő ellentétek, a szakadékok és árkok, amelyek egyre mélyebbé válnak. 

Kiemelt kép: Jelenet a Ich heiße Frau Troffea című előadásból (Fotó: Marina Drashuk)