„Idén egy sokkal intimebb feladatot bízott rám Vera” – interjú Náray Erikával

Minden évben különleges produkcióval készül a Zsidó Művészeti Napokra. Két éve Irving Berlin zeneszerző életét dolgozták fel Udvaros Dorottyával és Alföldi Róberttel, tavaly Ofra Haza, a legismertebb izraeli énekesnő bőrébe bújt. Idén Nyáry Krisztián legutóbbi könyvéből válogat történeteket, amiket a korszak dalaival összekötve felolvasószínházi előadásként láthatunk majd a Budapest Jazz Clubban. Mellette játszik a Játékszínben és a Rózsavölgyi Szalonban is, és már nyárra is tele a naptára, körbeutazza az országot, hogy különböző fesztiválokon énekeljen. Náray Erikával beszélgettünk.

Tavaly egy Ofra Haza esttel készültél a Zsidó Művészeti Napokra, amit decemberben játszottatok az Operettszínházban is. Hogy került oda az előadás?

Amikor eljöttem az Operettszínházból, akkor nem haraggal váltunk el, jó kapcsolatot ápoltam az akkori vezetéssel. Elmentem egy premierjüket megnézni, ahol összefutottam Lőrinczy Györggyel, aki akkor még a színház főigazgatója volt, és megkérdezte tőlem, hogy nem akarom-e decemberben ott játszani az előadást. Annyira sok külföldi és vidéki felkérése volt az Operettszínháznak, hogy a Kálmán Imre Teátrumba már nem tudtak programot tervezni, tehát ott volt az a csodálatos hely. Közben ő nagyon jókat hallott az Ofra Haza előadásunkról, és azt gondolta, hogy jó volna ott megcsinálni. Nagyon szerettem az Urániában énekelni Ofra dalait, de ez egy intimebb környezet, színházibb helyszín, egész más hangulatot adott az estnek a Teátrum. Az ünnepek környékén meg különösen aktuális volt ez az előadás, hiszen Ofra Haza ugyan egy vallásos zsidó nő volt, de ez a darab nem a zsidó vallásról, hanem a hitről szól. Legyen az keresztény, buddhista és még sorolhatnám… Azzal, hogy a hit mennyire fontos volt az ő életében, ezzel bárki tud azonosulni nemre, korra és vallásra való tekintet nélkül.

Gyorsan el is kapkodták a jegyeket, ahogy figyeltem.

Mindegyik teltházas volt szerencsére, igen.

Viszitek máshová is még?

Nagyon remélem! Időnként előadjuk koncertszerűen is, most például meghívták egy zsinagógába, ott csak a dalokat fogjuk eljátszani. Ilyenkor a prózai jelenetek kiesnek, így értelemszerűen nem annyira hosszú a program, ezért tettünk bele új dalokat. Ezek nem feltétlenül csak Ofra nótái, de abból a kultúrkörből jönnek, abszolút passzolnak a műsorba. Van egy dal, a Sma Israel, nagyon híres Izraelben. Ha hiszed, ha nem, a mai napig Ofra Haza dalaként találod meg a YouTube-on, pedig ez nem így van, mert akkor íródott, amikor ő már nem is élt. Elsőként ezzel találkoztam, amikor a tavalyi műsorhoz válogattam. Aztán persze kihagytam a programból, viszont amikor a koncertszerű verziót játsszuk, akkor mindig el szoktam mondani, hogy ezt már Ofra nem tudta elénekelni, de egészen biztos vagyok benne, hogy ha megélte volna a megírását, akkor ő is előadta volna, mert annyira szép. Egy kis túlzással himnuszként is kezelik Izraelben.

Tavaly azt mondtad, hogy ez az éneklési mód, ami Ofra dalaihoz kell, neked egy picit nehézséget okoz, mert teljesen új stílus. A sajátodnak érzed azóta?

Olyan furcsa, tudod, ez az én számból, de irtó jól áll a torkomnak. Amennyire tartottam attól, hogy ez egy újszerű dolog… nyilván nem múlt el nyomtalanul az a három évtized, amióta én professzionálisan énekelek, és azért a Színház- és Filmművészeti Egyetemen énekeltünk francia sanzonoktól kezdve, kuplékon át, operettig mindenfélét, tehát azért megfürödtem én már más műfajokban is. Ez nyilván azért valamit segített. Én a jazzt tartom a legfontosabb stílusnak az életemben énekesnőként, ami szabad és improvizatív, egy nagyon különleges műfaj. Vannak kapcsolódási pontok az Ofra-életműben, őt is hívták például jazz fesztiválokra, még akkor is, ha ő nem egy klasszikus értelemben vett jazz énekesnő volt. Féltem tőle, de elég hamar kiderült, hogy ez egy olyan stílus, amivel viszonylag gyorsan meg tudtam barátkozni. Rendkívül élvezem, amikor énekelhetem.

Idén mivel készültök?

Idén egy sokkal intimebb feladatot bízott rám Vera (Dr. Vadas Vera, a ZsiMü alapító-igazgatója – a szerk.), aminek én rendkívüli módon örülök. Nyáry Krisztián utolsó könyvében fantasztikus történetek, illetve levelek és válaszlevelek vannak, ezekből készítek egy válogatást, amik mellé dalokat fogunk majd előadni. Most még teljesen képlékeny a történet, mivel éppen most rakom össze, és minden nap változtatok rajta (nevet). Ez úgy szokott lenni, hogy az ember elkezd dolgozni egy anyaggal, és beleszeret bizonyos sztorikba, levelekbe… akkor ahhoz beugrik egy dal, és mondjuk három napig azt tartod a legjobbnak, negyedik nap meg eszedbe jut egy jobb megoldás… Számomra az a legmegdöbbentőbb, hogy nyilván a szóhasználatunk változott az elmúlt 100-200 évben, de a férfi-női viszony nem olyan sokat. Még akkor sem, hogy ha ma már mi nők talán eggyel tudatosabbak vagyunk, és jobban képviseljük a saját érdekeinket. Az érzelmek semmit sem változtak, egy szerelmes levél fűtöttsége, kifejező ereje akkor is megvolt, még ha egy picit szemérmesebben is volt megfogalmazva.

Ez egészen más lesz, mint amiket eddig csináltunk, egy sokkal kisebb produkcióról van szó, nevezhetjük felolvasószínházi előadásnak is. Egy háromfős zenekar kísér majd, egy picit vetítünk is, úgy gondolom, hogy nagyon bensőséges lesz. Ami nekem külön öröm, hogy a Budapest Jazz Clubban játsszuk, ami számomra egy nagyon kedves helyszín énekesnőként. Amikor fölmerült ennek a lehetősége, akkor abszolút támogattam, mert azt gondolom, hogy ehhez a produkcióhoz tökéletes helyszín lesz. Mivel a befogadóképessége nem túl nagy, ezért abban maradtunk, hogy ha nagy lesz az érdeklődés az előadás iránt, akkor beduplázzuk.

Hogy jött az, hogy idén Nyáry Krisztián könyvével szeretnél foglalkozni?

Veráé az ötlet. Nyáry Krisztián is oda járt iskolába, ahová én, de nem találkoztunk, mert amikor én eljöttem Szentesről, ő akkor kezdett ott. Mindig nagyon kedvesen elmondja, hogy ő tulajdonképpen miattam lett szentesi diák, mert látott engem a televízióban szerepelni egy tehetségkutatóban 18 évesen, ez Vitray Tamás Ön: jelölt! című műsora volt. Ide bármilyen produkciót lehetett vinni, és akit a közönség a legtovább „tűrt meg” a színpadon, az lett az első, és én ezt megnyertem. Tudod, akkor még nem volt ennyi csatorna, így mindenki ezt nézte, nagyon népszerű műsor volt, és Krisztián is látta. Én ott elmondtam, hogy szentesi diák vagyok, és ez akkor annyira felkeltette az érdeklődését, hogy a mai napig hangoztatja, hogy milyen hálás ezért a televíziós pillanatért, mert ez vezette Szentesre, ami az ő életének is nagyon meghatározó négy éve volt.

Nem olyan régen a rádióban beszélt erről, amit hallott Vera is, és felhívott, hogy milyen gyönyörűeket mondott rólam Krisztián, és milyen klassz lenne, ha együtt dolgoznánk, nincs-e kedvem ehhez. Én egyből mondtam, hogy ez nekem nagyon nagy boldogság, mert egyszer már fölmerült ennek a lehetősége, de az akkor nem jött össze, most pedig óriási segítség, hogy a könyvéből indulhatok ki a műsor összeállításakor, nem kell a nulláról kezdenem. Van egy nagyon komoly alapanyagom, amiből csak ki kell válogatni a megfelelő részeket és keresni kell hozzáillő dalokat, utána már „csak” össze kell ezeket rakni, és be kell próbálni. Szoktam mondani, hogy milyen jó dolgom van, mert tényleg azzal foglalkozhatok, amit egyébként is csinálnék. Biztosan elolvasnám a könyvet, szeretek új dalokat tanulni, új programmal előállni. Úgy hogy most a tavasz ezzel telik, egészen addig, amíg május 28-án be nem mutatjuk a Borítékolható szerelmet a Budapest Jazz Clubban.

Milyen stílusú dalok közül válogatsz?

Adja magát, hogy abból a korszakból válogassak, ahonnan a leveleket is valók, ugyanakkor én egy picit elrugaszkodtam ettől. Egy 1920-ban íródott üzenet mellé egy Fényes Szabolcs dal még pont belefér. Most még azon is morfondírozok, hogy olyan külföldi szerzők nótáit is használjam-e, amikre én valamikor írtam magyar szöveget. Illetve nem lehet elmenni azok mellett a sanzonok és kuplék mellett sem, amik ismertek ebből a korszakból, gondolok itt például a Zerkovizt dalokra, ez már majdnem operett, de azért még nem, a szövegük is időnként kellően huncut. Tehát nagyon széles skálán helyezkednek majd el a dalok. Már van 15 cím a noteszomban, de ez egészen addig változhat, amíg le nem adom a listát a zenekar vezetőjének, Berdisz Tamásnak a hangszerelés miatt, az azért már engem megköt (nevet).

Színházban hol találkozhatnak veled a nézők mostanában?

Decemberben mutattuk be az Amazonok – Három év múlva című darabot a Rózsavölgyi Szalonban. Szerencsére nagyon szeretik, úgy hogy nem havi egyeket megy, hanem játsszuk akár öt-hatszor is egy hónapban. Voltunk már vele vidéken, és nyárra is kaptunk meghívásokat. Nagyon hálás, jó szerep, vágytam már egy prózai feladatra, örülök neki, hogy ezt játszhatom. Ez előtt októberben debütáltam a Játékszín színpadán, a Menopauza című darabot mutattuk be, ami annyira jól sikerült, hogy gyakorlatilag nem lehet rá jegyet kapni, Budapest egyik legnépszerűbb előadása lett. Ez tényleg egy igazi jutalomjáték, imádják az emberek.

Aztán elmondhatom, hogy folytatódik jövőre is a Jazzrajongók sorozatom a Müpában, már megvan a 2019/20-as évad összes időpontja, nagyon boldog vagyok emiatt. Nyáron megyek a Rozé, rizlingre Veszprémbe, Balatonboglárra a Jazz és Bor Fesztiválra, a Margit-szigetre a Budapesti Nyári Fesztiválra, illetve visszahívtak a Zánkai Gyermektáborba is, ahol tavaly már voltam. Heti rendszerességgel fogok a gyerekeknek koncertet adni, és foglalkozom is velük. Meghívtak minket a Budapest Jazz Orchestrával a montenegrói jazz fesztiválra is, ami miatt elmondhatatlanul boldog vagyok. Nem igazán jut majd idő a nyaralásra, ezért azt találtam ki, hogy mivel ez lesz a nyár utolsó koncertje augusztus végén, ezért előtte három napot és utána három napot a tengerparton töltök. Szuper dolog, hogy az embert ennyi felé hívják, de ha továbbra is magas szakmai színvonalon akarok dolgozni, akkor muszáj időnként kilépnem egy picit a mókuskerékből.

Kiemelt kép: Náray Erika (Rózsa Erika)