Hős asszonyok a Győri Nemzeti Színház színpadán – Kritika a Régimódi történet című előadásról

A Győri Nemzeti Színház október 5-én tartotta legújabb nagyszínpadi premierjét: Szabó Magda Régimódi történet című művében édesanyja családjának krónikáját írta meg. A különlegesen aprólékos korrajzot adó regény színpadi adaptációját 25 év után láthatja ismét a város közönsége. A Bagó Bertalan rendezésében készült előadásban a legendás Rickl Máriát Kubik Anna játssza, Gacsáry Emma, majd Jablonczay Lenke szerepében Dunai Csenge látható, Bányai Rákhelt pedig Agócs Judit alakítja.

És hogy miért a női karakterek felsorolásával kezdtem? Mert ebben az elbeszélésben kivételesen a férfiaknak sokkal kevesebb szerep jut, mondhatjuk azt is, hogy ők most csak asszisztálnak a nagyívű női sorsok kibontakozásában. Azokban a sorsokéban, amelyeket a történelem viharai mellett bizony elsősorban pont az erősebbik nem képviselőinek nehéz természete és rossz döntései terheltek.

Az előadás két felvonása két külön történetként is értelmezhető: az elsőben megismerjük Rickl Máriát, aki ellentmondást nem tűrően tartja kezében a Jablonczay család életét, figyeli, hogy a kasznárként dolgozó férje mennyit költ és mire, eldönti, hogy a fia hol tanuljon, de még arra is van gondja, hogy az asztalos munkabérét lealkudja. Nem hiába, a szigorú katolikus neveltetés nem marad nyomtalan a kalmárlány amúgy is erélyes természetén. Ahogy Bányai Rákhel természetét is elsősorban a vallás formálja acélosra, csak az övét éppen a kálvinista. Ő is hasonló szigorral terelgeti a gyámságára bízott Gacsáry Emmát, akit a rá váró hatalmas vagyon ellenére is szorgalmas munkára, hasznos életre nevel.

És hogy mikor következik be a katasztrófa? Abban a percben, mikor ifj. Jablonczay Kálmán megismerkedik a világszép Gacsáry Emmával, és származásra, vallásra, de elsősorban a szigorú erkölcsi normákra fittyet hányva teret engednek szerelmüknek. Nem valók egymáshoz, ezt mind a két család feje tudja, kapcsolatuk bukásra van ítélve, ám megakadályozni senki sem képes, hogy a két forrófejű fiatal megállíthatatlanul rohanjon saját veszte felé, amellyel gyermekük, Kislenke sorsát is megpecsételik…

A második felvonás a gyermek történetét meséli el, akinek amellett, hogy együtt kell élnie azzal a tudattal, hogy a szülei lemondtak róla, még azzal a haraggal is meg kell küzdenie, amelyet Rickl Mária az anyja iránt érez, aki elvette tőle az egyetlen fiát. Jablonczay Lenkének sincs tehát könnyű sorsa, gyermekéveit a szabályok, serdülőkorát pedig helyzete teszi nehézzé, mert ugyan elképesztően szép, gyönyörűen zongorázik és remek költeményeket ír, ám nincs egy fillérje sem, hozomány nélkül pedig hogyan is vágyhatna szerelmi házasságra…

Szomorú történet ez, ám mégis… olyan szépen van elmesélve, olyan elegáns humorral van átitatva, hogy mi nézők mégsem csüggedünk el egyetlen egyszer sem, ha valamelyik hősünkkel valami rossz dolog történik a színpadon. Sőt… az az erő és hit, amivel ezek a nők minden vihart túlélnek, azt hiszem példát is mutatnak sokunknak: nem szabad feladni, mert talán a család az egyetlen, amiért minden kudarc ellenére is érdemes küzdeni.

Tökéletesen játssza el ezt a küzdelmet Kubik Anna, akinek minden egyes indulatos, gúnyos mondata mögött érezni a végtelen szeretetet, amit Rickl Mária a férje vagy a fia, később Lenke iránt érez. A művésznő egyetlen fejbiccentéssel képes belefolytani a neki ellenszegülni próbáló partnereibe a szót, sőt a nézőtéren ülőkbe is a levegőt. Nagy színészi erény, hogy ha egy gyakran igazságtalan és kemény karaktert meg tud szerettetni megformálója a közönséggel, ez Kubik Annának maradéktalanul sikerült az előadás során. Dunai Csengét kétszeres dicséret illeti, hiszen két különböző karaktert is megszemélyesít. Nem csak kivételes szépségére támaszkodik, amikor a gazdag nagyvilági örökösnőt, majd a szerény zárdanövendéket játssza, hanem izgalmas színészi megoldásokat láthatunk tőle mindkét szerepben (gondolok itt például az Angol Királynőben játszódó jelenetekben kihallható arisztokrata hanghordozására).

Agócs Judit kevés időt tölt a színpadon, ám Bányai Rákhel figurája akkor is mély nyomot hagy a nézőkben, az ő szerepformálásában is különös hangsúlyt kap a hang: állhatatosságát a monoton, ám pont emiatt mindent áttörő mondataival fejezi ki legjobban. A humor legtöbbször a Gizellát játszó Szina Kingának jut, megjelenései során mindig van egy-egy olyan önironikus megjegyzése, amely feloldja a legkínosabb pillanatokat is. Kis feladat ez számára a kvalitásaihoz képest, ám a színésznő így is megtalálja a módját, hogy a benne rejlő számos színt megvillanthassa. Szintén kisebb szerep jut Kolnai Kovács Gergelynek, ám remekül tud élni a karakter adta lehetőségekkel: vidáman bolondozik a legdrámaibb pillanatokban is, elhiteti velünk, hogy Kálmánka számos ballépése ellenére mindig mindenkinek csak jót akar. Az apját, idősebb Kálmánt megformáló Maszlay István csodálatos alázatosággal emeli Kubik Anna játékát közös jeleneteikben.

Vereckei Rita tervezte a díszletet és a jelmezt is. Az előbbi végtelenül látványos: mintás üvegfalak választják el a különböző tereket, amelyek hol a Kismester utcai ház szalonját, hol a füzesgyarmati Gacsáry házat jelenítik meg, de játszanak előkelő budapesti szállodát és szigorú zárdát is, mikor éppen mire van szükség a történet során. A forgószínpadnak és a világítástechnikai bravúroknak köszönhetően a végtelen egyszerű díszlet csodás képet mutat, amihez az autentikus ruhák és a kor hangulatát idéző zenék is mind hozzájárulnak.

Az teljesen egyértelmű, hogy Bagó Bertalan és Kubik Anna jól ismerik egymást, pályájuk számos alkalommal összefonódott már korábban is, ám ez még messze nem garancia a sikerre, hiszen egy kívülről érkező színésznőnek kellett egy bonyolult és sokrétű szerepet megformálnia egy összeszokott társulatba vendégként érkezve. Kubik Anna kitűnően oldotta meg ezt a feladatot, mint ahogy a rendező is az övét: feszes, szórakoztató, ám mégis komoly üzenetet hordozó előadássá tette a Régimódi történetet, amelyre a Győri Nemzeti Színház társulata büszke lehet!

Kiemelt kép: Kubik Anna (Fotó: Gál Bereniké)