Michael McDowell Blackwater-sagája a modern horror egyik klasszikusa, mégis több mint 40 évet kellett várni a magyar megjelenésre. De ahogy mondani szokták: ami késik, nem múlik – ráadásul az Európa Könyvkiadó egy igazán impozáns kiadásban tárja az olvasók elé a teljes sorozatot, amelynek első két kötete idén ősszel került a könyvesboltokba – és a tervek szerint a folytatásra sem kell sokat várni, így egy éven belül a teljes sorozat ott lehet a polcunkon.   

Michael McDowell (1950-1999) a XX. század amerikai horrorirodalmának egyik különösen termékeny és sokoldalú alakja volt, aki nemcsak regényíróként, hanem forgatókönyvíróként is jelentős műveket hagyott maga után – többek között olyan klasszikusokat köszönhetünk neki, mint a Beetlejuice vagy a Karácsonyi lidércnyomás. Regényírói munkásságát a részletgazdag történetmesélés, az amerikai Dél atmoszférájának erőteljes megragadása és a lassan kibontakozó, pszichológiai mélységeket is megvillantó borzongás jellemzi. McDowell különösen érzékeny volt a családi kapcsolatok, az öröklődő traumák és az emberi viselkedés rejtett mozgatórugóinak ábrázolására – mindezek pedig a hazánkban most útjára indult Blackwater-sagában érnek össze igazán monumentális formában.

A Blackwater eredetileg 1983-ban, hat kötetes „szappanopera-horrorként” jelent meg, amelyet a szerző kifejezetten folytatásos kiadásra tervezett. A történet az alabamai Perdido kisvárosában játszódik, és több évtizedet ível át, miközben nyomon követjük a Caskey család felemelkedését és hanyatlását. A saga különlegessége, hogy McDowell a déli gótika hagyományát természetfeletti elemekkel és családregény-jellegű történetvezetéssel ötvözi, így a mű egyszerre hátborzongató, emberi és mitikus.

A sorozat olyan műfaji hidat teremtett, amely ritkán születik ilyen kiforrott formában: a lebilincselő, intrikákkal teli családregény és a misztikus horror találkozását. Perdido városának atmoszférája szinte önálló szereplővé válik, a várost körülölelő mocsarak és folyók pedig a természet erejének, sőt, a természetfeletti behatásoknak is teret adnak. A Blackwater így egyszerre olvasható társadalmi tablóként, női hatalomra épülő dinasztiatörténetként és időnként sötéten baljós mesevilágként.

A saga első kötete, Az árvíz rögtön egy erőteljes képpel indít: Perdido városát hatalmas áradás önti el 1919-ben. A Caskey család – különösen Mary-Love, a család matriarchája – próbálja menteni, ami menthető, miközben az ár lecsendesedése után váratlanul felbukkan egy titokzatos nő, Elinor Dammert. A rejtélyes idegen teljesen átformálja a család és a város életét, jelenléte pedig több kérdést vet fel, mint amennyire választ ad.

Az árvíz egyik legnagyobb erénye, ahogy McDowell megteremti Elinor figuráját: egyszerre vonzó és baljós, kedves, mégis kiismerhetetlen, akinek természetfeletti kapcsolata a vízzel már az első jelenetekben is érzékelhető. A kötet a Caskey család és Elinor közti erőviszonyok megalapozását mutatja be, emellett aprólékosan építi fel Perdido mikrokozmoszát is: a gazdagok és szegények közti különbségeket, a családi titkokat és a női befolyás szövevényes hálóját.

“Csontok és koporsók darabkái kerültek elő a föld alól, és amikor a víz visszahúzódott, néhány utcányival arrébb is találtak belőlük. Fekete nők, mielőtt beléptek volna a romokban heverő saját otthonukba, jutazsákokba gyűjtötték a csontokat; fekete férfiak még mélyebb sírokat ástak; és ismét végső nyugalomra helyezték szülők, feleségek, gyerekek és barátok földi maradványait, hogy azok egy újabb áradásban megint a felszínre kerüljenek.”

A második kötet, A gát ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért, ám a hangsúlyt már kevésbé az azonnali fenyegetettségre és inkább a hosszabb távon érlelődő feszültségekre helyezi. Perdido továbbra is küzd a víz és a mocsár közelségével, a gátak építése, megerősítése mind szimbolikus, mind nagyon is gyakorlati jelentőséggel bír: a városnak nem csupán a természet tombolása ellen kell védekeznie, hanem a Caskey családon belül egyre nyilvánvalóbbá váló hatalmi játszmák ellen is.

A történet középpontjában továbbra is Elinor áll, aki ekkorra már a Caskey család része, és akinek befolyása látványosan erősödik. A település lakói hol tisztelettel, hol félelemmel figyelik jelenlétét, miközben Mary-Love továbbra is próbálja megtartani matriarchális dominanciáját – sikertelenül. A kötet a családregényekre jellemző generációs konfliktusokkal és fokozatos építkezéssel dolgozik, miközben a háttérben egyre erősebben érződik a természetfeletti erők mozgása. McDowell a víz motívumát szinte mitikus szintre emeli: a gát nem csupán fizikai akadály, hanem olyan határ, amelyet Elinor jelenléte folyamatosan megkérdőjelez. A víz – a nő rejtélyes eredetének és erejének metaforája – bármikor áttörheti azt, amit az emberek felépítettek. Ez a feszültség végig érezhető a lapokon.

Összességében Az árvíz és A gát nemcsak a saga alapjait fektetik le, hanem olyan hangulatot is teremtenek, amely egyszerre mélyen emberi és kísértetiesen földöntúli. A családi dinamika, a déli gótika atmoszférája és Elinor titokzatos figurája együttesen olyan kezdeti löketet adnak a Blackwater-sorozatnak, amely egyedülállóvá teszi a modern horror- és a családregények között. McDowell műve ezekkel a kötetekkel nem egyszerűen mesét ír, hanem egy lassan kibomló, generációkon átívelő mítoszt teremt meg, amely már az első két részben magával ragadja az olvasót.

Michael McDowell: Az árvíz (The Flood) / A gát (The Levee); ford. Wetheimer Gábor, Európa Könyvkiadó, 328/336 oldal
Kiemelt kép: Michael McDowell: Az árvíz / A gát (szerzőportré forrása: Penguin Books)