A X. Színházi Olimpia keretén belül megrendezésre kerülő Abstract – I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztivál ideje alatt két alkalommal, május 15-én este, valamint 16-án délelőtt is látható lesz Stephen Mottram két egyfelvonásos bábelőadása, az Ejtőernyő és a Nézd a labdát az Ország Lili Stúdióban.

Stephen Mottram világszerte ismert bábszínházi rendező és előadóművész. Svédorsázgban tanuét fényképészetet és fafaragást, ez idő alatt kezdett el érdeklődni a bábszínház iránt, és ott készítette el első marionettjeit. Fő érdeklődési köre a mozgás érzékelése, és annak a vizsgálata, hogyan működik az a sejtjeinkbe kódolt képesség, hogy a mozgást színházi eszközként használva világosan kommunikálunk. A közelmúltban olyan bábelemekkel kísérletezett, amelyek kizárólag gesztusok sorozataként léteznek, amit a közönség egy emberi alak mozdulataiként értelmezhet. A báb mint tárgy már nem létezik – csak amit csinál, az azonosíthatja mint színházi szereplőt. Ezzel egyidejűleg, a legelemibb mellett a legkomplexebbet, a zsinóros bábok működtetésének és építésének új módjait kutatja – workshopokat és szemináriumokat tart a marionettek tervezéséről, felépítéséről és mozgatásáról. „Azt hiszem, mindig is érdekelt, hogy hogyan ismerünk meg bizonyos dolgokat. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csupán abban bízhatunk, amit a saját szemünkkel látunk, de valójában az agyunk értelmezi mindazt, ami a szemünkön keresztül érkezik. Ezt a vizuális információt fordítja le „valamivé”, amit mi elhiszünk. De ezt igazából nagyban befolyásolja, hogy mit akarunk látni, mit várunk és az is, hogyan tanultunk meg látni. Ahogy mondani szokták: látás és látás között óriási a különbség” – mondta el Mottram nekünk egy interjúban.

Jelenetkép Az ejtőernyő című előadásból (Fotó forrása: Budapest Bábszínház)

Az ejtőernyő vicces és magával ragadó történet a fiatalságról, a szerelemről és az öregséggel való szembenézésről. A bábművész fehér labdákban végződő pálcákkal felfegyverkezve a semmiből varázsolja elő karaktereit Sebastian Castagna pompás zenéjére. A játék lényege, hogy mivel az agyunk önkéntelenül is értelmet keres a látott dolgokban, a pontok mozgása észrevétlenül húz be egy nem létező színészek által benépesített, magával ragadó világba. A Nézd a labdát járt és járatlan utakra küld minket egy rövid, varázslatos darabban, amely a hitetlenség felfüggesztéséről szól. Megmutatja, hogy végső soron ez nem a bábu, hanem a közönség dolga.

Hoffer Károly bábtervező, bábrendező és bábszínész az alábbi gondolatokkal ajánlja a nézők figyelmébe a produkciókat: „Stephen Mottram a legnagyobb bábos mesterek egyike, akinek munkásságát jó pár éve folyamatosan követem. Egyedi vizualitása, bábmechanikai újításai, tökélyre fejlesztett mikromotoros marionettjei, bravúros bábmozgatása miatt figurái legfinomabb rezdülését is tátott szájjal figyeltem. Aztán egy pár éve egy nagy francia bábfesztiválon volt szerencsém látni, a Budapest Bábszínházba is érkező Az ejtőernyő és Nézd a labdát című produkcióját, ahol bizony engem is meglepett, hogy apró pingponglabdákkal lépett színpadra. Meglepett és lenyűgözött, hogy az 5 pingponglabda együttes mozgásából a nézői fantázia teremti meg az embert. A feketeszínház illúzionisztikus közegében szabadon mozgó, mégis tűpontosan megkomponált fehér pontok pedig képesek egy teljes emberi sorsot leírni.”  

Kiemelt kép: Hoffer Károly (Fotó: Hamarits Zsolt)