„Hiszek abban, hogy a színháznak gyógyító ereje van” – interjú Gubík Ágival

A Spirit Színház legújabb játszóhelyén, a kamarateremben ültünk le beszélgetni Gubík Ágival, akit a teátrum nézői jól ismerhetnek. A színésznő régóta rendszeres szereplője a Spirit különféle előadásainak, melyek közül több is nagy sikerrel fut a bemutató óta. Kettő ezek közül, a Nagyon Nagy Ő, valamint a Jövőre, veled, ugyanitt 2. nemrég ünnepelte a harmincadik alkalmat, hogy nézőközönséget fogadhatott. A színésznő jelenleg az igaz történet alapján íródott színdarab, a Gina és Fidel című kétszereplős társalgási drámát próbálja, melynek ősszel lesz a premierje a Spirit Színházban. A készülő előadásról, a korábbi munkáiról, valamint a „színház gyógyító erejéről” is beszélgettünk.

Melyik volt az első előadásod itt a Spiritben?

Pasolini Teoréma című filmjéből csináltuk a Tétel című előadást, és ez egy nagyon különleges próbálkozás volt, mert nem fent a színházteremben játszottuk, hanem lent, az aulában. Ez volt itt az első munkám, így találkoztam (Perjés) Jánossal mint partnerrel, és utána rögtön hívott is egy követő szerepre, a Jövőre, veled, ugyanitt 2-re.

Érdekes, hogy kihagytátok az első részt. Vagy összedolgoztátok a kettőt?

Az első nem is került szóba, mivel az két fiatal párkapcsolatáról szól, és minket itt az öregedés foglalkoztatott, hogy az idő múlásával hogyan alakul át két ember kapcsolata, mennyi minden történik velük, miközben minden évben egyszer újra és újra látják egymást. A kapcsolatukat eleinte a szexualitás határozta meg, de ami közöttük van, az már nem a szerelemről, a szenvedélyről szól, hanem valami ezen is túlmutató kötelékről. Nagyon jól megírt darab, az első részt nem kell ismerni hozzá, hogy megértsük, és átéljük mindazt, amin ez a férfi és nő keresztül megy.

Ez olyan darabnak hangzik, már csak a témája miatt is, ami az idő múlásával benned is megváltozik, más értelmet nyerhet egy-egy mondat.

Nagyon jó évekig játszani egy előadást. Nyilván a magja nem változik, de sokkal több dolgot tudunk belerakni, a humora is egyre jobbá válik, mélyülnek az érzések, gondolatok.

Ha már humor… a Nagyon Nagy Ő című komédia volt az ezt követő munkád.

Milyen érdekes, hogy ennek a mondanivalója is az emberi kapcsolatok köré épül. A történet szerint látunk átalakulni egy duci csajt, azonban ez csak a fedősztori, nem az a lényeg, hogy hogyan küzd meg a túlsúlyával, hanem az, hogy rájön arra, ki is ő valójában. Azt hiszi, hogy a súlya állt a saját boldogsága útjában és ezért nem lehetett sose szerelmes, de amikor sikerül lefogynia, és végre olyan vékony lesz, amilyen mindig is szeretett volna lenni, akkor érti meg, hogy nem ez számított.

Belénk táplálják, hogy a szerelem a külsőségeken múlik, pedig az az igazi szerelem, amikor valakinek úgy kellesz, ahogy vagy, amikor nem kell se külsőleg, se sehogyan megváltoznod. A Nagyon Nagy Ő üzenete számomra az, hogy merjünk önmagunk lenni, higgyük el, hogy mindannyian a magunk módján tökéletesek vagyunk, és ha megvan az önmagunkba vetett hitünk, az kitárja a kapukat, a szerelem előtt is. Szomorú, hogy nagyon sok gyönyörű és fiatal lánynak nincs önbizalma…

Az utcán, a tévében, mindenhol a tökéletes nőt és férfit mutatják, ami eléggé torzítja az ember énképét.

Ezért kell a fiatalokat arra nevelni, vagy magunkat is akár, hogy ne legyünk rabjai ennek, se a Facebooknak, se a címlapfotóknak, se semminek, ami azt sugallja, hogy van egy mindenki fölött álló tökéletes szépség. A fotókon sosem a valóságot látjuk, hiszen profi sminkesek, fodrászok dolgoznak a modelleken, utána retusálják a képeket, szinte teljesen megváltoztatják az embert, lehet, hogy fel se ismernénk őket, ha szembe jönnének az utcán. Én pont ezért nem nézek tévét, nagyon kevés olyan újságot veszek, ami ilyen téren megzavarhat. Olyan dolgokat akarok olvasni, ami ad valamit, és ami nem csak a szépségről szól, hiszen nem ez az életünk legfontosabb része. Muszáj kilépni ebből az ál világból a való világba.

Sokan lehet, hogy nem is érzik, hogy ez a probléma.

Persze, minden tökéletességről szóló hasonló gondolat annyira beívódott már a bőrünk alá, annyira jelen van az életünkben, hogy észre se vesszük és ez a veszélyes benne. A színház ebben például rengeteget tud segíteni, egy óriási terápia nekünk színészeknek, és a nézőknek is. Hiszek abban, hogy a színháznak gyógyító ereje van, és akár egy fergeteges vígjátékot néznek meg, akár egy elgondolkodtató darabot, olyasmit kaphatnak az emberek, ami előre mozdíthatja a saját életüket.

Írtak esetleg a nézők, hogy megváltoztatott bennük valamit egy előadás?

Ez is nagyon érdekes… vettem nemrég egy új telefont, és azóta használom a Messengert, előtte nem is volt, és ezért azokat az üzeneteket, amiket nem az ismerőseimtől kaptam, nem tudtam elolvasni, nem mutatta a régi telefon. Most viszont előkerültek négy-öt éves nézői levelek, amelyeket nagyon jó volt elolvasni, közben pedig rosszul is éreztem magam, hogy egyikre se válaszoltam anno.

Ezek a visszajelzések nagyon sokat tudnak adni. Éppen a Pasolini darabnál próbálkoztunk meg azzal, hogy közönségtalálkozót szerveztünk, rögtön az előadás után beszélgettünk a nézőkkel, és ez szerintem nem csak nekik, hanem nekünk alkotóknak is hatalmas élmény volt. Ezeket vissza kéne csempészni.

Épp most kezdtétek próbálni a Gina és Fidel című kétszereplős drámát. Mesélnél róla?

Nagyon várom, mert egy fantasztikusan megírt mű, Pozsgai Zsolt eltalálta a karaktereket. Szeretem, hogy bár a fantáziára épül, van igazságalapja: Gina Lollobrigida tényleg interjút akart készíteni Fidel Castroval, amit persze soha nem adott le a tévé, de ennek kapcsán többször is találkoztak. Remélem, hogy jók leszünk benne, mert ez nem egy világsztárról és egy diktátorról, hanem két emberről szól.

Én egy igazi „olasz falusi liba” leszek, ez így el is hangzik a darabban, számomra ez a kulcsmondat a szerephez. Egy temperamentumos vidéki csajt akarok megmutatni, aki tele van tűzzel, és akiben végig a pályája során ott volt, de szerintem még ma is ott van benne ez a természetesség, ez a tisztaság. Ginát nem változtatta meg a siker, nem lett egy hollywoodi mű nő, megmaradt vérbő olasz csajnak.

Még csak most ismerkedtek az anyaggal?

Igen, jól is jön, hogy eltelik most egy hónap, és aztán szeptember közepén kezdjük el rendesen próbálni, de persze nem tehetem félre addig se az anyagot, foglalkoznom kell a szöveggel, mert nagyon sok. Nagyon jó volt, hogy most belekóstoltunk, mert nem tudok szárazon szöveget tanulni, kell, hogy legyen valami, amihez tudom kötni az egyes mondatokat, a karakter fejlődési ívének szakaszait. Sosem magolok, tanulásnak se nevezném, egyszerűen behelyezem a szöveget az idegrendszerembe, beengedem magamba.

Milyen feladatok várnak még rád a Spiritben?

Nagyon izgalmas dolgok, jók szerepeket ajánlott János, lesz egy monodrámám is többek között. Szeretem, hogy itt, egy színházon belül ennyire sokféle oldalamat meg tudom mutatni. (mosolyog)

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Gubík Ági (fotó: Gubík Ági)