“Hiánypótlónak éreztem, hogy Budapesten legyen nemzetközi bábfesztivál” – Interjú Ellinger Edinával

Május 6. és 19. között kerül megrendezésre a Budapest Bábszínház szervezésében az Abstract – I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztivál, amelynek keretében tizenkét nemzetközi produkció érkezik Magyarországra. A fesztivál ötletéről, koncepciójáról, a meghívott produkciókról és a hazai bemutatókról Ellinger Edinával, a színház igazgatójával és az Abstract életre hívójával ültünk le beszélgetni. 

A Budapest Bábszínház számára nem ismeretlen a nemzetközi fesztivál szervezése, hiszen a X. BÁBU Fesztiválon már vendégül láttatok külföldi társulatokat. Miben lesz más az Abstract – I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztivál?

A BÁBU Fesztivált még Meczner János (a Budapest Bábszínház előző igazgatója – A szerk.) hozta létre, kezdetben kizárólag magyarországi társulatokat hívtunk meg. 2019-ben ünnepeltük a Budapest Bábszínház 70. születésnapját, ezért úgy döntöttünk, hogy picit szélesítjük a kereteket, megpróbáljuk nemzetközivé tenni, akkor négy külföldi társulat látogatott el hozzánk. Ennek a szervezésében már én is részt vettem, valamint a – szintén 2019-ben írt –igazgatói pályázatomban is szerepelt, hogy hiánypótlónak érzem, hogy Budapesten legyen nemzetközi bábfesztivál. Célom volt, hogy létrehozzunk egyet, de megérkezett a Covid és mondanom sem kell, milyen volt az elmúlt három év. Most viszont több szempontból is elérkezett az idő, ezen szempontok közül a legfontosabb, hogy Magyarország ad otthont idén a Színházi Olimpiának, aminek szellemiségéhez a mi célkitűzéseink is remekül tudtak kapcsolódni. Amiben pedig más lesz a korábbiakhoz: mint a neve is mutatja, olyan társulatokat hívtunk meg, akik kísérletezőek, formabontóak, akik feszegetik, szélesítik a műfaj határait. Kifejezetten a kortárs előadásokat kerestük, azokra a társulatokra fókuszáltunk, ahol ez a gondolkodás jelen van, hiszen mi magunk is ezt igyekszünk minél erősebben képviselni. Volumenét tekintve is szintet léptünk: tizenkét társulat érkezik hozzánk a határainkon túlról.

Milyen hozadékai lehetnek egy ilyen fesztiválnak a nemzetközi kapcsolatok kialakításán túl?

Mi magunk is azon dolgozunk, hogy a közönség látókörét folyamatosan tágítsuk, hogy minden korosztályt megszólítsunk. A felnőttrepertoárunk is izmosodik, de nagy hiányosságaink voltak a kiskamaszoknak szóló előadások terén, ezt a lyukat is igyekezzük befoltozni. Emellett az is cél, hogy a nézők tisztában legyenek azzal, mit jelent a báb. Mert nem csak azt, amit a paraván fölött látunk, sőt, továbbmegyek: nem kell animált figurának lennie, akár egy tárgy is lehet báb. Sok olyan előadást hozunk most el, amely minket is segíteni tud ebben a misszióban, és biztos vagyok abban, hogy több olyan megoldással, gondolattal fognak találkozni, amivel nálunk eddig még nem. De ugyanennyire bízom a szakmai hozadékában is. A legnagyobb bábfesztivált Charleville-ben tartják, az igazi bábos paradicsom, a műfaj Mekkája. Két héten keresztül a város minden pontján bábelőadásokat lehet látni, amelyek időben párhuzamosan futnak egymással. A legutóbbi látogatásom során olyan szakmai feltöltődéssel tértem haza, aminek a végeredménye a végzős hallgatóimmal együtt létrehozott Anima lett, amit jelenleg is játsszunk. Hoztam magammal egy alapötletet, amit közösen bontottunk ki, formáltunk saját magunkra. Fontosak ezek az impulzusok, ahogyan az is, hogy lássuk, más nemzetek hogyan szólítják meg a gyerekeket.

A báb nyelvezete mennyire egyetemes?

Szerintem alapvetően az. Fontos kiemelni, hogy több olyan előadás is érkezik hozzánk, amelyek szöveg nélküliek, vagy csak minimális szöveggel dolgoznak. A bábban ez is csodálatos, hogy nem kívánja meg a szöveget, anélkül is remekül tud történetet mesélni, gondolatokat eljuttatni.

Ahogy említetted, tizenkét társulat érkezik Magyarországra, valamint, ha végig nézünk a fellépők listáján, láthatjuk, hogy Európán túlról is hívtatok meg előadásokat. Gondolom, nem lehetett egyszerű leszervezni.

Valóban nem, ráadásul a Covid miatt az utóbbi években az utazások korlátozottsága is megnehezítette a dolgainkat, így leginkább az internetre hagyatkoztunk. Az én bábos érdeklődésem amúgy is határtalan, rengeteg oldalt kísérek figyelemmel, ahogyan más nemzetközi fesztiválokat is. Ha meghívottként szerepel ott egy produkció, az jó jel, mert azt jelenti, hogy utaztatható. Ilyenkor elindul a nyomozás: fotókat, trailereket nézünk, elolvassuk a szinopszist, és ha mind a látvány, mind a mondanivaló felkeltette az érdeklődésünket, felvesszük a kapcsolatot az adott színházzal. Jómagam két produkciót láttam élőben: Stephen Mottramé volt az egyik, a másik pedig Molnár Gyula tárgyszínháza. Utóbbinál annyi a különbség, hogy az előadást ma már a mester lánya, Olivia Molnar játssza. Szóval, legalább annyira kíváncsi vagyok a meghívott produkciókra élőben, mint bárki más.

A nehézségek ellenére sikerült egy meglehetősen impozáns előadásokból álló programot összeállítani.

Amire a legbüszkébb vagyok, hogy nagy szervezések árán, de sikerült egyeztetni a mexikói és a dél-afrikai csapatot. Utóbbi esetében Janni Younge volt a hívószó, akinek itthon a nevét a hazai Recirquel Solus Amor produkciójának jegesmedvéje kapcsán ismerhetjük. Younge igazi nagyágyú a bábtervezők között, a Hamletet emellett rendezőként is jegyzi. Duda Paiva már járt nálunk négy évvel korábban, maradéktalan a bizodalmam abban, hogy a mostani előadása is nagyszerű lesz. Több spanyol társulat is érkezik hozzánk, valamint két határon túli magyar csapatot is sikerült meghívni.

Már maga a nyitónap is sok izgalmat ígér, ennek első állomása egy egész napos szakmai konferencia lesz. Milyen tematika, szempont alapján állítottátok össze ennek a programját?

A szakmai konferenciák kezdeményezője és fő szervezője minden esetben Végvári Viktória, a színház vezető színházpedagógusa. Szívügyünk, hogy a szakma a lehető legjobban párbeszédben tudjon maradni bizonyos témák mentén, ez most – igazodva a fesztiválhoz – a nemzetköziség, minden beszélgetés ezt fogja tárgyalni különböző aspektusból. Az is fontos, hogy ezek ne csak száraz szakmai beszélgetések legyenek, hanem élvezetesek is. Az már a tavalyi Zsinór nélkül fesztiválon is jól működött, hogy összeszokott rendező-tervező párosokat kértünk fel, most ezen is csavartunk egyet: a színházi szakemberek mellé más területről is érkeznek partnerek, például jövőkutató, üzleti kommunikációs szakember vagy művészettörténész.

Itt még nem lesz vége a napnak, hiszen ezt követi a spanyol La Fam társulat street art showja, aminek az Andrássy út ad otthont.

Ez is a „merjünk nagyot álmodni”-elv eredménye! (nevet) Zelei Ágnes marketing menedzser és Hirmann Blanka színházpedagógus egy spanyolországi fesztiválon látta, hogy ez a kortárs utcaszínházi társulat mekkora show-t csinált. A La Fam tulajdonképpen azt keresi az utcán, amit mi is a színház falain belül. Gigantikus ereje van az egésznek, és nem csak az öt és fél méteres óriásbáb miatt, az is ugyanilyen izgalmas, ahogyan ez képes mozogni. Mindenképpen szerettük volna meghívni őket, és szükség volt egy hosszú, széles szabadtéri területre, ezért esett a választás az Andrássy útra. A felvonulás a Budapest 150 program részeként kerül megrendezésre, és abból a szempontból is különleges lesz, hogy tovább gondoltuk a koncepciót. Akhilleusz egy görög hős, éppen, mint Héraklész, akiről nekünk is van egy előadásunk Tengely Gábor rendezésében – szintén óriásbábokkal. Ráadásul az Abstract Fesztivál a Színházi Olimpia keretén belül jön létre, és mint tudjuk, maga az olimpia is görög eredetű rendezvény. Ezt a hármat próbáltuk úgy összehozni, hogy tematikájában és mondanivalójában is homogén legyen. A terv az, hogy Akhilleusz „útját” a mi Helló, Héraklész! előadásunk figurái fogják kísérni, melyeket Michac Gábor tervezett. Megelevenedik majd Héraklész tizenkét munkája, lesz harc és állatszelídítés, a spanyolok nagyszabású fináléjára pedig a színház épülete előtt kerül sor. Ez egy teljesen ingyenes, egyórás produkció, mindenkit biztatok, hogy jöjjön el megnézni.

A nyitónapot a Carson Coma akusztikus koncertje zárja. Miért pont őket kértétek fel, illetve, egy színházi fesztivál programjába mennyire illeszkedik egy könnyűzenei koncert?

A második kérdésre válaszolva: egy fesztiválnak mindig része a bulihangulat, a nyitónap pedig mindig kicsit lazább, oldottabb, szerettünk volna a nézőknek ezen a téren is örömet okozni. Az pedig nem titkolt szándékom, hogy olyanokat is becsábítsak a színház épületébe, akik még életükben nem jártak nálunk, mert ezáltal is felkelthetjük az érdeklődésüket – ehhez kapcsolódóan természetesen készülünk egy bábos meglepetéssel is. Erre pedig nem is lehetett jobb választás, mint a Carson Coma, akik nemcsak a fiatal, hanem az én generációm körében is különösen népszerűek. Olyan igényes dalszövegeik vannak, amiken keresztül fontos dolgokról beszélnek, ehhez kivételesen jó zene is párosul – ez a kombináció pedig meglehetősen ritka az ilyen fiatal együtteseknél. Nem is akarom tagadni, hogy nekem jelenleg ők a kedvenc magyar zenekarom, mert a zenéjük által ugyanazt közvetítik az ifjúság számára, ami nekünk is fontos az előadásaink során. Ráadásul a jövő évad elején mutatunk be egy ifjúsági darabot a Kísérleti Stúdió keretén belül Podlovics Laura rendezésében, aki szerette volna, ha zeneileg a Carson Coma irányába indulunk el. Nem a teljes zenekar fog közreműködni az előadásban, de született egy megállapodás, a mostani koncert tulajdonképpen ennek az együttműködésnek a felvezetése lesz.

Az Abstract Fesztiválon ideje alatt kerül bemutatásra a Ponttól pontig., az említett Kísérleti Stúdió első előadása. Mi állt ennek a kezdeményezésnek a hátterében?

A Kísérleti Stúdió nem újkeletű dolog, az Állami Bábszínházban is volt egy azonos nevű kezdeményezés, habár akkoriban jóval irányítottabb dolog volt, de mégis nagyon innovatív előadások születtek. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a társulatunk elképesztően kreatív energiákkal rendelkezik – nemcsak a saját munkakörükön belül, hanem más területeken is. Fontosnak éreztem, hogy ezeknek az energiáknak teret adjunk, így meghirdettünk egy pályázatot, amit elég szabadon kezelhettek: nem volt tematikai, műfaji vagy korosztályi megkötés, és nem is korlátoztuk le szigorúan belsős körre, külsős alkotókkal együtt is pályázhattak. A felhívás röviden úgy szólt, hogy ki miben kísérletezne, ha lenne hozzá hely és anyagi támogatás. Fontosnak tartom a műfaj megújítását, állandó pulzálását, keresni az újabb lehetőségeket, hogy ne kövüljünk bele az ismert technikákba. Annak ellenére, hogy munka szempontjából is nagyon erős volt a tavalyi évadunk, tíz pályázat érkezett a társulati tagoktól, ez egyszerre volt meglepő és remek visszaigazolás a csapatról. Az elbírálásra Nánay Istvánt, Hegymegi Mátét és Kálmán Esztert kértük fel – ez is célunk volt, hogy most ne a művészeti tanács döntsön, hanem egy független bizottság, viszont azt is kikötöttük, hogy elfogadjuk és tiszteletben tartjuk az ő döntésüket.

Ezek szerint mind témájában, mind formanyelvében tökéletesen beilleszkedik a fesztivál programsorozatába?

Igen. Az előadás azt vizsgálja, hogy mennyi minden tud egy pontból kialakulni, szerveződni. Nagyon izgalmas az egész, nekem soha nem jutott volna eszembe ilyen jellegű előadás terve. Ráadásul meglehetősen régen volt már nálunk szöveg nélküli produkció, ezért is bátor és nagyszerű ez a kezdeményezés. Habár az alkotók a színházon belül különböző területen dolgoznak – Kocsis Eszter bábkészítő, Hegyi Zsolt asztalos, Szapu Dániel videótechnikus, Pallai Mara színész, ennél a darabnál dramaturg –, mégis egy csapatként készülnek most, szoros együttműködésben. Hozzájuk érkezett két nagyszerű színész, Pájer Alma Virág, Szolár Tibor és Csonka Margit rendezőasszisztens. Azt éreztem, hogy ez az előadás innovációjában, szellemiségében tökéletesen illeszkedik a fesztivál programjába, és természetesen az is fontos, hogy mi is meg tudjuk mutatni magunkat. Bízom benne, hogy legközelebb már minket látnak vendégül más fesztiválokon. Emellett a repertoárunkból a Frankenstein lesz még látható az Abstract ideje alatt, Keresztes Tamás rendezése minden tekintetben kortárs, és mondhatjuk azt is, hogy ez is egy kísérleti előadás volt a részünkről.

Te melyik előadást várod legjobban?

Szívem szerint azt mondom, hogy mindegyiket. Nagyon érdekel a marosváráshelyi egyetemisták előadása, egyfelől mert a rendező, Bartal Kiss Rita kedves kollégám, másfelől mindig kíváncsi vagyok az új generációra. Várom Duda Paivát, Janni Younge-ot, valamint a mexikói és a francia csapat, de legjobban talán a nyitónap miatt izgulok, hogy minden jól sikerüljön. Ilyet még soha nem szerveztünk, az ember pedig mindig amiatt izgul legjobban, amiben előszőr kell helytállnia.

Kiemelt kép: Ellinger Edina (Fotó: Hamarits Zsolt)