Hétvégi Filmklub – Herendi Gábor: Szenvedélyes nők (2025)

Ebben a hónapban kezdem azt érezni, hogy magyar alkotások kerülnek középpontba, hiszen erre a hétre Herendi Gábor Szenvedélyes nők című új vígjátékát hoztam.

Herendi Gábor neve megkerülhetetlen a 2000-es évek utáni magyar filmtörténetben. Szerintem mindannyian láttunk már legalább egy alkotást tőle. Nosztalgiázhatunk a Valami Amerika-filmeken, vagy a Magyar Vándoron de, akik jobban szeretik a komolyabb alkotásokat, ott a Toxikoma vagy a Társasjáték sorozat. Vagy egész egyszerűen úgy is lehet rá hivatkozni, hogy ő az a pasas, akinek 2024 egyik (ha nem a legjobb) magyar filmjét, a Futni mentemet köszönhetjük, amiben minden megvolt, ami egy tökéletes feel-good comedy movie-hoz kell: generációs (női) családtörténet, (előre látható) tragédia, titkok, viccek és könnyek – a szereposztásról már nem is beszélve. Egy nagyon családbarát történet, ami nem akar nagyon nagy dolgokat az arcunkba vágni. Ezért hát nagy reményekkel ültem be a moziba, de sajnos beteljesült az, amitől féltem: az előző film szintjét sajnos nem tudta megugrani.

Félreértés ne essék: nem lett rossz film a Szenvedélyes nők. Sőt a feel-good comedy movie faktor szinte minden rublikáját kipipálja, mégis egy kicsit izzadtságszagú, kicsit erőltetett, kicsit egyszerű humorú. Akkor miért hozom ezt mégis be a Hétvégi filmklub szektorába?

A válasz egyszerű: mert magyar filmeket jó nézni. Én sem azzal voltam elfoglalva, hogy mennyire pongyola a történet, inkább az érdekelt, hogy az a brutális névsor, amit a film felsorakoztat, mennyire tud jól működni. Az anyja-lánya-unokája trió egy nagyon jól összeválogatott egyveleg. Balsai Móni nagyon valóságszagúan (de a történet szerint egy kicsit mégis túlzóan) hozza a mid-life crisis rózsadombi verzióját. Básti Juli, a nagymama szerepében nemcsak, hogy brillírozik, hanem rock nagyi hangulatot hoz, akinek a megszólalásai a 40+-os lányát is képesek zavarba hozzák. Plusz pont (de ezt nyilván maga a karakterarchetípus is hordozza magával), hogy a legnagyobb bölcsességeket is olyan szépen tárja elénk, mint a film a master good termékeit fő szponzor lévén. Varga-Járó Sára a harmadik generáció képviseletében szerintem minden húszas éveiben járó fiatalhoz szól a dilemmáival. A férfiak oldaláról Lengyel Benjamin végre megkaphatta a hősszerelmes jófiú karaktert és Bányai Kelemen Barna pedig az elvált, sármos negyvenes írót. A két karakter melletti oppozíciót Lengyel Tamás kiöregedő rocksztár karaktere adja, akin semmi más nem tud kifogni, csak egy hangyaboly. Karaktere szerint még mindig övé a világ, az életet meg nagyon kell élvezni. Szereplőink egyszerre szerelmesek, depressziósak, nimfomániások és mint egy jó spanyol szappanoperában, a csóktól a pofonig minden megtörténik, úgy keverednek-kavarodnak a szálak. Legbelül pedig egy ilyen egybites-nem gondolkodós filmre vágyunk egy hosszú nap után, mikor levetjük magunkat a kanapéra.

Arról nem is beszélve, hogy mindig öröm a kőszínházi színészeket egy vígjáték lencséjén keresztül szemlélni – talán azért is, mert nem így szoktuk meg őket a színpadokon. Arról nem is beszélve, hogy nagyon szeretem, amikor különböző intézmények színészei vannak bedobva egy tálba – a Futni mentem-et is hasonlók miatt élveztem többedik nézésre is: mert jó őket nézni a színházi deszkákon túl. Innen kanyarodnék vissza az elejére: magyar mozit nagyon menő nézni, mert elképesztő színészeink vannak, akik mindig megmutatják, hogy egy közepes történetből is lehet egy jó vagy nem várt alakítást hozni.

Kaland vagy biztonság? Egyáltalán ennek a két dolognak feltétlenül ki kell zárnia egymást? Erre is keresi a választ a film, és ezzel együtt mi, akik nézzük a filmet, gondolkodunk róla. Ami pedig a szenvedélyt illeti, a cím azon túl, hogy hangzatos igazat is beszél a karaktereinkről. A fokozat inkább a kérdés, hogy ki milyen módon éli meg például a nőiességét.

“Élj úgy, hogyha legközelebb egy rocksztár megkérdezi, hogy na mi legyen, tudj válaszolni.” Valami ilyesmit fogalmaz meg Lengyel Tamás a film egy pontján. Ezt kívánom én is mindenkinek.

Kiemelt kép: Varga Járó Sára, Básti Juli és Balsai Móni a Szenvedélyes nők című filmben.(Fotó: Sághy Tímea)