November 2-án mutatja be a Magyar Állami Operaház Verdi Requiemjének szcenírozott változatát, Tulassay Ádám rendezésében Brassói-Jőrös Andrea, Szántó Andrea, Kovácsházi István és Cser Krisztián is színpadra lépnek, az OPERA együtteseit Dobszay Péter vezényli.
Verdi Requiemje az 1874-es nagy sikerű milánói ősbemutató után egy évvel, a Nemzeti Színházban csendült fel először Magyarországon, Erkel Sándor vezényletével. A mű operaházi bemutatóját 1903-ben tartották, majd alkalmi előadásokat követően 1930-tól Sergio Failoni dirigálásával lett a mindenszentek-halottak napi repertoár szerves része, egészen a kommunista hatalomátvételig. 1964-ben Székely Mihály emlékére újították fel, majd húsz évvel később játszották újra sorozatban az Erkel Színházban.
A gyászmise megírására Verdit két általa is végtelenül tisztelt honfitársa, Gioachino Rossini zeneszerző és Alessandro Maznoni költő, az olasz újraegyesítés egyik vezéralakjának elvesztése inspirálta. Művében a hullámzó érzelmek – a fájdalom, a veszteségből fakadó szomorúság és düh, a végítélettől való félelem és a béke iránti remény – olyan drámai feszültséget hordozva jelennek meg, amelyek inkább ismerősek operaszínpadokról, mint egyházi szertartásokból.
Ezeknek a drámai érzelmeknek a színpadi ábrázolására kérte fel az OPERA Tulassay Ádám rendezőt. A Berlinben és Edinburgh-ben végzett fiatal művész alkotótársaival – Csúcs Angéla díszlettervező, Lisztopád Krisztina jelmeztervező, Csuzi Márton koreográfus, Czeglédi Zsombor animációtervező, Pilinger Tamás világítástervező – egy olyan látványvilágot álmodtak meg, ami Fritz Lang Metropolisából ihletet merítve a darabot meghatározó halált az élet megélésének hiányaként ábrázolja. Koncepciójukban Verdi művének tételei különböző érzelmi töltetű, egymáshoz lazán kapcsolódó pillanatok soraként elevenednek meg, melyeket a szoprán – Brassói-Jőrös Andrea – szemszögéből követünk nyomon, vagyis ahogy ő képzeli az apokalipszist, a halál napját.
