A múlt hétvégén két premiert is tartott a Katona József Színház: pénteken Csehov első drámáját A Platonov címmel Székely Kriszta rendezésében a Kamrában mutatták be, szombaton pedig Fejes Endre Rozsdatemető című regényének újra- és továbbgondolt színpadi változatát láthatták a nézők Máté Gábor értelmezésében. Minkét előadás merész vállalkozás, én magam is nagyon vártam a végeredményt, és elmondhatom, hogy egyik darab sem okozott csalódást, sőt…

Március 8. – A Platonov

Csehov első drámája több, mint öt órás lenne, ha úgy játszanák el, ahogy meg van írva. Ez persze lehetetlen vállalkozás, ezért minden rendező elkészíti a saját Platonov példányát, aki arra adja a fejét, hogy ezzel az anyaggal foglalkozzon. Székely Kriszta sem tett másképp, állandó alkotótársával, Szabó-Székely Árminnal egy fogyasztható, két és fél órás két részben játszott verziót álmodtak színpadra, amelyben a címszerepet Kocsis Gergely játssza. Partnerei többek között Ónodi Eszter, Fekete Ernő, Jordán Adél, Pálmai Anna és Nagy Ervin is.

A történet szerint Anna Petrovna, a szép özvegy tábornokné a nyarakat vidéki birtokán tölti, ahol földbirtokosokat, orvosokat és magas rangú tiszteket lát vendégül, ám a válogatott társaság tagjai közül egy egyszerűnek tűnő, ám mégis mindenki által csodált tanár tűnik ki, ő Platonov, a falusi tanító. A körülrajongott férfi intellektusának és karizmatikus személyiségének sem a nők, sem pedig a férfiak nem képesek ellenállni, még maga a tábornokné sem. A jól elkülönülő, önálló jelenetekből felépített előadás dialógusai elképesztően erősek, olyan mondatok hangzanak el minden percben, amelyek a férfi-nő kapcsolatokra reflektálnak: könnyen magunkra ismerhetünk egy-egy szituációban. A középpontban álló Platonov igazi érzelmi örvényt teremt maga köré, amivel a remekül játszó Kocsis Gergely nem csak színésztársait húzza maga felé, hanem minket nézőket is. Igazi mélyremenő színházélmény A Platonov, amin ugyan még érezni, hogy érnie kell egy kicsit, de már most látszik, hogy Székely Kriszta ismét valami olyat csinált a Kamrában, ami fölött jól álltak össze a csillagok.

Jordán Adél A Platonovban (Fotó: Várady Nikolett)

Március 9. – Rozsdatemető 2.0

Fejes Endre Rozsdatemető című regénye a Hábetler család történetének ötven évén keresztül mutatja be a magyar történelem nehéz, vészterhes időszakait a kisemberek szemszögéből. Olyan események hatásait láthatjuk rajtuk keresztül, mint például a Horthy korszak vagy az ’56-os forradalom. Máté Gábor gondolt egy merészet, és Tasnádi István segítségével az eredeti ötven évhez hozzávett még ugyanennyit, így egészen a kétezres évek elejéig követhetjük nyomon, hogy mi történt a Hábetlerek újabb generációival.

A két felvonásos darab első fele az eredeti regény eseményeit dolgozza fel, melyet ifj. Hábetler János (Vizi Dávid) ez elejétől kezdve narrál számunkra, tulajdonképpen ő meséli el a történelmi hátteret. Itt láthatjuk, ahogy Pék Mária és id. Hábetler János megismerkednek, csodálatos jelenet, ahogy Szirtes Ági és Bezerédi Zoltán táncra perdülnek. Aztán az idő előrehaladtával szépen sorban érkezik a többi szereplő is, születnek a gyerekek, férjhez mennek, nekik is gyermekeik lesznek. Nem élnek könnyen, jól sem, de valahogy mégis mindig boldogulnak, és a széthúzás és egymás közti viszályok ellenére, mégis csak egy család maradnak. A második felvonás több humornak ad teret, mi magunk is könnyebben kapcsolódunk hozzá, mert a benne található történelmi momentumokhoz nekünk is van személyes kötődésünk, mindenki emlékszik az MTV Székház ostromára, vagy a deviza-hitel katasztrófára. Az üzenet itt sem változik: a család mindenekelőtt. A szépen építkező előadás tele van megható, vicces és szívszorító emberi történetekkel, amelyek rólunk szólnak, a magyar történelem elmúlt száz évén keresztül rólunk mesélnek.

Bezerédi Zoltán, Péter Kata, Szirtes Ági és Rujder Vivien a Rozsdatemető 2.0-ban (Fotó: Várady Nikolett)