Idén állították fel hetedik alkalommal a székesfehérvári koronázó templom romjai felett azt a szabadtéri színpadot, ahol immár hagyományszerűen kelnek életre az Árpád-házi királyok, hogy körbevezessék a nézőket a magyar történelem jól vagy kevésbé ismert időszakain. 2019-ben a “második honalapítóként” emlegetett uralkodó, IV. Béla koronázása, apjához és gyerekeihez fűződő viszonya, személyes és családi tragédiája került a folytatásos előadássorozatnak a középpontjába.

Jelenet a 2019-es Koronázási Szertartásjátékból (fotó: okkfehervar.hu/Simon Erika)

A Koronázási Szertartásjátékot nem nagyon lehet klasszikus színházi előadáshoz hasonlítani. Megvannak benne a színházi elemek és formák, mégis közelebb áll a hagyományőrzök játékához, egy élő történelemidézéshez, mintsem egy színdarabhoz. A színpad három oldalán elhelyezett nézőtér miatt hamar hozzá kell szokni ahhoz, hogy a színészek nem egy esetben nekünk háttal vagy féloldalt állva játszanak, hiszen minden szögből látnia kell őket a közönségnek. Azzal, hogy nem frontális, egyirányú a színpadkép, mondhatni körbejárható, sokkal szabadabb a koreográfia és a színészek mozgása. Nem azt érezzük, hogy faltól falig játszanának, hogy ami oldalt van, az már nem része a díszletnek, hiszen bárhova is lépnek, az túlzás nélkül maga a történelem.

Jelenet a 2019-es Koronázási Szertartásjátékból (fotó: okkfehervar.hu/Simon Erika)

Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója ezúttal is vegyítette a legkülönfélébb technikákat, felváltva figyelhettük a színpadot betöltő látványos koreográfiákat és a kivetítőre kiemelt feszült arcokat, drámai pillanatokat, miközben a narrátor segítette a nézőket eligazodni a “történelem viharában”. Sok helyzetet és eseményt nem is a színészek vagy a díszlet, hanem a mesélő teremtett meg, és megannyi természetfilmsorozat után bátran kijelenthető, hogy erre a szerepre Mihályi Győzőnél alkalmasabb embert keresve sem lehetne találni. Az ő tolmácsolásában kaptunk behatóbb képet arról, mi is történik a színpadon, így a jelenetek a kevés színész-beszédtől még dinamikusabbak, élőbbek lettek, hiszen tényleg olyan volt így az egész, mintha korabeli felvételeket, egy dokumentumjátékfilmet néztünk volna a szabad ég alatt.

Jelenet a 2019-es Koronázási Szertartásjátékból (fotó: okkfehervar.hu/Simon Erika)

Az idei előadás főszerepét, az uralkodót Lábodi Ádám játszotta, feleségét Kubik Anna keltette éltre. Bár hozzájuk képest kevesebb időt töltött a színpadon, kiemelkedő alakítást nyújtott Varga Lili, aki a később szentté avatott Margit bőrébe bújt. Apácaklastromi jelenetei, illetve áhitatos pillanatai kivételesen hitelesek voltak, és amilyen kicsinek és törékenynek tűnt, olyan erővel töltötte be a hatalmas, minden irányba szabad színpadteret.

Jelenet a 2019-es Koronázási Szertartásjátékból (fotó: okkfehervar.hu/Simon Erika)

A hetedik Koronázási Szertartásjáték nem csak technikai megoldásaiban és rendezésében volt kreatív, lenyűgöző volt Horváth Csaba koreográfiája, ahogy mindössze pár emberrel és egy hatalmas fekete lepellel képes volt megidézni a tatárjárás iszonyatos, mindent és mindenkit maga alá gyűrő, megfékezhetetlen erejét. Ahogy a magyar lovagokat sorra nyelte el a lüktető feketeség, hogy végül a közönséghez igen közel simuljon el, mint a tenger egy vihar után, az egészen briliáns volt. Sághy Tamás Batu kánja a maszknak köszönhetően, az éji sötétben kellően rémisztő volt, ahogy szinte rezzenéstelenül lépdelt egyre közelebb a nézőkhöz.

Jelenet a 2019-es Koronázási Szertartásjátékból (fotó: okkfehervar.hu/Simon Erika)

Az idei Szertartásjáték úgy ért véget, mint egy sorozat epizódja, néznénk tovább, és kétség sincs afelől, hogy az alkotók pontosan innen és ilyen színvonalon folytatják jövőre. Ha tehetitek, 2020-ban ne maradjatok le arról, ahogy Székesfehérvár emlékhelyén, a szabad ég alatt életre kel a magyar történelem.

Kiemelt kép: Jelenet a 2019-es Koronázási Szertartásjátékból (fotó: okkfehervar.hu/Simon Erika)