Három új kötettel bővült idén az Athenaeum Kiadó Sétakönyvek sorozata, Budapest 150. születésnapja alkalmából most ezeket ajánljuk a figyelmetekbe.

Az Athenaeum Kiadó 2022-ben indította útjára a Sétakönyvek sorozatot, amelynek első két kötetében Maczó Balázs vezetésével bejárhattuk a Szent István park környékét, valamint felfedezhettük Terézváros szecessziós épületeit. Idén három új kötettel bővült a sorozat, amely egyúttal új designt is kapott (tervező: Herbszt László). Deák Judit két, a budapestiek és a külföldi turisták által is kedvelt helyre, a Városligetbe és a Margit-szigetre kalauzolja el az olvasókat, míg Maczóval ismételten egy belvárosi utca épületeit és egykori lakóit ismerhetjük meg. A sorozat pedig hamarosan folytatódik: Görbe Márk az Andrássy úton vezeti végig az olvasót a jövőben.

Hősök tere (Fotó forrása: Mystery Hotel Budapest)

Deák Judit: A Vurstlitól a Magyar Zene Házáig
Athenaeum Kiadó, 160 oldal

A Városliget és környéke talán Budapest egyik legkedveltebb területe. Nyáron a fővárosban lakók és az ide látogatók egyaránt ellepik a Ligetet, hogy kikapcsolódjanak, télen ugyanez a helyzet a Műjégpályánál. A Hősök terének szobrait milliónyi fotót megörökítette már, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Fővárosi Nagycirkusz, a Széchenyi fürdő vagy éppen a Magyar Zene Háza pedig egész évben várja a látogatóit. A hely népszerűsége évtizedek, sőt, több mint egy évszázada óta töretlen, ezt pedig Deák Judit sétakönyvében be is bizonyítja. 1896-ban ez volt a millenniumi ünnepsorozat egyik kiemelt helyszíne – többek között ennek köszönhetjük az első kisföldalattit –, Molnár Ferenc egyik legismertebb drámája, a Liliom cselekménye sem véletlenül itt veszi kezdetét, és itt tartották az István, a király rockopera ősbemutatóját is.

A kötet a kezdeti évektől kezdve vezeti végig az olvasót, és ahogyan elindulunk az Állatkerti körúton, úgy ismerhetjük meg a mára már ikonikossá vált helyeket. Utazásunkat a Gundel étteremnél kezdjük, majd elhaladunk az Állatkert, a Fővárosi Nagycirkusz és a Széchenyi fürdő mellett. Persze, ezek mind-mind megérdemelnének egy teljes kötetet (és bizonyára akad is, aki már írt róluk hosszabban), Deák információ mégis elégségesnek bizonyulnak ahhoz, hogy szert tegyünk ezekkel kapcsolatosan egy alaptudásra, ha pedig mélyebben szeretnénk beleásni magunkat a történelembe a kötet végén ehhez is találunk kiindulási pontot. A kötet szót ejt a ma már nem üzemelő, de nyomokban fellelhető Vidámparkról is, ahogyan szóba kerül egy éppen folyamatban lévő beruházás, a Biodóm is. A Városliget felé véve az irányt ellátogathatunk a filmforgatások egyik kedvelt helyszínére, a Vajdahunyad várába is, megismerhetjük a Millennium Házát és a Magyar Zene Házát, valamint az új Néprajzi Múzeumot is.

A könyv második felében viszonylag egy pontban maradunk: ez a fejezet a Hősök teréről szól. Deák bemutatja az összes szoboralakot, felidézi, hogy miért is vált az adott személy a magyar történelem kiemelt alakjává és miért és hogyan kapott helyet ezen a helyen. Fény derül többek között arra is, hogy bizony nem egyszer történt személycsere is: 1919-ben például több Habsburg uralkodótól „megszabadultak”, de megtudhatjuk azt is, hogy Kálmán király körül is akadt egy kisebb botrány. A történelmi múltidézés mellett tehát több érdekességre is fény derül – azt pedig különösen érdekes látni, hogy az egyes korszakokban pontosan miben nyilvánult meg a magyarság tudat, és hogy milyen politikai elvek mentén döntöttek némely „hős” sorsáról.

Népszínház utca 25. (Fotó: Pál Anna Viktória)

Maczó Balázs: A rejtelmes Népszínház utca
Athenaeum Kiadó, 168 oldal

Maczó Balázs neve nem ismeretlen a Sétakönyvek olvasói számára, hiszen – mint fentebb is utaltunk rá –, korábban vele együtt barangolhattuk be a Szent István park környékét, valamint a Terézvárost. Legújabb kötetének helyszíne egy jóval kisebb részre, a Népszínház utcára korlátozódik. Ez az az utca, amelyet biztosan nem elsőként ajánlanánk az ide látogató turistáknak, sőt, bizonyára azt tanácsolnánk nekik, hogy ha csak lehet, kerüljék is el – legalábbis sötétedés után. Holott a Népszínház az 1910-es évek Budapestjének egyik legmodernebb utcája volt, ahol nem csak lakni volt sikk, de rengetegen jártak ide vásárolni is. A kötet elején megismerhetjük az utca történetét, majd Maczó a 15-ös számtól kezdve invitál minket sétára, amely egészen az 59-es számig tart.

A szerző mindegyik épületnél kitér megépítésének történetére, mesél a tervezőről, segít elhelyezni felhívja a figyelmet az egyes stílusok jellemző jegyeire is. De megijedni nem kell, nem egy építészeti szakkönyvet kapunk, hiszen a „száraz adatok” mellett rengeteg anekdota is helyt kapott, valamint szót ejt arról is, hogy milyen hírességek laktak ezen házak falain belül. A XX. század elején olyan nagy volt ugyanis ezen a környéken az egy négyzetfőre jutó művészek (színészek, zeneszerzők, énekesek, írók költők) száma, amelyet ma is megirigyelhetne bármely negyed. A Népszínház utca 49-ben lakott például Karinthy Frigyes első feleségével, Judik Etellel és Gábor fiukkal, a 22. szám pedig igazi művészház volt: itt működött A Hét szerkesztősége, itt üzemeltette színitanodáját Rózsahegyi Kálmán, aki olyan színészeket nevelt ki, mint Komlós Juci, Sztankay István, Hofi Géza vagy Rátonyi Róbert és itt lakott Molnár Ferenc is.

A kötet szigorúan csak az 1910-es évekre koncentrál, így szándékosan maradtak ki a XIX. század végén épült lakások, ahogyan nem esik szó a későbbi évekről – II. világháború, zsidóüldözés – sem, holott ennek is vannak egészen izgalmas Népszínház utcai vonatkozásai. Így tehát maradt csak az a kor, ahol az építészek egymással versengve tervezték a sarokházakat, és ahol valóban kiváltságosnak bizonyulhatott az élet.

A Margitsziget Szabadtéri Színpad nézőtere és a víztorony (Fotó forrása: Danubius Hotel)

Deák Judit: Budapest tündérkertje
Athenaeum Kiadó, 136 oldal

Deák Judit másik könyvében arra a Margit-szigetre kalauzolja el az olvasót, amelyről így írt Jókai Mór: „Budapest tündérkertje! Egy darab a paradicsomból – az édenkert tiltott fája nélkül.” De, mint ez a kötet első feléből kiderül, nemcsak Jókai volt nagy rajongója ennek a helynek, hanem más művészek is, többek között Arany János, Prielle Kornélia, Jászai Mari, Bródy Sándor, Krúdy Gyula és Molnár Ferenc is szívesen töltötte itt szabadidejét. A történeti áttekintés során azonban nemcsak róluk olvashatunk, hanem megismerhetjük a sziget múltját (példának okáért azt, hogy nem mindig volt ingyenes a szigetre való bejutás), különböző elnevezéseit, az élővilágát, a több száz éves tölgyeket, az ide épített üdülő- és sportolásra alkalmas helyeket (fürdőket, szállodákat, sportlétesítményeket).

A kötet második felében a Margit hídtól az Árpád hídig tartó sétára invitál minket a szerző, hogy ezen az útvonalon haladva bemutassa a sziget közel negyedszáz kisebb-nagyobb csodáját. Mint minden sétakönyvet, ezt is úgy érdemes olvasni, hogy a kötetet a kezünkbe fogva indulunk felfedezni azokat a helyeket, amelyekről a szerző is ír, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünk számára a Margit-sziget minden egyes zuga ismerős már, így akár a fotelünk kényelméből is ugyanolyan élvezetet képes nyújtani Deák Judit kötete. Egyszerre tud nosztalgiát és vágyat idézni bennünk, vágyat arra, hogy legyen már újra jó idő, hogy ismételten ellátogathassunk a zenélő szökőkúthoz, előadást nézhessünk a Margitszigeti Színházban, bringóhintón utazhassunk vagy csak tegyünk egy kellemes sétát a Rózsa- vagy a Japánkertben. Főleg azon új ismeretek jegyében, amelyeket ennek a kötetnek köszönhetően szerezhetünk meg.