„Egy lány, aki egy körhintán ül és nevet. Nem emlékszem a film címére, de nekem az ő nevetése a FILM.” – fogalmazott François Mitterrand, volt francia miniszterelnök, a 20. század második felének egyik legmeghatározóbb államférfija, amikor arról kérdezték, hogy mi számára a film. Ez a lány nem volt más, mint Törőcsik Mari, akit méltán emlegetünk az elmúlt fél évszázad legnagyobb magyar színművészének.
A pénteken hajnalban, életének 86. évében elhunyt ikon, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja előtt az Nemzeti Filmintézet is tiszteleg: a Filmio.hu-n szerdáig három filmjét teszi ingyenesen elérhetővé bárki számára.
Az Édes Anna, a Szamárköhögés és a Teketória hitelesen mutatja be Törőcsik Mari folyamatosan fejlődő és megújuló művészetét. Az első film 1958-ban került a mozikban, Fábri Sándor rendezése végtelen érzékenységgel mutatja be az elnyomott és megalázott kisember kétségbeesett harcát az őt semmibe vevő középosztállyal szemben. Az 1976-ban bemutatott Teketória című dráma egy elvált negyvenéves asszony magányáról, kiüresedett emberi kapcsolatairól fogalmaz a Maár Gyulától megszokott mély és megrázó módon. Gárdos Péter 1986-os Szamárköhögés című filmjével az 1956-os forradalomnak állít emléket úgy, hogy három együtt élő generáció civódásait jeleníti meg a rendező védjegyévé vált kesernyés humorral.
Kiemelt kép: Törőcsik Mari az Édes Anna című filmben (Fotó: Magyar Filmarchívum)
