Három színész, egy felvonás és egy szemöldökráncolás

Március végén mutatta be a Spirit Színház Ged Marlon egyfelvonásos komédiáját, melyet Magyarországon most láthat először a közönség. Az Egy egyszerű szemöldökráncolás a színházi kulisszák mögé vezeti be a nézőket, és játékosan, kissé karikatúraszerűen bemutatja, hogyan is jön létre egy előadás, milyen rázós és kiszámíthatatlan is lehet az út az olvasópróbától a premierig.

Az Egy egyszerű szemöldökráncolás történetvezetése, a mesélés stílusa abszolút nem szokványos és ennek tetejében a másfél óra alatt folyamatosan csúszkálunk két világ között, az egyik pillanatban ugyanis látjuk a színészt, a rendezőt és az írót, ahogy próbálják az előadásban látható előadást, majd mindenféle váltás nélkül mutatnak jeleneteket a készülő darabból. Amikor pedig elhisszük és komolyan is vesszük azt, amit látunk, akkor a szereplők kilépnek a helyzetből és egy-egy mondattal visszarántanak minket a földre ebből a „fantáziavilágból”.

Az első pár ilyen váltás után pedig már nem egyszerű eldönteni, hogy éppen melyik világban is vagyunk: az előadást, vagy az abban megjelenő előadást, a próbált jeleneteket látjuk-e? A másfél óra végére teljesen elmosódik a határ, egy egésszé olvad a két világ, szürreális, vicces pillanatok sorozatát okozva és különleges hangulatot teremtve. Olyan az összhatás, mintha rögtönzéseket látnánk, helyzet és stílusgyakorlatokat, olyan poénokkal, melyek után kirobban a nevetés a közönségből.

A folyamatosan ismétlődő mozdulatok, apró helyzetkomikumok, felcserélt, vagy át- és visszaadott szerepek néha a rekeszizmokat is kemény munkára fogó együttese Czeizel Gábor irányításával a három remek színész, Hegyi Barbara, Varju Kálmán és Telekes Péter játékával lesz tökéletes. A másfél óra szó szerint elrepül, bennünk nézőkben pedig ott marad a végén a vidám pillanatok okozta jókedv, mert a szemöldökráncolás nem csak egyszerű, hanem egyszerűen szórakoztató is.

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Jelenet az előadásból (fotó: Lantos Zsuzsanna)