Három nagyszerű ifjúsági regény a nyári szünet utolsó heteire

Hamarosan kezdetét veszi az újabb tanév, de van még pár hét a nyári szünetből. Mostani ajánlónkban három olyan, főleg fantasy-regényt ajánlunk a figyelmetekbe, amelyek nagyszerű olvasmányélményt és kikapcsolódást jelenthetnek az ifjúság számára a nyár utolsó napjaira. 

Schmal Róza: A Dalam könyve (Nagy Folyók haragja-trilógia 3.)
Lampion Könyvek, 512 oldal

Schmal Róza nagyívű ifjúsági fantay-trilógiájának első kötete (A Ladann könyve) 2021-ben látott napvilágot a Kolibri Kiadó gondozásában, a folytatások – amelyek évente követték egymást – A Varad könyve és A Dalam könyve viszont már a Lampion Könyveknél látott napvilágot. Szerencsére a kiadóváltás semmilyen szempontból nem jelentett gondot, így mostanra már a teljes trilógiát azonos méretben és stílusban készült borítóval tudhatjuk a polcunkon. A szerzőt saját bevallása szerint egy, a Trónok harcáról folyó beszélgetése emlékeztette arra, hogy mennyire jó volt elmerülni a saját maga által még középiskolásként megteremtett királyság mindennapjaiban, így felnőtt fejjel úgy döntött, papírra veti a történetet, sőt mi több, képzőművészként saját maga készít illusztrációkat – térképeket, városrajzokat, címereket – a kötethez.

A trilógia története ​a Ladann folyó völgyében veszi kezdetét, ahol már egy ideje béke uralkodik, ám a felszín alatt évtizedes ellentétek, hatalomvágy és bosszúszomj szövi át a mindennapokat. A déli falvakban rejtélyes halálesetek történnek, a hajóépítő város folyómedréből eltűnik a víz, az egy évszázada száműzött őslakosok – a hurrogónok – titokzatos építkezései pedig egyre nagyobb aggodalommal töltik el az uralkodót. A balladák pedig makacsul őrzik a reményt, hogy a Véres Sziklák Éjszakáján nem halt meg a királyhoz hű Lasnarog család minden sarja. Hosszú és veszteséges harcok veszik kezdetüket, aminek a végén a ladanniak ​és a hurrogónok békét kötnek egymással. A harmadik rész akkor veszi fel a történet fonalát, amikor megkezdődik az újjászületés: a béke jegyében lemondatták a trónról II. Kawal Iobredánt, akit rég elveszett fia, Wal követ a trónon, ám a férfit nem tölti el maradéktalan boldogsággal az újjáépítés. Kold Norlamondnak is menekülnie kell a trónbitorló Davdon Ín elől. Miközben azonban a volt hurrogón vezér új segítőjével megpróbált letelepedni, addig az egykori Aldemur Pasenord gyermekei továbbra is igyekeznek a kezükbe venni a sorsukat. Valóban véget ért a háború? Ha igen, miért késik a régóta vágyott nyugalom? Miért fogynak megállíthatatlanul a hurrogónok, hova tűnnek a lasnapoli kereskedőhajók és miért menti meg korábbi ádáz ellensége a száműzött királyt? Ha pedig a háború csak a kezdete volt egy sötétebb korszaknak, meg lehet-e még fordítani az események baljós áramlását?

A nagy folyók haragja-trilógia azért is jó olvasmány, mert annak ellenére, hogy ifjúsági, nem nézi le olvasóját (nehezen is tehetné a kötetenkénti 500+-os oldalszámával), de nem is akarja elriasztani. Az írónőnek sikerült megtalálnia azt a középutat, ahol az ifjú olvasók még éppen élvezni tudják a véres harcokkal, tragédiákkal, drámákkal és szerelmekkel, politikai konfliktusokkal teli történetet, és bár jó pár szereplővel dolgozik a cselekmény, a szerző mégsem kívánja túlbonyolítani azt – Schmal fenti gondolatmenetéhez igazodva: nem haladja meg a Trónok harca már-már követhetetlen világát –, így valóban élvezetes olvasmányélményt tud adni. Bizonyára túl nagy szavaknak tűnhet ez, de az arra fogékonyaknak simán lehet jelentheti ez a trilógia azt, amit a mai harmincasoknak anno a Harry Potter. Vagyis: egy olyan gondosan felépített, összetett fantasyvilágot, ahová jó érzés elmenekülni a valóság elől, ezáltal szerettetve meg a könyvek világát a leendő olvasóval. Ráadásul a kötetek mindegyikét a képzeletbeli középkori világot idéző, a bekövetkező változásokat megjelenítő térképek és családfák, valamint egy – a harmadik kötetre – teljessé vált ladanni lexikon egészíti ki.

Annak ellenére, hogy a második kötetben beköszöntött a látszólagos, éppen ezért törékeny béke, a záróepizód is bőven tartogat még kalandokat, izgalmas pillanatokat. Szerencsére hiába operál több tucatnyi szereplővel a történet, Schmal kellő időt és teret ad ahhoz, hogy mindegyik karakter szálát szépen elvarrja. A kirakós darabkái végül mind a helyükre kerülnek, a lezárásra pedig vélhetően senkinek nem lesz panasza. Amire pedig végképp büszkék lehetünk, hogy ez a nagyszerű trilógia egy magyar szerző műve, amely egyébként világszerte nagy siker lehetne – sőt, szinte biztosak vagyunk benne, hogy ha angolszász nyelvterületen jelenik meg, a megfilmesítés jogai is seperc alatt elkeltek volna már. Így viszont egyelőre csak bízhatunk benne, hogy a trilógia idővel más nyelveken is kiadásra kerül, addig viszont örüljünk annak, hogy mi, magyarok megismerhettük ezt a minden ízében remekbe szabott fantasyt.

Tonke Dragt: A Hetedik Út titka
ford.: Wekerle Szabolcs, Kolibri Kiadó, 352 oldal

Az 1930-as születésű Tonke Dragt Holland Kelet-India (a mai Indonézia) területén látta meg a napvilágot, a II. világháború idején családjával együtt három évre internálták, egy japán hadifogolytáborban kezdett el történeteket írni. Később Hollandiában rajztanárként dolgozott, és hamar rájött, hogyan vegye rá a gyerekeket, hogy alkotás közben csendben legyenek: mesélt nekik. Irodalmi munkásságáért 2001-ben lovaggá ütötték. Egyik legnépszerűbb meseregénye az 1962-es Levél a királynak (magyarul 2017-ben jelent meg), valamint annak folytatása, A Nagy Vadon titkai. Az első részből film- és sorozatadaptáció is készült (utóbbi első évad a Netflixen volt látható), akárcsak az idén tavasszal megjelent A Hetedik Út titka című regényből. (Érdekesség, hogy bár az 1982-es holland, tizenhárom epizódból álló sorozatot nálunk is vetítették, az 1966-os regény hazai kiadására egészen mostanáig várni kellett.)

A kalandregény főhőse, a húszas évei közepén járó tanító, Frank, aki az órák végén a saját maga által kitalált történetekkel szórakoztatja a gyerekeket. Meséinek hőse, Vörös Frank hol mélységes tömlöcből szökik meg, hol sárkánnyal vagy jetivel küzd meg, hol pedig hajótörést szenved. Egyik este azonban Frank maga is különleges levelet kap (éppen aznap, amikor kitalált szereplője is), amelyben az áll, hogy egy kocsi érkezik érte, amely elviszi őt egy megbeszélésre. Az aláírás teljesen olvashatatlan, de Frank mégis úgy dönt, hogy felül a kocsira, és bár aznap este a találkozás a rejtélyes idegennel meghiúsul, a kalandok csak ezután veszik kezdetüket.

Első pillantásra joggal gondolhatnánk, hogy egy újabb fantasyt kapunk, amelyben a hétköznapi kis embernek kell megküzdenie a természetfeletti erőkkel, és bár való igaz, hogy a történet tele van rejtéllyel, misztikummal, próféciával, A Hetedik Út titka sokkal inkább egy ifjúsági kalandregény, amelyben szerepel némi összeesküvés, kincskeresés, no meg egy régi bárói család évszázados titka. Mindennek a közepébe csöppen bele Frank, aki eleinte egyáltalán nem akar részt venni a „játékban”, de miután rájön, hogy kevés közeli ismerőse is része annak a csapatnak, akik ki akarják szabadítani Barnaváry Brúnót gonosz és kapzsi gyámja kezei alól, valamint azon munkálkodnak, hogy megkapja az őt megillető vagyont, nincs más választása, mint a rejtélyek nyomába eredni.

A jó történetek ismérve, hogy évtizedekkel később is képesek megállni a helyüket, Dragt meseregénye pedig pontosan ilyen. Hiába telt el több mint öt évtized az eredeti megjelenése óta, a kötet ma is ugyanolyan élményt tud nyújtani a kiskamaszok (és a felnőttek) számára, mintha a szerzője ma vetette volna papírra. Egyáltalán nem érződik a modern technológia vagy az akciójelenetek hiánya, mert Dragt folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Kezdetben a rejtélyekkel, amelyekre Frankkal együtt derítünk fényt, azután pedig a küldetés sikeréért való küzdéssel. Emellett igazán színes szereplőket vonultat fel, akik egyéniségükkel folyamatosan gondoskodnak a humorról és a jókedvről. Ritka az olyan ifjúsági kötet, amelynek főszereplője már fiatal felnőtt, mégis működőképes ez a felállás. Persze, az osztály is kiveszi a részét a kalandokból, de a fókusz mégsem a gyerekekre helyeződik, ennek ellenére bármely olvasó együtt tud menni akár Frankkal, akár az összeesküvők bandájával.

A Hetedik Út titka az egyik legjobb választás lehet a gyerekeknek a nyári szünidőre, hiszen az izgalmas kalandokon túl a barátság és az összefogás erejének is szemtanúi lehetünk, így ők maguk is rájöhetnek arra, hogy együtt, közösen mennyivel egyszerűbb elérni a célunkat. Ráadásul a magyar változat tartalmazza a szerző eredeti illusztrációit, így valóban igazi kuriózum ennek a kötetnek a megjelenése.

Fiala Borcsa: Lepkebáb
Kolibri Kiadó, 292 oldal

Éppen úgy, ahogy Tonke Dragt is képes volt megvezetni az olvasót a „műfaji megtévesztéssel”, úgy Fiala Borcsa legújabb ifjúsági regénye is okoz némi meglepetést ezen a téren: sem a borító, sem a fülszöveg nem sejteti, hogy itt viszont valóban egy fantasyregénybe bújtatott felnövéstörténetet kapunk. Sőt, az első fejezetek alapján nem is gondolnánk, hogy milyen irányt vesz majd a sztori. A Lepkebáb legelején megismerjük a tizenhárom éves Lizát, akit szülei válása után anyja egyedül nevel, és nemrég halt meg szeretett nagymamája. A lány minden pénteken találkozik két barátnőjével, hogy együtt teázzanak egy ázsiai büfében – de amikor egyiküknek barátja lesz, Liza úgy érzi, hamarosan megszakad közöttük a szoros kötelék. Minden jel arra mutatott tehát, hogy egy újabb tiniregénnyel van dolgunk, amely a kiskamaszok iskolai és magánéleti gondjait-bajait dolgozza fel, de ennél nagyobbat nem is koppanhatnánk – még akkor is, ha szimbolikusan tényleg erről van szó.

Liza szobájában ugyanis hirtelen megjelenik egy lyuk, amelybe a lány belezuhan, és egy különleges világban találja magát. Érezhető némi párhuzam az Alice Csodaországban című regénnyel, ugyanis Lizára kalandok egész sora vár, amelytől a történet epizodikus felépítést kap: először a túlélő gyerekek városában lel menedéket, ahol megismerkedik a Földikutyákkal és Varangy népével, akiktől megtudja, hogy egyetlen ember, a hatszáz éves Mehonne tud csak neki segíteni a hazajutásban. Ahhoz azonban, hogy elérjen a Varlyban élő boszorkányhoz, rengeteg pénzre és utazásra lesz szüksége. Először eladják egy hulla-begyűjtő mellé, majd gonosz apácákkal kell megküzdenie, az útja során pedig eljut többek között a Beszélő Rengetegbe, a lehetőségek templomába, megküzd torzszülött állatokkal és legvégül szerelembe esik egy szigeten magányosan élő fiúval.

Fiala Borcsa – akinek korábban négy ifjúsági kalandregénye jelent meg a Kolibri Kiadó gondozásában – most egy egészen új oldaláról mutatkozott be. A Lepkebáb olvasható tisztán fantasyregényként is, amelyben a hősnek próbatételek sorát kell kiállnia, hogy végül hazajuthasson, ugyanakkor a regénynek van ennél egy sokkal mélyebb rétege. Szinte mindegyik kaland szimbolikusan a tinédzserkorról és a felnövésről beszél. Vannak didaktikus részek, amelyek kissé szájbarágósan akarják az olvasóval megértetni azt, amire minden tizenévesnek rá kell jönnie idővel (ilyen például a Beszélő Rengeteg csúfolódó állatai), de szerencsére a legtöbb esetben ennél jóval árnyaltabb a helyzet. A főhős hosszú és fáradtságos útja során közelebbről is megismerkedik a halállal, az árulással, az emberi kegyetlenséggel és – csakhogy pozitív dolgokat is írjunk – a szerelemmel. Ahogyan mindezt átéli, rájön, hogy eddig tévesen gondolkodott a világról, és mindaz a tudás, amit filmekből és könyvekből szedett össze az élet dolgairól, sokszor köszönőviszonyban sincs a valósággal. Ezért is olyan találó a Lepkebáb cím, amely nemcsak a regény mondanivalójának remek összefoglalója, de az egyik fejezetben is fontos szerephez jut.

A történet számtalan lehetőséget rejt magában, és ezeket Fiala többnyire jól ki is használja. Ugyan, a sztori a regény közepe táján kissé leülepszik (pár fejezetet akár el is lehetett volna hagyni), de aztán hamar magára talál, a befejezés pedig – minden megosztottság ellenére – szintén eredetiségről árulkodik. Érdemes tehát kézbe venni felnőttként is a Lepkebábot – akár a fantasy-szál, akár a nosztalgia-faktor miatt (mert olvasáskor bizony könnyedén eszünkbe juthatnak a mi tinédzserkorunk problémái).

Kiemelt kép: Schmal Róza: Nagy folyók haragja-trilógia (Szerzőportré: Libri Kiadó csoport)