Beköszöntött az ősz, és bár egy jó krimit minden évszakban igazi kikapcsolódás olvasni, a mostani időszak (egyre rövidebb nappalok, hideg, szeles és esős idő) kiváltképp alkalmas arra, hogy az otthon melegében, egy vastag takaró alatt belemerüljünk egy-egy izgalmas nyomozásba. A General Press Kiadó az utóbbi hetekben több krimiregénnyel is jelentkezett, most ezekből ajánlunk nektek hármat.    

Anders de la Motte – Måns Nilsson: Végzetes ajánlat (Österleni gyilkosságok 2.)
ford.: Dobosi Beáta, General Press Kiadó, 376 oldal

Az ajánlók sorát egy igazi skandináv krimivel kezdjük: a de la Motte–Nilsson páros ismét Österlenbe kalauzolja el az olvasókat, akik a legnagyobb hőségben is háromrészes öltönyt viselő Vinston és a csetlő-botló, de felettébb éles eszű Esping mellé társulhatnak be, hogy fényt derítsenek egy újabb sötét bűntényre. Österlenben éppen megrendezik a nyár végi vásárt, amely az egyik legfontosabb eseménynek számít, ám a nyugodt, idillikus hangulatot megtöri, amikor holtan találnak egy hírhedt régiségkereskedőt. Hamarosan kiderül, hogy egy valószínűleg felbecsülhetetlen értékű műtárgynak is lába kélt. Peter Vinston felügyelő a szabadságát megszakítva azonnal akcióba lendül az ambiciózus helyi rendőrrel, Tove Espinggel az oldalán. Nem könnyíti meg a helyzetüket, hogy Gärsnäs kastélyában tévés forgatásra készülnek, és a környéken nyüzsögnek az érdeklődők. Minél több szálat göngyölít fel a furcsa páros, annál több kérdéssel találja szemben magát.

Az 1970-ben született Anders de la Motte minden bizonnyal ismerősen cseng a skandináv krimi rajongóinak, ugyanis a Scane-tetralógia mind a négy kötete olvasható már magyarul. A szerző korábban rendőrként dolgozott, 2010-ben megjelent első regényét követően azonban hamarosan Svédország egyik legkedveltebb krimiírója lett. Az Österleni gyilkosságok – amelynek most második kötetét ajánljuk – az első olyan könyvsorozata, amelyet egy másik írótársával együtt jegyez. Szerzőtársa pedig nem más, mint az 1977-es születésű Måns Nilsson, aki forgatókönyv- és gyerekkönyvíróként, tévéshow-házigazdaként és humoristaként egyaránt ismernek Svédországban.

A szerzőpáros már a sorozat első részével (A halál színre lép) is bebizonyította, hogy képesek olyan fordulatokban és izgalmakban gazdag, minden szempontból kompakt krimit írni, ami nem mellesleg nem nélkülözi a humort. A folytatás, vagyis a Végzetes ajánlat pedig erre is rátesz egy lapáttal, ennek megfelelően a második rész még sokkal jobb is lett, mint a nyitás. A régi típusú detektívtörténeteket idéző regény könnyen, gyorsan olvasható, amely egyrészt köszönhető a szórakoztató írói stílusnak, másrészt pedig magának a cselekménynek.

Peter Vinston az előző ügy fáradalmait szeretné kipihenni a volt felesége nyaralójában, ám atudjuk: ember tervez, Isten végez. Amikor a vásáron egy öreg műgyűjtő rátalál élete álmára, a közutálatnak örvendő Nelle ráígér a licitra, és elhappolja társa elől a tucatnyi kacatot. Nem sokkal később a piaci forgatag közepén holtan találják a kereskedőt. Talán már ennyiből is sejthető, hogy egy igazán különös eset nyomozóivá válhatunk mi magunk is, amelynek során természetesen számtalan különc figurát ismerhetünk majd meg, és természetesen nem szabad elfeledkeznünk Plútóról, a fekete kandúrról sem, akinek a rejtély megfejtésében is fontos szerepe lesz. Természetesen a Vinston-Esping nyomozópáros továbbra is tucatnyi mókás pillanatot okoz, ahogyan próbálnak egymáshoz csiszolódni, jó látni, ahogyan a munkakapcsolatukat barátsággá alakul át.

Persze, az élet nem mindig csupa móka és kacagás – főleg, ha gyilkossággal ér véget –, így a vidám pillanatok mellől természetesen nem hiányozhat az izgalmas nyomozás sem. Régi titkok kerülnek felszínre, széttört szerelmek és barátságok hálózzák át a lakók kapcsolatát, így az olvasó jó pár gyanúsítottal találja szemben magát. És ahogyan egy jó krimihez illik, fejezetről fejezetre változik meg a gyilkos személyére megtett tippünk is. A megoldás pedig igazi csattanóként érkezik meg – a befejezés is bizonyítja, hogy érdemes végigolvasni a kötetet. Akár együltő helyünkben is, mert ez a krimi tipikusan az, amit nehéz letenni.

Lucinda Riley: Bűntény az internátusban (Szerzőportré: Roni Rekomaa)

Lucinda Riley: Bűntény az internátusban
ford.: Tóth Bálint Péter, General Press Kiadó, 368 oldal

Egy norfolki magániskolában Charlie Cavendish végzős diák váratlan halála borzolja a kedélyeket: a gimnázium igazgatója pedig mindent megtesz, hogy véletlen balesetnek állítsa be az eseményeket, hiszen a fiú epilepsziás volt. Csakhogy kiderül, hogy a fiú tablettáit kicserélték – egy olyan gyógyszerre, amelyre Charlie halálosan allergiás volt. A helyszínre Jazz Hunter, a környéken új életet kezdő nyomozónő érkezik meg, akinek bár feltett szándéka, hogy otthagyja a rendőri pályát, egykori főnöke kérésére mégis elvállalja az ügyet. Ahogy társával, Alistair Miles őrmesterrel egyre mélyebbre ásnak a bentlakásos iskola ügyeiben, Charlie személyiségét megismerve rá kell jönniük, hogy a kisebb diákokat folyamatosan bántalmazó, arrogáns fiú halálát sokan kívánhatták. Az események újabb, váratlan fordulatot vesznek, és lassan fény derül az iskola történetének sötét titkára is. Jazz eddigi pályafutásának legizgalmasabb nyomozásában találja magát, miközben szembe kell néznie a saját múltjából visszatérő árnyakkal is…

Lucinda Riley Írországban született, első regényét 24 évesen írta. Könyveit több mint 40 nyelvre fordították le, világszerte ötvenmillió példányban keltek el. Leghíresebb műve a nyolc kötetből álló A hét nővér, amelyből hamarosan több évadosra tervezett televíziós sorozat készült. 2017-ben rákbetegséget diagnosztizáltak nála, amellyel négy éven keresztül küzdött, ám végül nem sikerült legyőznie a betegséget. 2021-ben bekövetkezett halála után fia, Harry Wittaker fejezte be A hét nővér utolsó részét, az Atlas – Pa Salt történetét. Neki köszönhetően jelent meg posztumusz a Bűntény az internátusban, a sikeres történelmi-romantikus regényeiről ismert Riley egyetlen krimije, amelyet eredetileg 2006-ban írt. Habár Harry Whittaker tudta, hogy édesanyjának szándékában állt a még kiadatlan regényen kicsit dolgoznia, végül úgy döntött, hogy a szöveget csak a legcsekélyebb mértékű szerkesztéssel gondozza, ezáltal őrizve meg anyja jellegzetes írói hangját.

A történet kicsit lassan indul be, de a cselekmény az idő előre haladtával egyre gyorsabb tempóra vált. Nem sokkal azután, hogy holtan találják Charlie-t, újabb haláleset is borzolja a kedélyeket: Hugh Danemant holttestére a dolgozószobájában bukkannak rá, és bár ebben az esetben a halál oka valóban öngyilkosságra vezethető vissza, az ügy így is nyugtalanítóvá válik. Nem is kell sok időnek eltelnie, hogy bekövetkezzen az újabb gyilkosság: Julian Forbes ügyvéd testére abban a pincében lelnek rá, amelyben 25 évvel ezelőtt egy fiatal srác önkezével vetett véget az életének. Szóval, akad itt holttest és rejtély elég, ráadásul a nyomozóknak egy több, mint negyedszázados bűntényre is fényt kell deríteniük, és ha mindez nem lenne elég, egy hóvihar is megérkezik.

Összességében egy hangulatos, ízig-vérig klasszikus krimit kap az olvasó, amely hol Agatha Christie-t, hol pedig a gótikus irodalmi műveket idézi meg. Az izgalmas nyomozás mellé a szerző több komoly témát (iskolai zaklatás, lelki traumák, alkoholfüggőség) is behoz a történetbe, amely így meglehetősen sokrétűvé válik. Fordulatokban és drámában tehát nincs hiány, ahogy szereplőkből sem – olvasás során érdemes magunknak családfát vagy vázlatot írni, hogy mindig képben legyünk –, akiket Riley remek érzékkel ábrázol minél hitelesebbnek és emberibbnek. Némelyikük története, sorsa egészen átélhetőre sikeredett, és bár lesznek olyanok, akiket szívből tudunk utálni, nem egyet könnyedén szívünkbe is tudjuk zárni. Természetesen ilyen a főszereplő, Jazz Hunter is, meglepő alapossággal figyel fel minden apró részletre, hallgat az ösztöneire, és a nyomozás érdekében hajlandó megismerni minden érintett történetét, hogy a lehető legpontosabb képet kaphassa meg. Társa, a mindig vidám Alistair Miles őrmester szintén rátermett figura, egy szilárd jellem, akivel remek párost alakítanak.

A kötet, bár önmagában is megállja a helyét, minden valószínűség szerint egyben egy sorozat nyitása is lett volna, amire már nem kerülhet sor – hacsak Whittaker nem dönt a folytatás megírása mellett. Mindenesetre a nyomozók annyira szimpatikussá válhatnak a számunkra, hogy örömmel vennénk, ha a további eseteikről is olvashatnánk.

David Baldacci: A férfi a 6:20-asról (Szerzőporté forrása: panmacmillan.com)

David Baldacci: A férfi a 6:20-asról
ford.: Szabó István, General Press Kiadó, 404 oldal

Új regénnyel jelentkezett David Baldacci is, akit talán senkinek nem kell bemutatni, hiszen közel 40 műve jelent már meg magyarul. Legújabb kötete a Travis Devine-sorozat első kötete, amelyben egy ex-katonának kell a pénzügyi világban helyt állnia.

Travis Devine mindennap felölt egy olcsó öltönyt, felkap egy műbőr aktatáskát, és felszáll a 6:20-as, Manhattanbe tartó vonatra. Kezdő elemzőként dolgozik a város legrangosabb befektetési cégénél. Reggelente a vonatablakból lesi a felső tízezer pazar házait, arról álmodozva, hogy egyszer ő is közéjük tartozhat. Egy nap aztán névtelen e-mailt kap, amely megtöri unalmas rutinját: az egykori barátnője, Sara Ewes meghalt. Feltehetőleg öngyilkos lett: felakasztva találtak rá egy irodaház raktárhelyiségében. Ha mindez nem lenne elég, Travishez este vészjósló látogató is érkezik, és azzal fenyegeti, hogy fény derül a sötét múltjára, ha nem vesz részt a cége elleni titkos nyomozásban. Így bepillantást nyer az ország gazdasági elitjének a vonatablakból áhított, csillogó életébe, ahol a felszín alatt minden rohad. A nagy téttel bíró összeesküvés mellett pedig egy gyilkos is szabadon jár, és Devine-re vadászik.

David Baldacci 1996-ban publikálta első regényét, a könyveit azóta 45 nyelven, több mint 80 országban jelentették meg, és közel 130 millió példányban keltek el. Nincs új a nap alatt – a mondás A férfi a 6:20-asról című regényre is illik, hiszen a szerző a zsáner, amelyben ő maga is évtizedek óta otthonosan mozog, szinte minden elemét felhasználja új művében. Ennek főhőse Travis Devine, aki egykoron katonaként a századosi rangig jutott, majd hátrahagyva múltját tovább tanult, és belépett a pénzügy világába. Bár nem teljesen boldog az új életével, mára megbékélt a mostani helyzetével, de időnként nosztalgikus érzésekkel gondol vissza a „harci múltra”. Amikor a szövetségi hatóságok Travis munkaadóit meggyanúsítják, hogy kétes ügyleteket bonyolítanak, arra kérik a férfit, hogy legyen a besúgójuk, cégén belül nyomozzon. Bár Travis először nemet mond, de végül megzsarolják múltjával, amelynek egyes elemei a mai napig kísértik őt. Az ex-katona tehát hamarosan egy számára ismeretlen világban találja magát, és rá kell jönnie, hogy munkaadói és azok üzleti ügyletei mögött sokkal több minden húzódik, mint ahogyan elsőre sejtette. Mindenkinek megvannak a maga titkai, így hamarosan többen is gyanúsítottá válnak. Szerencsére Travis számíthat a lakótársaira: egy orosz hacker, egy briliáns technológiai vállalkozó és egy jogász is a segítségére áll.

Baldacci új regényének – amelyet leginkább a politikai thriller jelzővel lehetne illetnie – középpontjában a fehérgalléros bűnözés világába áll, amelyet pénzügyi bűncselekmények, korrupció és nemzetközi összeesküvések bonyolult hálója sző át. Bár a cselekmény nagy része a pénzvilágban játszódik, a szerző – aki kétségkívül felkészült nem a Wall Street pénzügyi belső működése, hanem a katonai protokoll témájában is – , mégis könnyen érthetővé, az olvasó számára befogadhatóvá teszi ezen mechanizmusokat. Nem kapkodja el a főhős és annak háttértörténete bemutatását sem, így a cselekmény viszonylag lassan indul be, idővel azonban jó pár fordulatra és akciójelenetre is számíthatunk. Sorozatról lévén szó, a történet legvégén fény derül a legtöbb titokra, de azért marad még néhány megválaszolatlan kérdés.

Elsősorban az akciódús thriller kedvelőinek ajánljuk tehát ezt a regényt, akik minden bizonnyal tűkön ülve várják majd a folytatást.

Kiemelt kép: Anders de la Motte – Måns Nilsson: Végzetes ajánlat (Szerzőporté: Jeffery Richt)