Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok az a meghatódós típus, aki mondjuk egy-egy érzelmesebb darab után könnyes szemmel lép ki a színházból, sőt… én inkább másoknak osztogatom a papírzsebkendőt az ilyen szituációkban. De vannak pillanatok, amiket egyszerűen nem lehet sírás nélkül teljességükben megélni. Ilyen ez a mai, csodálatos alkalom is, a Deszkavízió harmadik születésnapja!

Az elmúlt 365 nap elképesztően hullámzóan telt, voltak csodás magaslatok, és nagyon-nagyon súlyos mélypontok, azt gondolom, hogy nem csak nekem személy szerint, hanem a többieknek is. Számos megtisztelő feladatban volt részünk, olyan értékteremtő bemutatók körül dolgozhattunk, amelyek komolyan befolyásolják a magyar közízlést, túlléptük a határainkat mind szellemileg (volt olyan, hogy egy szerkesztő egy héten három interjút írt…), mind pedig fizikailag (egyre több vidéki partnerünk van, szóval a megtett kilométerek száma is megsokszorozódott, arról nem is beszélve, hogy egy éve a 10.000 Facebook követőért izgultunk, ma pedig már több mint 23.000-en vagytok velünk!)

Azt gondolom, hogy a folyamatos építkezésünket valóban semmi más nem tudta volna megtorpantani, csakis egy világjárvány, ami COVID-19 néven márciusban teljesen átrajzolta nemcsak a következő hetek megjelenéseit, de a gondolkodásmódunkat is. Hónapokon keresztül olyan tartalmakat kellett hoznunk, amelyek úgy is érvényesen kapcsolódtak a színházhoz, hogy senki sem játszhatott, próbálhatott, hiszen az a szerkesztőség részéről senkiben fel sem merült, hogy mi is megálljunk, sőt… a CSAPAT olyan kreatívitással, munkakedvvel zárt össze, ami azt gondolom, hogy példaértékű. Voltak nagyon kemény percek, de együtt, egymást áthúzva a mélypontokon egyben tudtunk maradni, sőt… megcsináltuk az arculatváltást, új kollégák csatlakoztak hozzánk, és új partnerségeket kötöttünk. Most megint van egy kis megtorpanás – de nyoma sincs bennünk a tavaszi kételyeknek, mert tudjuk, hogy ez is el fog múlni, EGYÜTT átvészeljük, és még erősebbek leszünk az újranyitáskor.

Azt kértem a kollégáktól, hogy fogalmazzák meg, hogy mit jelent számukra a Deszkavízió, szerettem volna, ha ti, az olvasóink, megértitek a rövid írások által, hogy miben rejlik ez a közös erő, amiből merítünk minden nap, hogy minél hitelesebben, minél magasabb színvonalon szolgáljunk Titeket. Ezeket a cikkeket fogjátok egész nap látni az oldalon a vezető fotósunk, Gádoros Márk által készített portrékkal együtt.

Következzen az én válaszom a kérdésre:

A Deszkavízió fogalom, egy olyan közösség neve, amely minden nap erőt ad nekem ahhoz, hogy harcoljak azokért az értékekért, amelyekben hiszek, hogy harcoljak azokért az emberekért, akik mellettem állva vallják ugyanezeket az elveket, és hogy harcoljak azért, hogy a közös hitünket minél több olvasóhoz el tudjam juttatni. A Deszkavízió egy család, amely ébredéstől elalvásig figyel rám, gondolkodik, nevet és sír velem, arra sarkall, hogy még jobb legyek, és megteremtsek minden feltételt ahhoz, hogy a benne lévő emberek is folyamatosan fejlődhessenek. A Deszkavízió egy olyan felelősség, amelyet néha nagyon nehéznek érzek, mert 15 ember feltétlen bizalmát és szeretetét kell folyamatosan megszolgálnom, de közben olyan magasra is emel, olyan szárnyalásra sarkall, amelyre nélkülük nem lennék képes. A Deszkavízió a legcsodálatosabb dolog, ami valaha történt az életemben, az a fal a hátam mögött, amely egyre erősebb lesz, és amelyre támaszkodva még nagyon sok kihívás vár rám, és az sem számít, ha ezek közül lesz, ami szenvedéssel jár, mert tudom, hogy velük együtt nincs mitől félnem, hiszen BÁRMIRE KÉPESEK VAGYUNK!

Szóval, a következő 365 napban sem vesszük el a tüzet, ezt megígérhetem!

Boldog születésnapot, Deszkavízió!

 

Malik Andrea, alapító-főszerkesztő

Kiemelt kép: Szabó Dániel, Steindl Gabriella, Pálóczi Roberta, Gádoros Márk, Malik Andrea, Horváth Laura, Tihanyi Tóth Dávid, Gál Bereniké, Hegedűs Attila, Flaisz János (Fotó: Gádoros Márk)