Nemrég jelent meg a Park Könyvkiadó gondozásában Jacobo Bergareche Tökéletes napok című regénye, amelyben egy férfi a szeretőjének és a feleségének írt levelén keresztül kapunk bepillantást egy különös szerelmi háromszögbe.

Az újságíró Luis unja már a munkáját is, a házasságát is, a texasi Austinba készül egy konferenciára. De az utazás csupán ürügy, igazából Camilával szeretne találkozni, ő az egyetlen, aki az utóbbi időben számít valamit az életében. Éppen indulás előtt azonban kap tőle egy üzenetet: „Hagyjuk ennyiben a dolgot, őrizzük meg az emlékét.” A lesújtott és dologtalan Luis egy austini egyetemi archívumban keres menedéket, ahol véletlenül ráakad azokra a levelekre, amelyeket William Faulkner írt a szeretőjének, Meta Carpenternek. E levelezés segít Luisnak abban, hogy felidézze saját szerelmi viszonyának emlékét, hogy elgondolkodjon unalmas házasságán, de abban is, hogy eltűnődjön, miképp lehetne úgy élni az életet, hogy minden nap fontos legyen.

Az 1976-os születésű Jacobo Bergareche íróként, producerként és sorozat-forgatókönyvíróként ismert. Eddig egy verseskötete, egy színdarabja, egy gyerekkönyvsorozata és egy memoárja jelent meg. A Tökéletes napok című regénye annak a négy évig tartó kutatómunkának a gyümölcse, amelyet az austini Harry Ransom Canterben folytatott írók magánlevelezését tanulmányozva. A regény 2022-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Különdíját.

A Tökéletes napok műfaját tekintve lehetne levélregény is, habár a zsáner szabályait tökéletesen felrúgja, és éppen ez az, amely a mű egyik zsenialitását adja. Egyfelől a regény mindössze két – igen hosszú – levélből áll, válasz sem érkezik rájuk – sőt, abban sem lehetünk biztosak, hogy eljutnak a címzetthez, vagy Luis csak a benne dúló érzéseit akarja valamilyen módon mederbe terelni. A szeretőhöz, Camilához írt levél jóval terjedelmesebb, mint a feleséghez címzett, ez is remekül szimbolizálja mindazt, amit a nő jelent a férfi számára. A dolog pikantériájához hozzá tartozik, hogy Luis és Camila szerelme lehetne akár mindent elsöprő is – és a férfi valóban így is éli meg –, de ehelyett tiszavirág életűvé válik. A férfi és a szerető ugyanis az elmúlt két évben mindössze hét napot töltött együtt, ám Luisnak ennyi idő is elegendő volt ahhoz, hogy élete teljesen felboruljon.

„Az a helyzet, hogy könnyű egy rozsdás, meghibásodott motort megjavítani, mert ami elromlott, vagy rozsdás, az egyértelműen látható, érezhető, hallható, csak elég időt és energiát kell feccölni bele, hogy újra működőképes legyen. A mi kapcsolatunk is lehetne egy öreg, tönkrement jármű, de akármennyi energiát raknék is bele, nem tudnám, hol van benne a motor, milyen alkatrészekből áll, hogyan kell szétszerelni, aztán összerakni ahhoz, hogy működjön. És ha csodák csodájára beindulna, akkor sem tudnám, merre mennék vele.”

Bergareche a két levélben szembe állítja egymással a friss, életteli és meglepetésekkel teli szenvedélyt a megszokott, hétköznapivá vált, ennek következtében egyre jobban ellaposodó házassággal. Luis mindkét levélben hosszas filozofálgatásba kezd, ám ezek témája és stílusa is merőben eltér egymástól. Hol terjengősebb, csöpögős mondatokat olvashatunk, amikor a férfi már nem tud tiszta fejjel gondolkodni, hol pedig jóval szikárabb hangvételre vált, mintha az érzései egyszerű tények lennének. A Camilával folytatott viszony ideje alatt bepillantást nyerünk a texasi életérzésbe is, amely minden tekintetben különbözik attól, amit Luis megszokott. Talán épp ez a teljes változás és újdonságérzet is hozzájárul ahhoz, hogy olthatatlan szerelemre lobban, és amely során erotikus gondolatainak is szabad utat enged.

De a regény tartogat még egy meglepetést is: Luis ugyanis a Harry Ransom Canterben teljesen véletlenül rátalál William Faulkner, a híres író és az ő titkos szeretője, Meta Carpenter között folyó, hosszú éveken át tartó levelezésébe. A dolog egyik pikantériája, hogy a férfi eredetileg feleségének akart kedveskedni ezzel a gesztussal, hiszen a nő nagy rajongója Faulkner munkásságának, ám a levelekben olvasottak mégis a szeretőhöz fűzött érzelmeket erősítik fel. Így Luis hűtlensége csak az egyik árulás lesz, amelyet a házasságával szemben elkövet, ráadásul ez a levél a levélben motívum is erős színezetet ad az eseményeknek. És mit is jelent a Tökéletes napok cím? Faulkner mindössze két oldalban, képregényszerű módon örökítette meg, hogy milyen is számára egy tökéletes nap Metával, ez pedig újabb cselekvésre ösztönözi Luist. Ő is elképzeli, felidézi a Camilával töltött tökéletes napokat, mintegy lemásolva Faulkner munkásságát.

„Hány tökéletes napom lehetett életem során? Hányat tudnék lerajzolni elejétől a végéig, számozott képkockákba rendezve, ahogy ebben a levélben is, reggelitől az elalvás pillanatáig?”

Bergareche regénye nemcsak egy szimplán jól megírt szépirodalmi mű, hanem tiszteletadás is az egyik legnagyobb amerikai író alakja előtt, akinek egy egészen más oldalát ismerhetjük meg a kötet lapjain keresztül. Irodalomrajongóknak kötelező!

Jacobo Bergareche: Tökéletes napok (Los días perfectos), ford: Várnai Gina, Park Könyvkiadó, 232 oldal
Kiemelt kép: Jacobo Bergareche: Tökéletes napok (Szerzőportré: Belén García-Mendoza)