Október 18-án jelenik meg a Bűnös Budapest ciklussal szó szerint világhírűvé vált Kondor Vilmos új, szám szerint tizenhatodik regénye, az alternatív Magyarországon játszódó Második Magyar Köztársaság folytatása, Az első budapesti olimpia.

A magyar krimi megteremtőjeként is emlegetett Kondor Vilmos 1954-ben született a Rottenbiller utcában. Szegeden végezte egyetemi tanulmányait, majd a Sorbonne-on diplomázott. Első regényével, a Budapest noirral 2008-ban hívta életre a modern magyar krimit. Az azóta Bűnös Budapest-ciklus néven közismertté vált sorozat kötetei tizennégy nyelven olvashatók Amerikától Ausztráliáig, Oroszországtól Franciaországig. 

Az új regényben (az első részről szóló ajánlónk itt olvasható) miután ​Mexikóváros váratlanul visszalép az 1968-as olimpia megrendezésétől, a Második Magyar Köztársaság politikusai és sportdiplomatái elérik, hogy Budapest adhasson helyet az ötkarikás játékoknak. A Margitszigetre olimpiai falu épül, a főváros karneváli hangulatban zsibong, a világ minden tájáról érkeznek a sportolók és a turisták, hogy kedvenceiknek szurkolhassanak. A magyar úszócsapat amerikai származású éremesélyese, Ike „Johnny” Wilkerson a rajtkőről még energikusan ugrik a vízbe, hogy aztán pár másodperccel később holtan süllyedjen a medence aljára. Kinek állhatott érdekében megölni a világklasszis úszót? Politikai gyilkosságot sejtet, hogy egy erdélyi terrorgárda magára vállalja a bűntényt, de a fiú szervezetében talált mérgek más irányba terelik a nyomozókat. Nemes Albert ezúttal új társat kap Magyar Tivadar személyében, aki nemrég érkezett a fővárosba, és sem darabos modorát, sem a bikacsököt nem hagyta otthon. A segítség el is kél Nemesnek, akit az amerikai diplomácia és egymással marakodó felettesei is folyamatos nyomás alatt tartanak. Érik a nemzetközi botrány, s Nemes hasztalan rója a forró aszfaltot a csepeli Szabadkikötőtől a belvárosi toronyházakig, miközben a rádióban Szécsi Pál búgja az olimpia himnuszát.

Kondor Vilmos új regényében tovább szövi a Nemes Albert nyomozó és a Második Magyar Köztársaság történetét – egy olyan Magyarországét, amely a szövetségesekkel kötött különbéke után a nyugati blokk tagjaként virágzik fel. Helyszínei, figurái egyszerre ismerősek és idegenek – ettől válik a regény minden apró részlete izgalmas csemegévé, bevonva az olvasót egy merész és szórakoztató gondolatkísérletbe. „Engem lepett meg a legjobban, milyen sokan érezték magukat jól és otthonosan ebben a másik Magyarországban, ezen a másik Budapesten. Az első rész sikere még nagyobb odafigyelésre ösztönzött a város és az ott zajló hétköznapi élet részleteinek elképzelésében és kidolgozásában. Szeretném, ha ez a másik ország és város nemcsak az én vágyaimat tükrözné, hanem az olvasókét is. Azt nem tudom, vágyam-e, hogy az ország itt és most olimpiát rendezzen, de egy ötvenöt évvel ezelőtti ötkarikás játék nagyon érdekelt, főleg azért, mert egy olimpia akkor gyökeresen különbözött egy mostanitól. A regényben igyekeztem sorra venni mindazokat a fontos eseményeket, amik az 1968-as játékokat meghatározták, és mint oly sokszor, most is azt kellett látnom, hogy ez a fél évszázad maximum centikben, kilókban és méterekben jelentett fejlődést, mert a politikai és történelmi környezet riasztó módon nem tudta követni a sportolók eredményeinek változását” – fogalmaz Kondor Vilmos a regény utószavában. 

Kiemelt kép: Kondor Vilmos: Az első budapesti olimpia (Szerzőporté: Open Books)