Július 12-én jelenik meg a KULT Könyvek sorozat tagjaként a hazánkban is ismert J. M. Coetzee legújabb, A lengyel (El polaco) című kisregénye Borbély Judit Bernadett fordításában. 

A lengyel zongoraművész a kimondhatatlanul sok w betűvel a nevében Barcelonába érkezik, hogy Chopint játsszon egy kis zeneértő, gazdag körnek, akik kíváncsiak arra, milyen az a játék, mely a világon történelmileg a leghitelesebb Chopin-előadásnak tűnik. A különc zenész a Bergman-filmekből is ismert, a Star Warsban és a Trónok harcában játszó Max von Sydow nevű színészre hasonlít, és ezt mindenki szóvá is teszi neki. Később kiderül, hogy inkább a morogva tekintetű Dantét idézi meg a figurája. A szótlan, furcsa Witold meglepően ridegen, szárazon játssza Chopint, mégis amikor a koncertet szervező Beatrizzal találkozik, olyan, mintha valami kinyílna benne. Úgy érzi, valamire rátalált. Lehet nevezni békének, szerelemnek, vagy egy sokkal teljesebb, mélyebb dolognak.

Vajon hogyan dönt az ötvenéves Beatriz, aki ugyan nem tökéletes, de számára épp kielégítő házasságban él? Hogyan fogadja a nála jóval idősebb zongorista heves udvarlását, aki olyan éteri szerelmet érez iránta, akár az Isteni színjáték szerzője az ő Beatricéje iránt? Mit lehet kezdeni azzal, ha egy idősödő nőt valaki arra kér, szökjön el vele Brazíliába, és az a valaki még verset is ír hozzá? Főként, ha ez a szenvedély már nem tudható be a hormonok puszta játékának? Milyen rejtett érzéseket fedezhet fel magában egy asszony, aki már a szexualitásról és gyengédségről is jó régen lemondott, és csak a gyerekei boldogulása és a komolyzenei koncertek szervezése tölti ki az életét? Lehet még egyszer tele a szíve?

J. M. Coetzee 1940-ben született Fokvárosban, jelenleg Ausztráliában él. 2003-ban kapott irodalmi Nobel-díjat. Az első író, aki kétszer is elnyerte a Booker-díjat: 1983-ban Michael K élete és kora, majd 1999-ben Szégyen című regényéért kapta meg az elismerést. Ismertebb művei még: A barbárokra várva és a Jézus-trilógia. Legújabb magyarul megjelenő regényében is bebizonyítja, hogy nemcsak jól ismeri az emberi érzéseket, de képes őket úgy interpretálni, hogy az olvasó általuk újragondolja a létezés értelmét, és azt, vajon van-e értelme a boldogság keresésének. Hiszen a boldogság nem is a legfontosabb emberi érzés. Boldog bárki lehet. Coetzee Chopin-darabokat idézően dús, mégis letisztult szövege megmutatja, hogy a szerelem legmélyebb dimenzióit csak azok ismerhetik meg, akik túllátnak a test és az érzelmek fizikáján.

Kiemelt kép: J. M. Coetzee (Fotó forrása: 21. Század Kiadó)