Április 24-én jelenik meg a 21. Század Kiadó gondozásában Bagó Tünde Ella háborúja című regénye, amely a II. világháború idejére, egy a svájci határ mellett fekvő német kisvárosba, Singenbe kalauzolja az olvasót. 

Bagó Tünde 1974-ben született Békés megyében, Vésztőn. Történelemtanár és művelődésszervező, majd jogász végzettséget szerzett, jelenleg újságíróként, utazóbloggerként dolgozik. Az Élet sója blog szerzőjeként 2017-ben jelentette meg a Bodeni-tó – Több mint útikönyv című élménykönyvét, amelyben lakóhelye, Dél-Németország legnagyobb turisztikai régióját mutatja be a szomszédos osztrák és svájci tóparti látnivalókkal. Férjével 2012 óta élnek a tó mellett, ahol számos történettel, szokással, kulináris érdekességgel ismerkedett meg, amelyek regényeiben is szerepet játszanak. Novelláit irodalmi lapokban (Élet és Irodalom, Helyőrség, Magyar Napló, ÚjNautilus, Librarius) és szerzői oldalán publikálja.

A most megjelenő regényben a restaurátor Ella és orvos férje 1944 tavaszán a svájci határ mellett fekvő német kisvárosba, Singenbe költöznek. Lukas a kórházi munkát választotta a frontvonal helyett. Ellát azonban kétségek gyötrik, tétován botorkál a Gestapo fenyegetésében élő város feszült csendjében. A háború és a diktatúra éveiben elveszítette munkáját, családját, barátait. Úgy érzi, Lukas cserben hagyta azzal, hogy belépett a náci pártba és kiszolgálja a politikai hatalmat. Villájuk teraszáról kilátás nyílik a Hohentwiel várának romjaira. Ella itt üldögélve várja a férjét esténként. A hegytetőn egy nap különös fény villan. A nő a nyomába ered, ezzel olyan kalandba keveredik, amely az egész életét megváltoztatja. Ella menekül válságba jutott élete és a háború zűrzavarából. Hova vezet az útja ebben a bénult, pusztulásra ítélt világban? 

„Lukas legszívesebben utánarohant volna. Ha felkapná és elfutna vele, ki a háborúból, akkor talán újra láthatná mosolyogni a feleségét. De ezt most nem teheti. Hozott egy döntést, ami mellett ki kell tartania, remélve, hogy Ella egyszer majd megbocsát neki.”

A Hohentwiel vulkán lábánál fekvő dél-német kisváros, Singen fejlődését, az itt élők emberi és gazdasági kapcsolatait évszázadokon át befolyásolta a svájci határ közelsége. A II. világháború kitörésekor teljes határzárat rendeltek el, elvágva ezeknek a kapcsolatoknak a jelentős részét. A legtöbb Svájcban dolgozó németnek fel kellett adnia munkahelyét, csupán egyes iskolák tanulói, valamint a vasúti, postai és vámigazgatási hivatalok munkatársai kaptak külön engedélyt a határátlépésre. Egy-egy kivételes esetben, súlyosan beteg közeli rokon látogatására vagy kiemelt svájci munkavégzésre hivatkozva, a Gestapo jóváhagyásával kaphatott valaki ilyen jogosultságot. A háború előrehaladtával azonban egyre ritkábban és egyre szigorúbb ellenőrzés mellett. Singen környékén megerősítették a határ fegyveres védelmét, de ennek ellenére számos, illegális határátlépésre irányuló próbálkozást hajtottak végre. A menekülők egy részének sikerült átcsúszni olyan területeken, amelyek ellenőrzését lehetővé tették a természetes határvonalak, mint például a Rajna vagy a határ egyenetlensége. A szökést csak kis számban kísérelték meg zsidók. Az illegális határátlépők a helyi gyárakban és földeken dolgozó kényszermunkások és a hadifoglyok, valamint a különösen fontos pozícióik miatt útlevelüktől megfosztott polgárok (mérnökök, orvosok) közül kerültek ki. Érdekesség, hogy a tanyákon foglalkoztatott hadifoglyokat időnként cserélték, mert hamar kiismerték a környéket és megtalálták a lehetőségét, hogy átjussanak Svájcba. A svájci hatóságok a határon elkapott illegális határátlépőket többnyire visszafordították Németországba.

„Miközben végigsimította a lábfejét, felnézett. A vár felől a másodperc töredékéig fény csillant meg, aztán ismét elborította a környéket az esti szürkület. A fiatal nő hosszasan figyelte a hegyet, hátha ismét felvillan ott valami. Furcsállta, hiszen már jó ideje senki nem mehetett fel a várhoz. Martha asszonytól úgy hallotta, lezárták, amikor kitört a háború.”

“Az Ella háborúja történelmi regény ötlete már akkor megszületett, amikor először pillantottam meg a Hohentwiel vulkanikus kúpon pihenő várromot. Egy sárgafalú, falfreskóval díszített jugendstill villa mellett álltam. A ház lakóinak elég volt csak kilépni a teraszra, hogy évszázados történelemmel, milliónyi emberi sorssal találják szemben magukat. Hasonlóképpen éreztem magam akkor is, amikor felfedeztem a közeli Bodeni-tó településeit. Miközben útikönyvet írtam a környékről, rám találtak a határmenti élet érdekességei, a kulturális találkozások és a kemény történelmi pillanatok” – mondta el a szerző a regény keletkezéséről. – Történelemtanárként nemcsak a környék jelene, hanem múltja iránt is nyitott voltam. Kíváncsi lettem arra, vajon az itt élő emberek hogyan élték meg a háborúkat, a gazdasági válságokat és az újrakezdés évtizedeit. S az is foglalkoztatott: A múlt milyen hatásait fedezhetjük fel a jelenben? Ha első kézből nem is kaphattam információt az utolsó nagy háborúról s az azt megelőző politikai diktatúráról, a szüleiktől elmesélt történetekre még sokan emlékeztek a környéken. Hallottam a német értelmiség problémáiról és a háború éveiben kialakult szégyenérzetükről. Közben kirajzolódott előttem egy olyan történet, amelyben bemutathatom, milyen volt egy határmenti kisváros lakóinak élete a második világháborúban. Azoké az embereké, akik „csak” túl akarták élni ezt a szörnyű időszakot, megőrizve morális és szellemi értékeiket.”

Kiemelt kép: Bagó Tünde: Ella háborúja (Szerzőportré: Megyesi Anita)