Mint minden színház, így a Győri Nemzeti Színház is, több hónapnyi kényszerszünet után kezdte meg az idei évadot. Az előttük álló bemutatóról, és az épületről is beszélgettünk Forgács Péterrel, a teátrum igazgatójával.

A tavaszi járványhelyzet nagy vesztesei voltak a színházak. Milyen volt a hangulat nálatok, hogy élte meg a társulat ezt a nem mindennapi helyzetet?

Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy nem jól. Már csak azért sem, mert nálunk mindenki megbízási szerződéssel dolgozik, tehát, ha próbál és játszik, akkor van pénz, ha nem próbál és nem játszik, akkor nincsen. Ez eléggé megnehezítette a helyzetet, sem a hangulatnak, sem a motivációnak nem tett jót. Hivatalosan március 12-től senkinek nem járt pénz, de szerencsére az önkormányzat a segítségünkre sietett, és én is a lehetőségekhez képest próbáltam megoldást találni. Költségvetési intézményként sajnos van a nyújtózkodásnak határa. Ezt a helyzetet örököltem, és egészen a vírushelyzetig működött is, most viszont biztos, hogy változtatni kell a jogviszonyokon.

És erre jött még a jegyvisszavásárlás lehetősége. Éltek vele a nézők?

Szerencsére csak nagyon minimális számban. Hálásak vagyunk nekik, hogy nem a jegy árát, hanem az előadásokat választották. Ezért már augusztusban megkezdtük a munkát, pótoltuk az elmaradt darabokat. A tavaszi leállásig 80 ezren látták az előadásainkat, nagyon nagy volt az érdeklődés szinte minden darab iránt, még a lépcsőre is adtunk el jegyeket. Amikor elkezdtük az idei évadra a bérletárusítást, pár nap alatt elfogytak, látszik, hogy a nézők is ki vannak éhezve a színházra.

Milyen óvintézkedések vannak most annak érdekében, hogy a színészek is, és a közönség is biztonságosan élvezhesse az előadásokat?

Fertőtlenítünk, és csak maszkban lehet belépni az épületbe. A létszámnál ügyelünk az 500 fős korlátra. A suli bérleteinken változtattunk, átkerülnek az előadások hétvégére, hogy ne a pedagógusokon legyen a teher, hogy el merik-e hozni csoportosan a diákokat. Így családi program lesz belőle, a diákok a szüleikkel tudnak jönni. Tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű egy előadást maszkban végigülni a nézőtéren. Ezért az előadások előtt kimegyek és megköszönöm a nézőknek, hogy itt vannak, hogy hordják a maszkot. Nagyon megértőek és kulturáltan állnak a helyzethez. Gyorsan lekopogom, de eddig nagyon nagy szerencsénk volt, a színházban senki nem lett beteg, nem kellett egy pillanatra sem leállnunk.

Bori Réka és Forgács Péter az Elisabeth próbáján (Fotó: Zsigmond László)

Rengeteg feladat áll előttetek, az idei évadban 12 bemutató lesz. Gőzerővel megy már a munka?

Abszolút. Augusztus óta tart a munka, nemcsak a pótlások miatt, a Városmajorban és a Margitszigeten is voltak előadásaink. Az új darabok mellett számos felújító próbánk is van, és az idei évadban is igyekszünk minden műfajt színpadra vinni és minden korosztálynak színvonalas előadásokat nyújtani.

A nagyszínpad első bemutatója a Menyasszonytánc lesz, amit te rendezel. Miért erre a darabra esett a választásod?

5-6 évvel ezelőtt már gondolkodtam rajta, és Fegya (Jávori Ferenc – a szerk.) is többször megkeresett, de mindig elodáztam valamiért. Mindenképpen szerettem volna musicallel nyitni az évadot és ennek a darabnak a témája is és a műfaja is közel áll hozzám. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy nálunk magas szinten mennek a musicalek, kiváló a zenekarunk, a kórusunk, a tánckarunk, a visszajelzések alapján nemcsak jók, hanem látványosak is az előadásaink. Nagyon jól áll már a darab, lelkesek a színészek, a közönség is imádni fogja, mi is nagyon várjuk a bemutatót. Bán Teodóra látatlanban jelezte, hogy jövőre várja a Margitszigetre. Remélem, hogy senkinek nem okozunk vele csalódást.

Idén csak egy előadást rendezel, és nem játszol, van ennek valami különleges oka?

Igen, idén csak ezt vállaltam. Jövő júniusig érvényes a szerződésem, decemberben írják ki az új pályázatot. Szeretnék arra koncentrálni, csak emiatt nem rendezek többet. Játszani már egyébként sem nagyon szoktam, rendezni inkább. Rengeteg egyéb feladat is van, sok az adminisztráció, nem unatkozom. (nevet)

12 éve vezeted a színházat, tudsz még újat mutatni?

Igyekszem. Rengeteg ötlet és terv van még a fejemben, és nemcsak az energiát, a lelkesedést is érzem magamban ezeknek a megvalósításához. A szakma is támogat, és a közönségünk is elégedett velünk. Fontos az ő bizalmuk, támogatásuk, nélkülük nem tartanánk itt.

Ha nem is mindennapi téma a hírekben a színház felújítási ügye, azért egyre több szó esik róla. Hol tart a folyamat?

Ez egy régóta húzódó ügy, konkrét állásfoglalás még nincsen. Kicsit furcsa a helyzet, mert ha valaki bejön, mondjuk a Csillárterembe, az el van ájulva, és nem érti, hogy miért kell bármihez hozzányúlni, amikor milyen szép minden. De természetesen ez csak a felszín, rengeteg gond van, ami nem látszik kívülről. Én örömmel fogadom a változást, nemcsak azért mert ráfér az épületre, hanem mert a fejlődés, a változás mindig jó dolog. Az más kérdés, hogy, én ezt megérem-e itt.

Mit kívánsz erre az évadra?

Hogy minden előadást, amit beterveztünk, létre tudjunk hozni. Minden óvintézkedést betartunk, készen állunk az évadra, rajtunk semmi nem fog múlni.

Kiemelt kép: Forgács Péter (Fotó: Zsigmond László)