2019. augusztus 14-én láthatja először a hazai közönség a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Soproni Petőfi Színház koprodukciójában készült előadást, a Zenta, 1697-et, amely az 1697. szeptember 11-én lezajlott világtörténelmi jelentőségű esemény előtt tiszteleg: ekkor nyert csatát a Savoyai Jenő által vezetett egyesült keresztény sereg Zenta határában a török haderővel szemben. A darab zeneszerzőjével, a Kossuth-díjas Szarka Gyulával beszélgettünk. 

Miért pont ehhez a témához nyúltak szerzőtársával?

Igazából nem én vagyok az ötletgazda. Pataki András rendező, a Soproni Petőfi Színház igazgatója és Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója találta ki, hogy kéne írni egy rockoperát ehhez a történelmi eseményhez. Pataki András keresett meg engem, mert úgy gondolta, hogy én lennék a legalkalmasabb erre a feladatra. Örömmel vállaltam el, mert szeretem ezt a korszakot, a hódoltság korszakát! Nagyon jó dolognak tartom, hogy létrehoztunk egy teljesen új darabot, egy olyan témáról, amivel még nem foglalkozott soha senki.

A zentai csata egész Európát megrengette. Sőt, világtörténelmi eseménynek tartják, hiszen ezzel ért véget a Kárpát-medencében az iszlám hódítása. Mi magyarok szeretjük a sebeinket nyalogatni, viszont a győzelmeinkről kevesebb szó esik. Ezért jelentőségteljes ez a darab. A Keresztény Liga felállított egy sereget Savoyai Jenő tábornok vezényletével. Nagy keresztény összefogással, Európa több országából érkező seregekkel sikerült ezt a győzelmet kivívni. A törököknek igazából Bécs volt a célpontja, de ezt követően a szultán kénytelen volt békét kötni. Ahogy nálunk is látható a Budai Várban, szinte Európa minden országában szobrot emeltek Savoyainak, hiszen amit tett, óriási megkönnyebbülést hozott egész Európa számára.

Jelenet a Zenta 1967-ből (Fotó: Szerda Zsófia)

Mesélne a történetről?

Zenta városánál a Tiszánál építettek egy hidat a törökök, ezen szerettek volna átkelni, de túl keskenyre sikeredett, ezért nem tudtak elég gyorsan átmenni a török seregek. A lovasság átért, de a gyalogság nem, ekkor lendült támadásba Savoyai. A darabban természetesen nem végig csatáznak. Egy francia lány – akinek hadmérnök apja a törököknek dolgozik – a keresztény táborban fogságba esik és ott beleszeret a magyar ezredesbe. Nagyon bájos, hogy ezt a szerepet valóban egy francia lány játssza, egy neves színésznő, aki Júliát is alakította anno a Rómeó és Júlia musicalban. Stéphanie Schlesser itt ráadásul magyarul énekel.

Milyen volt maga az alkotófolyamat? Másodszor dolgoztak együtt Szálinger Balázzsal, összhang van önök között?

Természetesen igen, ha nem lenne, nem tudnánk együtt dolgozni. Általában e-mailen és telefonon kommunikálunk. Most így úgy dolgoztunk. Kaptam egy forgatókönyvet, elkezdtem írni a zenét a történéseket kísérve; ezeket stúdióban rögzítettem, elküldtem Balázsnak, aki szöveget írt a dalokhoz, visszaküldte. Így kristályosodott ki a végeredmény. Nem volt egyszerű, mert egy kétórás kétfelvonásos darabról van szól. Zenében is kettéoszlik a mű, a császári és a török tábor közötti párbeszéd formájában.

Részt vett a próbákon is a bemutató előtt?

Igen. Az ősbemutató Zentán volt, a premier előtti héten odautaztam. Szükség volt rá, mert a helyszínen minden máshogyan szólt, sok mindenen alakítani kellett. Gyakorlatilag az utolsó két hétben lett végleges a darab 100%-san. Bár a bemutató előtt lemezre vettük a zenei anyagot, tehát a színészek tudták a dolgukat, és harmóniában dolgoztak egymással. Sajátjuknak érezték az egészet. Fantasztikus siker volt a darab, a jegyek másfél óra alatt fogytak el. Kétezren állva tapsoltak a végén a Zentai Sportcsarnokban, és még kétezren ünnepeltek kívül, kivetítőkön követve az előadást…

Nagyon látványosra sikerült a rockopera, gyönyörű korhű kosztümökkel és olyan színészkiválóságokkal, mint Szomor György, Horányi László, Kósa Zsolt, Savanyú Gergő, Békefi Viktória, Nagy Gábor vagy a főszereplő Vastag Tamás… Közel hetvenen játsszák a darabot a Nemzeti Cirkusz artistáival, táncosokkal és gyerekekkel a színpadon…

Milyen érzés volt, hogy pont Zentán mutathatták be először?

Különleges élmény volt! Ezelőtt csak egyszer jártam Zentán a Ghymessel, de akkor nem tudtam körülnézni. Érezni lehetett a helyszín történelmi illatát. Ez a csata Zenta város szélén zajlott, egy emlékmű is hirdeti a győzelmet.

Mit gondol, miben lesz most más Esztergomban, ebben a szintén mélyen történelmi közegben, augusztus 14-én látni a munkájukat?

Az Esztergomi Várszínháztól kaptuk a meghívást. Néhány darabot a Bazilika előtt játszanak idén, így a Zenta 1697-et is. Az Esztergomi Bazilika Közép-Európa legnagyobb katedrálisa, ennél különlegesebb hátteret, díszletet nem is lehetne elképzelni az előadásnak, ami egy nagy keresztény összefogásról szól. A magyarországi ősbemutatón mindenki érezni fogja, hogy büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk! De a határon túli magyarság számára is elvisszük az élményt, hiszen augusztus 20-án Felvidéken, a Dunaszerdahelyi Városi Sportcsarnokban is látható lesz a darab. Fontos, hogy ők is érezzék, hogy összetartozunk, közös a történelmünk.

Mit vár az esztergomi előadástól?

Egyrészt azt várom, hogy sokan megnézik a darabot, és akik látják, megtapasztalják, hogy a magyar történelemnek vannak fényes pillanatai is, melyeket érdemes ünnepelni. Még sok ilyen álló csillag van egyébként a múltunkban, amiről kevesebb szó esik. Legyünk hálásak és elégedettek. Ha vannak is mélypontjaink, fontos tudatosítani, hogy vannak olyan történelmi eseményeink is, amelyekre méltán lehetünk büszkék. Ha egy erős kulturális közeg vesz minket körül, az összefog minket, segít megerősödnünk identitásunkban. Rengeteg költőnk, írónk, zeneszerzőnk van, akik megmutatták az utat. Ha valaki eljön ide, érezni fogja, hogy jó magyarnak lenni.

Jelenet a Zenta 1697-ból (Fotó: Nap Média)

Kiemelt kép: Szarka Gyula (Fotó: Nap Média)