Folytatódik Kondor Vilmos alternatív történelmi krimisorozata: októberben jelent meg Az első budapesti olimpia, amelyben tovább kísérhetjük Nemes Albert nyomozásait a Második Magyar Köztársaságban, ahol – mint a cím is mutatja – hazánknak jut a megtiszteltetés, hogy megrendezze az 1968-as olimpiát.

Ennek oka, hogy ​Mexikóváros váratlanul visszalép az ötkarikás játékok lebonyolításától, így alternatív hazánk politikusai és sportdiplomatái elérik, hogy Budapest adhasson helyet az eseménynek. A Margitszigetre olimpiai falu épül, a főváros karneváli hangulatban zsibong, a világ minden tájáról érkeznek a sportolók és a turisták, hogy kedvenceiknek szurkolhassanak. A magyar úszócsapat amerikai származású éremesélyese, Ike „Johnny” Wilkerson a rajtkőről még energikusan ugrik a vízbe, hogy aztán pár másodperccel később holtan süllyedjen a medence aljára. Az, hogy egy erdélyi terrorgárda magára vállalja a bűntényt, politikai gyilkosságot sejtet, ugyanakkor a fiú szervezetében talált mérgek más irányba terelik a nyomozókat. Nemes Albert ezúttal új társat kap a fővárosba nemrég érkezett Magyar Tivadar személyében. A segítség el is kél, hiszen Nemest az amerikai diplomácia és egymással marakodó felettesei is folyamatos nyomás alatt tartják.

Kondor Vilmos – akire a magyar krimi megteremtőjeként szoktak hivatkozni – valódi személyazonosságára közel 15 év alatt sem derült fény. 2008-ban a Bűnös Budapest-ciklus első kötetével, a Budapest Noirral robbant be a köztudatba, a sorozat azóta tizennégy nyelven olvasható Amerikától Ausztráliáig, Oroszországtól Franciaországig. A rövid életrajz szerint (már ha hihetünk ennek) az 1954-ben született író Szegeden végezte egyetemi tanulmányait, majd a Sorbonne-on diplomázott. Kondor nem mutatkozik a nyilvánosság előtt, interjút, ha ad, kizárólag írásban teszi azt. A most megjelent Az első budapesti olimpia a tizenhatodik regénye, amelynek helyszínéül egy olyan alternatív Magyarország, amely a szövetségesekkel kötött különbéke után a nyugati blokk tagjaként virágzik fel.

Ennek a felvirágozásnak is köszönhető többek között, hogy megrendezésre kerül az első budapesti olimpia – több mint 50 évvel azelőtt, hogy a valóságban is felmerült ennek az ötlete. Kondor pedig szívesen eljátszik ezzel a gondolattal, a regény egyik nagy erőssége éppen az, ahogyan bemutatja, milyen lehetett volna az élet és a közhangulat a ’60-as évek végén, ha hazánk ad otthon az ötkarikás játékoknak. A várost ellepik a külföldi turisták és sportolók, a rádiók pedig unalomig ismétlik – két közvetítés között – a kor egyik sztárénekesének, Szécsi Pálnak, a sportesemény alkalmából született slágerét. Persze, azért mi magyarok ebben az alternatív univerzumban sem hazudtoljuk meg magunkat, a támogatók mellett megjelennek az ellenlábasok is, rengeteg vitát generálva ezzel, a margitszigeti olimpiai faluról pedig népszavazást is tartanak. Kondor most sem egy teljesen fiktív történettel jelentkezik, bátran beemel a sztoriba a valóságban is élt politikusokat, sportolókat és egyéb hírességeket, ezzel pedig külön játékra is hív minket: biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasó utána fog járni, mi igaz és mi kitaláció a karakterek életét illetően.

„Szeretném, ha ez a másik ország és város nemcsak az én vágyaimat tükrözné, hanem az olvasókét is. Azt nem tudom, vágyam-e, hogy az ország itt és most olimpiát rendezzen, de egy ötvenöt évvel ezelőtti ötkarikás játék nagyon érdekelt, főleg azért, mert egy olimpia akkor gyökeresen különbözött egy mostanitól. A regényben igyekeztem sorra venni mindazokat a fontos eseményeket, amik az 1968-as játékokat meghatározták, és mint oly sokszor, most is azt kellett látnom, hogy ez a fél évszázad maximum centikben, kilókban és méterekben jelentett fejlődést, mert a politikai és történelmi környezet riasztó módon nem tudta követni a sportolók eredményeinek változását” – Kondor Vilmos. 

De Kondor nem Kondor lenne, ha ebbe az egyébként is érdekes világba, amelybe minden cselekmény nélkül is szívesen elmerülnénk, nem csempészne be további izgalmakat. A mostani nyomozás alapját a honosított Ike Wilkerson rejtélyes halála adja, azé az úszóé, aki az egyik nagy esélyese a megmérettetésnek. Az eset természetesen nemcsak a rendőrség, hanem a közvélemény érdeklődését is felkelti, így a nyomozókon még a szokásosnál is nagyobb lesz a nyomás, hogy minél hamarabb fényt derítsenek az igazságra. Kádár János rendőr-főkapitány politikai indítékra gyanakszik, de ennél természetesebben jóval szövevényesebbé válik ügy. Az előző kötetből már jól ismert Nemes Albertnél landol az akta, aki ezúttal új társat is kap maga mellé Magyar Tivadar személyében. A Kecskemétről érkezett férfi főhősünk szöges ellentétje: halkszavú, de szívesen folyamodik drasztikusabb módszerekhez. A két nyomozónak tehát össze is kell csiszolódnia, ami nem egyszerű – ez pedig nem egy humoros pillanattal is megajándékozza az olvasókat. Emellett bepillantást nyerhetünk az élsportolók igen csak kemény világába is, ahol a versenyeztetés a lehető legrosszabbat hozza ki a versenytársakból, az amerikai származású Wilkerson szerződtetése kapcsán pedig a társadalmi megosztottságnak is tanúi lehetünk.

Kondor tehát továbbra is remekel: Az első budapesti olimpia még az első regény színvonalán is túltesz – holott már A Második Magyar Köztársaság is magasra tette a lécet. Az író végtelen fantáziájáról és a történelemben való jártasságáról egyszerre tesz tanúbizonyságot (hiszen egy alternatív történelem megalkotása hatalmas tudást igényel), nem utolsósorban pedig egy olyan krimit kapunk, amely tiszteletben tartja a műfaj szabályait, de mégis tud újat mutatni.

Kondor Vilmos: Az első budapesti olimpia, Open Books, 536 oldal