Érdekes témát dolgoz fel Hodászi Ádám új, áldokumentarista jellegű színdarabja. A Párker Péter, avagy a legvidámabb redpill kontent egy szerelmi csalódása miatt youtuberkedésbe kezdő fiatalember a világgal kapcsolatos, mérsékelten megalapozott meglátásait osztja meg velünk.
Viktor Balázs rendezésében a youtubert, azaz Párker Pétert Sipos György alakítja, aki azonnal lebontja azt a bizonyos, nézőt és színészt elválasztó negyedik falat vagyis, a stílszerűség kedvéért, a képernyőt. Vitatható minőségű videók szakítják meg Sipos monológját. Bár Hodászi Ádám drámájának alaptémájától nem lennének idegenek a videós elemek, a MANYI-ban előadott darabon a minimalista esztétika értéke inkább csökkent, mint nőtt a rossz felbontású klippek miatt.
Sipos természetes módon kapcsolódik a közönséghez. A youtubereket jellemző kliséket vagy a legelvetemültebb internetes (tév)hitvilág téziseit és a zöld háttér filmes működését is magától érthetően és egyszerűen mondja el a nézőknek. A helyszínből adódó nappali feeling már-már megteremti a YouTube-tartalmakat készítők munkakörnyezetét. Nemcsak a szöveg, hanem Sipos is egyenletesen adagolja Párker Péter videókészítésének a menetét, majd ügyesen szövi bele a csatorna létrejöttének valódi okát: Párkert elhagyta a barátnője, akivel a férfi úgy érezte, nagyon boldog. Az abszurd összeesküvés elméletek felsorolása és létrehozása (gyíkemberekről, a lapos földről, sőt, az internetfelhasználásról is), a létezésük oka akkor válik igazán indokolttá és érthetővé, amikor Sipos karaktere egyre hevesebben és nagyobb számban nyomja magába a kék és a piros gyógyszereket játszó m&m-seket.
A rendezésben feltűnik még az ex is képernyőn kivetítve. Pájer Alma Virág mimikája és hangjátéka erős jelenlétet ad a korábbi kedveséért aggódó, de annak egy éve tartó zaklatásai miatt viszont nagyon dühös lánynak. Azért lehetett Pájer ennyire masszív szereplő fizikai jelenlét nélkül is, mert az ő figurája komolyan veszi kétségbeesett, gyógyszerfüggővé vált egykori szerelmét. Azonban Sipos György – technikailag kifogástalan – játékában ugyanez nem érződik. A Párker Péterekhez hasonló alakok és történeteik iránt azért tudunk felháborodást, megrökönyödést, sajnálatot, gúnyt érezni vagy ironizálni rajtuk, mert ők maguk komolyan gondolnak minden egyes mondatot. Azonban a Párker Péterben érezhető egyes megmozdulásokon, hogy Sipos legmélyen nem veszi (eléggé) komolyan saját karakterét, éppen ezért egyre kisebbet csattannak a poénok, egyre kevesebbet lehet mosolyogni az amúgy jó ritmusú szövegen.
Páker Pétert nemcsak a közönség, hanem maga a rendezés sem veszi komolyan. A kissé klisés vég is – miszerint a férfi a videóban kisétál az ajtón a fénybe, miközben hús-vér valóságában a színpadon gyógyszeres álomba merül – azt érezteti, hogy az alkotók a nézőket megelőzve már előre röhögnek Párker Péteren. Aki amúgy egy az őt ért súlyos trauma következtében súlyosbodó depresszióval küszködő, végül gyógyszeres öngyilkosságba menekülő férfi.
Hodászi Ádám drámája mélyebb rétegeket, a humor-irónia-tragédia trióját jó elosztásban magába rejtő szöveg is lehet. Kár, hogy a Párker Péter, avagy a legvidámabb redpill kontent nem ezt a megközelítést alkalmazta a szöveggel kapcsolatban, a címszereplővel pedig felszínesen, az elsődleges jelentések mentén foglalkozott– akárcsak a figura YouTube-on kívüli környezete.
Kiemelt kép: Sipos György a Párker Péter, avagy a legvidámabb redpill kontent című előadásban (Fotó: Tér 12 Kulturális Egyesület)