Új krimivel és szerzővel bővült az Agave Könyvek „repertoárja”: 2023 őszén jelent meg Benjamin Stevenson A családomban mindenki gyilkos című bűnügyi regénye, amely egyben az Ernest Cunningham-sorozat első kötete is.

A regény elbeszélője Ernest Cunningham (barátoknak csak Ernie), aki kikapcsolódásra és pihenésre vágyva utazik el a családjával egy síparadicsomba, távol a világ zajától és a nyüzsgéstől. Ebben eddig semmi különös nincsen, csak hogy Ernie családja különösebb már nem is lehetne. A vágyott pihenésből semmi sem lesz, hiszen a diszfunkcionális família tagjainak többsége több alkalommal is ölt már. Nem sokkal később pedig fel is tűnik az első hulla.

​A stand-uposként is ismert, ausztrál származású Benjamin Stevenson már első regényével, a Greenlighttal berobbant a köztudatba, a könyvet jelölték a legjobb debütáló krimiért járó Ned Kelly-díjra. Második regénye, az Either Side of Midnight szintén kapott jelölést (International Thriller Writers Award), Find Us című novellája pedig hangoskönyvként lett nemzetközi bestseller. Stevenson az írás mellett saját műsorával járja a világot, ezen kívül pedig irodalmi ügynökségnek is dolgozott Ausztráliában és az Egyesült Államokban. A családomban mindenki gyilkos a harmadik regénye, a történet folytatása Everyone On This Train Is A Suspect címmel október végén jelent meg Ausztráliában, de a hazai kiadó ígérete szerint a magyar olvasóknak sem kell sokat várnia, hogy újra elmerüljenek Ernest Cunningham kalandjaiban.

A történetről sokat (bármit) elárulni szinte vétek lenne, nem véletlen, hogy a kiadói fülszöveg is inkább csak tájékoztat arról, hogy milyen típusú regénnyel van dolgunk, hiszen Stevenson műve éppen attól igazán jó, hogy az olvasó maga fedezheti fel annak kifacsart, már-már beteges világát. Ernie legszívesebben örök életre megszabadulna a családjától, és ez a reményei szerint három évvel ezelőtt sikerült is neki, amikor a bíróságon tanúskodott a bátyja ellen, minek következtében rokonai kitagadták őt. Ennek ellenére mégis úgy dönt, hogy részt vesz a nagynéni által szervezetett családi kiruccanáson, amely egy, a világtól elzárt, nehezen megközelíthető hegy tetején álló rozoga hotelben kerül megszervezésre. Agatha Christie óta tudjuk, hogy ez a helyszín egy krimiben semmi jót nem jelent, erre a hipotézisre pedig Stevenson sem akar rácáfolni.

„Egy nap rájössz majd, hogy a család nem azt jelenti, kinek a vére folyik az ereidben, hanem hogy kiért vagy hajlandó vért ontani.”

Egy karácsonyi vacsora vagy egy esküvő is tökéletes alkalom arra, hogy amikor a nagycsalád összegyűlik, előkerüljenek a sérelmek, a személyes ellentétek, de ilyenkor még mindig fenn áll a szabadon távozás lehetősége – egy hóviharban, a hegy tetején azonban már nem igazán kivitelezhető a menekülés. A történetbéli különc család sem tudja sokáig véka alá rejteni az egymás iránt érzett ellenszenvet, sőt, gyakorlatilag itt mindenki utál mindenkit (közös pontot leginkább az Ernie iránt érzett utálat jelent), így hát az sem meglepő, hogy idővel előkerül egy hulla. Majd még egy, és még egy…

Stevenson regénye nagyban különbözik akár a klasszikus, akár az olyan könnyed krimiktől, mint A csütörtöki nyomozóklub vagy a Finlay Donovan, ez pedig leginkább a szerző humorán és stílusán érhető tetten. Stevenson már rögtön az elején bevonja egy egészen különleges játékba az olvasót, azáltal, hogy az előszóban „elspoilerezi” a gyilkosságokat, pontosabban, hogy melyikről hányadik oldalon olvashatunk. Így aki csak emiatt olvasná el a regényt, annak nem kell átvergődnie magát a többi jeleneten, hanem egyből megkaphatja, amira vágyott – állítja Stevenson. Persze, nem kell attól félni, hogy ez bármit rontana az olvasmányélményen, hiszen egy nagyon okosan felépített történetről van szó, ahol pont a gyilkosságok válnak egy idő után a legkevésbé érdekessé. Ráadásul Ernie már ekkor rengeteg nyomot hagy az olvasónak, utal a történet bizonyos elemeire, fordulataira, de ezek csak akkor fognak értelmet nyerni, ha végig rágjuk magunkat ezen a 400 oldalon. Ami az olvasmányos, humorost stílust és az izgalmas történtet figyelembe véve, nem egy megterhelő feladat. És akkor még nem ejtettünk szót a családtagokról, akik mindegyike igazán üdítő színfoltja a regénynek.

Nem véletlen, hogy cikkünkben mi is hivatkoztunk Agatha Christie-re (ahogyan ezt a kiadó is teszi a belső borítófülön), hiszen a könyvtárbéli finálé is hasonló ahhoz, ahogyan Poirot leplezi le a gyilkost a történetek végén. A folytatás pedig szintén tisztelgés lesz a krimi koronázatlan királynője előtt: annak a története egy vonaton játszódik, ráadásul a szereplői maguk is bűnügyi regények írói. Már most izgatottan várjuk!

Benjamin Stevenson: A családomban mindenki gyilkos (Everyone in My Family Has Killed Someone), ford.: Orosz Anna, Agave Könyvek, 384 oldal

Kiemelt kép: Benjamin Stevenson: A családomban mindenki gyilkos (Szerzőportré: Monica Pronk)