Tavaly év végén két kötetes díszkiadásban jelent meg Lev Nyikolajevics Tolsztoj harmadik nagyregénye, az 1899-es Feltámadás. A 21. Század Kiadó gondozásában a boltokba kerülő kötet azonban mégsem emiatt válik különlegessé, hanem azért, mert a mű – közel 70 év után – új fordítást kapott. Az pedig igazi irodalomtörténeti kuriózumnak számít, hogy az orosz szerző mindhárom nagyregénye (Anna Karenyina, Háború és béke, Feltámadás) most először vált magyarul elérhetővé ugyanazon fordító, jelesül Gy. Horváth László tolmácsolásában.
A történet elején Dmitrij Nyehljudov herceg egy esküdtszéki tárgyaláson megpillantja ifjúkori szerelmét, Katyusát, akit egykoron maga a nemes csábított és hagyott el. A lány a történtek hatására rossz útra tért, nyilvánosházba került, most pedig gyilkosság vádjával illetik őt. Az ítélet kényszermunka Szibériában. A hercegben felébred a bűntudat, így elhatározza, hogy mindent megtesz a lány felmentéséért, és ezt a szándékát csak tovább erősíti, hogy a tárgyalás nem volt elég körültekintő, valójában a lány nem követett el semmit.
Nyehljudov amikor meglátja az orosz igazságszolgáltatás problémáit, ráébred kiváltságos helyzetére. Miután közelebbről is megismeri a szegény emberek életét és helyzetét, arra a következtetésre jut, hogy nincs értelme ilyen formában büntetéseket kiróni, mivel a börtönökben csak még több „gazember” születik. Tolsztoj harmadik nagyregényében az olvasó elé tárja, valamint ellentétbe állítja az orosz főnemesek és a szegények világát. Éles kritikával mutatja be, hogy a gazdag fiatalok miként lépnek át a szürkeségbe, és válnak fásulttá, megkeseredetté az évek múlásával. A szegénység oldaláról nézve viszont tanúi lehetünk mindazon rettenetes, már-már embertelen körülménynek, amelyben létezni kell. Ehhez hozzá tartozik a gondolkodás korlátoltsága is: sokan eleve elrendeltettnek vélik a helyzetüket, és nem tudják, hogyan is lehetne megváltoztatni a világot. Nem hisznek a saját erejükben, az összetartás fontosságában, éppen emiatt válnak tehetetlenné és az események passzív szenvedőivé.
Lev Tolsztoj Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij 1908-as felvételén (Forrás: Wikipedia)
Tolsztoj regénye a mai napig aktuális, hiszen abban az igazságtalanság és a korrupció hatja át a társadalom mindennapjait, ugyanakkor érezhető benne a düh és a bűntudat is. Gy. Horváth László korábban, a Háború és a béke újrafordítása kapcsán nyilatkozott úgy, hogy szeretné korszerűvé tenni a szerző és ezáltal a regény nyelvezetét, és saját bevallása szerint ugyanez mozgatta a Feltámadás új magyar szövegének elkészítésekor is. Mivel a történet mai szemmel nézve is érvényes, így a szándék jóval több mint üdítő, hiszen az új, friss és szöveghű fordításnak köszönhetően több olvasóhoz is el tud jutni a regény – azokhoz is, akik eddig pont a régies, poros szöveg miatt ódzkodtak attól, hogy kézbe vegyék a szerző műveit.
Szöllősi Klára fordításában először 1954-ben jelent meg a regény, a kiadók az elmúlt közel 70 évben pedig ezt vették alapul a kötet kiadásakor. Szöllősi szövege azonban annak a kornak a szellemiségében fogant, amikor az egész könyvszakma másként állt a műfordításokhoz, az eredeti műhöz jóval szabadabban lehetett nyúlni, ezáltal némileg elveszett az írói szándék (és nem vitatva el a fordítók érdemét: bizony, akadt eset, amikor ez a változás a regény előnyére vált). Gy. Horváth azonban arra törekedett, hogy Tolsztoj regényét úgy adja vissza, hogy az hűen tükrözze az originál orosz szöveget, a regény hangulatát. A Szöllősi-féle fordításból ráadásul több bekezdés, a regény végén pedig két oldal is kimaradt, így a 21. Század Kiadó gondozásában most megjelent kötet a művet teljes terjedelmében tartalmazza.
Gy. Horváth László az alábbi szavakkal ajánlotta a könyvet: „Ahogyan Romain Rolland mondja, az emberi részvét, az emberszeretet legszebb és talán legigazibb költeményei közé tartozik. A fordító szerencsés helyzetben van, mert jóformán testközelből érzi, tapasztalja ezt, miközben a mondatokat újrateremti, de ezekben a mostani rettenetes időkben az olvasó szívéhez is különösen közel állhat Tolsztoj utolsó regénye.” Ezt az állítást elég nehezen lehetne megcáfolni, hiszen a Feltámadás valóban azt mutatja meg, hogy milyen rettenetes dolgokat tudunk egymással művelni, főleg a különböző szinteken lévők. A világ azonban csak akkor maradhat teljes, ha marad bennünk részvét és humanizmus, ha szeretettel fordulunk embertársaink felé. Tolsztoj éles társadalomkritikája pedig a mai napig erősen és húsba markolóan hat, és ha párhuzamot vonunk a mai korral, akkor sajnálatos módon azt látjuk, hogy semmi nem változott az elmúlt több mint egy évszázadban.
Lev Tolsztoj: Feltámadás (Воскресение), ford.: Gy. Horváth László, 21. Század Kiadó, 464 oldal
Kiemelt kép forrása: 21. Század Kiadó
