Egy új V. E. Schwab-regény megjelenése mindig nagy érdeklődésre tart számot a kortárs fantasy műfaja iránt rajongók körében, hiszen a szerzőnő neve mára garancia arra, hogy valami újra, különlegesre számíthatunk. Elég csak A mágia árnyalatai-trilógia világfelépítésére, Az elvetemültek-duológia antihőseire vagy Addie LaRue láthatatlan élete időn és téren keresztül sodródó hősnőjére gondolunk – mindegyik mű bizonyította, hogy Schwab nem a klasszikus recept szerint dolgozik. A varázslat nála sosem öncélú, hanem mindig valamilyen emberi hiány, vágy vagy trauma metaforája. Új regénye, az Éjféli földbe temesd a csontjainkat is ezt a hagyományt viszi tovább: csak épp sötétebb, húsbavágóbb módon.

A történet három különböző korba repíti az olvasót: a XVI. század első harmadában megismerjük a Spanyolországban, egy férfiak által uralt világban kiszolgáltatottan élő fiatal Maríát, akinek egy titokzatos idegen megmutatja az igazi hatalom ízét. Másik főhősünk, Charlotte az 1820-as évek Londonjának ködös utcáin próbál új életet kezdeni, miután vidéki családja kitagadta egy tiltott szerelem miatt. Egy elegáns, rejtélyes özvegy fogadja be – és ezzel a lány élete is lassan átalakul valami egészen mássá. A harmadik idősík napjainkban, 2019-ben, Bostonban játszódik: a skót egyetemista, Alice egy ártatlannak tűnő éjszaka után éles fogakkal, fényérzékenységgel és furcsa éhséggel ébred: vámpírrá vált.

Hármukban közös, hogy mindannyian vágyakozó, elnyomott nőként próbálnak jobb életet teremteni maguknak egy olyan világban, amely nem engedi őket szabadon létezni. Sorsuk – bár évszázadok választják el őket egymástól – lassan egybeér, és a regény egyik különlegességét is az adja, ahogyan ez a három idősík végül egyetlen, örök körforgássá olvad össze. A spirálszerű módon elmesélt történetben minden új fejezet mélyebbre hatol a múlt földjébe, míg végül minden szál ugyanabba a gyökérbe fut.

“Éjféli földbe temesd csontjaimat,
sekélyen, de áztatva mélyen.
Helyemen vad rózsa nő majd,
vöröse alatt fog villan fehéren.”

Schwab – szemben A mágia árnyalataival – ezúttal nem kezd nagyívű világépítésbe, és nem is egy újabb „vámpírrománcot” akart írni, sokkal inkább a költőiséget, a szimbolikát helyezte előtérbe. Nála a mágia, a vámpírlét, a halhatatlanság mind allegóriák, amelyek a vágyat, az elnyomást, az önazonosság keresését testesítik meg. És ezt húzza alá a gótikus atmoszféra is: a spanyol kolostorok, a viktoriánus temetők, a modern egyetemi kampusz sötét folyosói mind ugyanazt a fojtott, időn kívüli érzést erősítik. A szöveg szinte hipnotikus, Schwab prózájának minden szava megfontolt. Időnként szándékosan le is lassítja a tempót, mintha csak azt akarná elérni, hogy mi is „kiéhezettek” legyünk a folytatásra. Emellett visszafogottan, de következetesen építi bele a queer-vonalat is a történetbe, és ez adja a regény egyik legerősebb rétegét is: a vámpírrá válás itt nem pusztán természetfeletti átváltozás, hanem a másság, a szabályokon túli létezés szimbóluma.

Az Éjféli földbe temesd a csontjainkat egyik legerősebb üzenete, hogy a hatalom – akár vérrel, akár szerelemmel, akár emlékezéssel táplálkozik, de – mindig megköveteli az árát. Schwab a nőket végső soron nem áldozatként, hanem teremtőként ábrázolja: ők azok, akik túlélnek, újraírják a szabályokat, és a saját testükkel, életükkel formálnak új világot. A regény már csak terjedelmét tekintve sem könnyű olvasmány, de ugyanakkor kifejezetten gazdag élményekben. A fantasy vonal mellett legalább ugyanannyira fontos (ha nem fontosabb) a pszichológiai és társadalmi vonatkozás, amely rengeteg kérdést is felvet az olvasóban. A szerző már-már szépirodalmi stílusban elmélkedik életről és halálról, és mindazon kérdésről, amelyek bármely korban – így a miénkben is – aktuálisak.

Zárszóként érdemes megjegyezni, hogy hasonlóan az Agave Könyvek másik, a Könyvfesztiválra megjelent fantasykötetéhez, a Katabasishoz hasonlóan Schwab regénye sem „csak” egy gyönyörű védőborítóval ellátott, keményfedeles változatban került a polcokra, hanem egy legalább annyira impozáns élfestést is kapott. Ilyen formában ez a könyv is igazi éke lehet minden olvasó otthonának.

V. E. Schwab: Éjféli földbe temesd a csontjainkat (Bury Our Bones in the Midnight Soil), ford.: Ballai Mária, Agave Könyvek, 592 oldal
Kiemelt kép: V. E. Schwab: Éjféli földbe temesd a csontjainkat (Szerzőportré forrása: a szerző hivatalos honlapja)