A kőszínházi közegben eltöltött évek után nehezen írok kívülállóként, nézői szemmel arról, mit jelent nekem a színházművészet a befogadói oldalról. Talán a hitelesség vagy egyszerűen a hit kérdése mindenek felett áll. Egy-egy erős kulturális élmény után megfogalmazódik az emberben, hogy milyen irányzat iránt érdeklődik leginkább, és a szíve rögtön a kiválasztott társulat(ok) felé húz. Meglehetősen sok és sokféle színházat láttam már, és úgy érzem, kialakult egyfajta ízlés, ami mérvadó az előadások megítélésekor. Nyitott vagyok minden műfajra, és örülök, ha felfedezek olyat, ami egyedi az egyébként rendkívül színes magyar színházi palettán.

A Baltazár Színház éppen egy ilyen hely: egyedi és színes. A társulat 1998-ban alakult, és a mai napig az egyetlen olyan színházi műhely Magyarországon, melynek tagjai értelmi sérült színészek.

“A színház legfontosabb célkitűzése, hogy magas színvonalon hozzon létre előadásokat, és ezáltal bebizonyítsa, a sérült emberekkel kapcsolatos előítéletek átírhatók: e társadalmi csoport erejét mutatja meg, és azt, hogyan lesz általuk színesebb és gazdagabb a világ” – olvasható a Baltazár színház honlapján. 

Színek. Elfogadás. Mosoly. Humánum. Kreativitás. Számomra ez az a néhány hívószó, amely leginkább jellemzi a Baltazár Színházat kívülről és belülről, nézőként és külsős munkatársként egyaránt. Olyan kivételes alkotóműhely, ahol az előadások komplex színházi élményt nyújtanak: kortárs irodalmi szövegek, zenék és koreográfiák találkoznak az egyedi képi világgal és a profi színészi alakításokkal.

Legújabb bemutatójuk – amit volt szerencsém már látni –, A világot tartó oszlopok éppen a már említett hit, a szabadság, az egymás szeretete és a természet tisztelete témákkal foglalkozik, vagyis azzal, hogy az emberiség milyen problémákkal küzd a jelenben.

A költői szépségű előadást Elek Dóra, Farkas Dorka, Kováts Kriszta és Réti-Harmath Olívia közösen állította színpadra, ami még inkább erősíti a közösségben való gondolkodás fontosságát.

Minden nyitott lelkű, kíváncsi színházlátogatót arra bíztatok, hogy látogasson el a Baltazár Színház valamely előadására, és fedezze fel magának ezt a kedves, szerethető alkotóközösséget!

Kiemelt kép: Gál Bereniké a Baltazár Színházban (Fotó: Gádoros Márk)