A Vígszínházhoz magánemberként és fotósként is több ponton kötődöm, így számomra egyértelmű volt, hogy ezt a teátrumot választom kedvencnek, ez lesz, amit az olvasók figyelmébe ajánlok.

Egyrészről a Vígszínház előadásai, mondhatni, az egész életemet végig kísérték. A családommal rengeteg alkalommal látogattuk el a Szent István körúti teátrumba, így már kisebb korom óta ezt tartom a favoritnak mind közül. Természetesen számomra sem maradtak ki a mára már ikonikusnak számító gyerekelőadások (A padlás, A dzsungel könyve – igaz, ennek a Pesti Színház ad otthont vagy a ’90-es években bemutatott Óz, a csodák csodája), jóval később pedig az Augusztus Oklahomában, a Rómeó és Júlia, a Hegedűs a háztetőn vagy a Játék a kastélyban. Persze, mint minden nagyszínházban, úgy a Vígben is akadnak kimondottan és kevésbé jó darabok egyaránt, de bennem többségében kellemes emlékként maradtak meg az ott látottak. A repertoár kialakítása, az előadások struktúrája, valamint az az atmoszféra, amit nézőként is érez az ember, ha jegyet vált és elmegy a produkciókra mind hozzájárultak ahhoz, hogy azt mondhassam: ide haza járok.

Másrészről, ha azt mondom, hogy már gyerekként is lenyűgözött a Vígszínház, mint Magyarország legnagyobb prózai színházának impozáns épülete, ez fotósként hatványozottan igaz. Mióta fotózni kezdtem a Deszkavíziónál, és ez hobbiból hivatássá vált, azóta egészen más szemmel tekintek a teátrumra. Kis túlzással: nem tudok olyan pontot mondani az épületen belül, ahol ne indulna be a fantáziám, hogy itt és itt milyen jó képeket lehetne készíteni. Kimondottan tetszik a belső környezet, a kialakítás, és a stábtagok hozzáállása is a különböző feladatokhoz, amiket a munkánk során kitalálunk. A színpad hatalmas mérete és technikai rendszere nem csak nézőként nyűgöz le minden alkalommal, hanem fotósként is sokszor kihívás elé állít. Elég csak a két legutóbbi nagyobb bemutatóra – a Mágnás Miskára vagy a Szerelmek városára – gondolni, amelyekről én készíthettem az előadásfotókat –, aki látta ezeket a produkciókat, talán sejti, mire is gondolok.

Számomra akár nézőként, akár fotósként mindig nagy élmény visszatérni a Vígszínházba, és már most izgatottan várom a soron következő bemutatókat, hogy mivel fognak lenyűgözni. Mert le fognak, az biztos.

Kiemelt kép: Gádoros Márk a Vígszínházban (Fotó: Kovács Milán)