Freud vitája istennel a Rózsavölgyiben

2017 szeptemberében mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban Éric-Emmanuel Schmitt francia származású belga alkotó nagysikerű drámáját, a Le Visiteurt, amely a fordításnál Az ismeretlen magyar címet kapta. Azonnal meg kell jegyeznem, hogy ez a cím a tükörfordításnál sokkal pontosabban és mélyebben adja vissza a darab sejtelmes és titokzatos hangulatát.

1938. március 22-én Bécsben, Sigmund Freud (Fodor Tamás) rendelőjében járunk, a nagyhírű orvos éppen azt a nyilatkozatot fogalmazza, amelyben elismeri, hogy az Anschluss után nem csorbultak a jogai, sőt a Német Birodalom terjeszkedése csak hasznára vált az országának. Nehezére esik a mondatokat leírni, amelyekkel nem ért egyet, ám lánya, Anna (Sztarenki Dóra) folyamatosan figyelmezteti, hogy ez az ára a szabadulásuknak, amint az aláírás a dokumentum végére kerül, az egész család elhagyhatja a nácik által megszállt országot. Ezt a feszült, ám azért mégis bensőséges hangulatú estét zavarja meg a Gestapo tisztje (Varga Ádám), aki végül egy parázs vita után letartóztatja és elhurcolja Annát. Freud magára marad rendelőjében, ám ideges magányát egy ismeretlen férfi zavarja meg, aki az ablakon keresztül érkezik a szobába. Az idegen (Sütő András) nem mutatkozik be, ám mondataival és a birtokában lévő tudással mindinkább azt sugallja a tudósnak, hogy ő maga az isten. A sejtetés természetesen nem elég Freudnak, aki ateista tudósként a tények világában gondolkodik, bizonyítékokat követel éjjeli látogatójától.

Fodor Tamásnak nem volt könnyű dolga Freud szerepével, mivel a Szalonban előtte már eljátszotta a nagyhírű tudóst Jordán Tamás, nem is akárhogyan, sőt játssza most is, Az utolsó óra című darab akár Az ismeretlen folyatása is lehetne. Azonban ez a színművészt láthatóan egy percig sem zavarta, tökéletes precizitással építette fel karakterét, olyan finom gesztusokat mutatva meg benne, amelyeket külön öröm, hogy a színpad adta közelség miatt mind láthatunk. Megrázó és éles mondatokat mond olyan játékos könnyedséggel, hogy az nem ül rá a nézők hangulatára. Értjük, hogy a magára erőltetett közönye ellenére milyen mély borzalom van a zsidóságának elismerése mögött, ám a humor, amellyel kijelenti, hogy „én magam sem tudtam, hogy zsidó vagyok, amíg maguk annak nem neveztek” feloldja ezt, és engedi számunkra, hogy a történetre koncentráljunk, és ne vesszünk el a nácik kegyetlenkedésének fenyegetésében.

Az ismeretlen és Freud párbeszédének pedig minden egyes mondatára figyelni is kell. A tudós egyre csak keresi a válaszokat az őt foglalkoztató kérdésekre, hogy „mi értelme kezelni egyetlen embert, ha az egész világ bolond” és „miért jött létre a világ?”. Sütő András virtuóz módon tér ki a válaszok elől, gyakran visszadobott kérdésekkel és vicces félmondatokkal, sőt, még látványos bűvésztrükkhöz is folyamodik. Végül csak megfogalmazza: a világ szeretetből jött létre, ám „az ember nem kér ebből a szeretetből, mert olyan istent akar, aki előtt leborulhat, nem olyat, aki letérdel”. Ez az egyszerű igazság mély őszinteséggel hangzik el, minden néző lelkét megérinti, az előadás legerősebb gondolata, amelyet mind hazaviszünk magunkkal. A szabadúszó fiatal színész végig méltó partnere Fodor Tamásnak, a Viharsarok című filmben nyújtott alakításával már évekkel ezelőtt letette a névjegyét, és végre a Rózsavölgyi Szalonban több szerepben is megmutathatja kivételes tehetségét.

Sztarenki Dóra és Varga Ádám rövid felvillanásaikban jó ritmusban gördítik tovább a történetet, újabb lendületet adva az izgalmas párbeszédeknek, a darab eleji vitájuk pedig tűpontos korrajzot ad számunkra. A fiatal lány magabiztos pimaszsága, apja hírneve miatti sérthetetlenségében vetett hite pillanatok alatt törik darabokra, amint a hiúságában megsértett katona hatalmának tudatában erőszakos eszközökkel szerez érvényt akaratának.

Császi Ádám elsősorban filmes rendező, így nem meglepő, hogy megoldásaiban nagy hangsúlyt fektet a vizuális elemekre, amik nagyon szépen támogatják az előadást. A Rózsavölgyitől szokatlan módon a színpad a Szervita térre nyíló ablakok előtt került kialakításra, és mivel a függönyöket sem húzzák el az előadás alatt, így az érzékelhető sötétedés és a finom világítás egyre csak fokozza a két főszereplő beszélgetése alatt a már-már misztikus hangulatot. A játszóteret a színészek mozgása folyamatosan tágítja, lelépnek a nézők közé, fontos mondatok hangzanak el az asztalok közül is.