Fiókba zárt hagyaték – kritika A bábjátékos című előadásról

Hakapeszi Maki, Gyufa Gyuri, Süsü. Ismert figurák Kemény Henriktől, a XX. századi magyar bábművészet egyik legfontosabb alakjától. Az ő életének és életművének legfontosabb állomásait mutatja be a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház (báb)színésze A bábjátékos című előadásban. Nizsai Dániel nevéhez számos szerep, egy önálló vásári bábjáték és most már egy monodráma is kapcsolódik.

Deres Péter dramaturggal együtt egy személyes, sűrű és lényegre törő matéria született az alapos és sokrétű kutatás eredményeképpen. A Kolibri Fészek apró színpadán csupán egy sokfiókos szekrény áll, ami mint később kiderül, multifunkcionális. Minden fiókja rejt valamit, hol bábot, hol fényképet, hol pedig átalakítási lehetőséget. Ehhez érkezik a Kemény Henriket idéző szemüvegben és köpenyben a sötétben Nizsai, hogy aztán meggyújtott gyufával apró világosságot teremtsen az elsötétített színpadra.

Már ez a gyufa is szépen jelzi, milyen finom, apró, jelzésértékű, de metaforával bíró képekkel és eszközökkel dolgozik az előadás. Nizsai hangban, átöltözésben és bábjátékban egyaránt brillírozik.  Nincs egy perc szünet sem a közel ötvenperces előadásban, azzal együtt sem, hogy a színész a fiókos szekrény mögött öltözik át, miközben valamelyik figurának a hangját kölcsönözve már bele is fog a következő jelenetbe.

A Kemény Henriknél megismert kesztyűbábokon kívül a Kolibri Színház színésze a család történetének elmeséléséhez tárgyanimációt is alkalmaz, méghozzá a legváltozatosabb módon. A papírhajótól elkezdve a fényképeken át egészen a háztartási eszközökig minden szerepbe lép. A hol történelmi időszakot, hol pedig atmoszférát teremtő zeneiség szépen határolja Kemény Henrik párhuzamosan futó karriertörténetét és életútját. Nizsai a különböző életszakaszokra reflektál a pirosba öltöztetett Vitéz Lászlóval vagy a fekete, kormos Luciferrel és Kemény életét is összefüggésbe hozza egy-egy báb megszületésével.

A bábjátékos című előadásban Keményen keresztül Nizsai Dániel bábszeretetéből és ragaszkodásából, a hivatástudatából is kapunk egy szeletet. Minden jeleneten, fióknyitáson, a paraván látható és a közönség szemének elvileg nem látható részeinek bemutatásán érződik a szakma és a szakma fontos, alig- alig említett alakja iránti tisztelet.

A végén egy apró tévékészüléken maga Kemény Henrik is megjelenik felvételen, amikor meghatódva köszöntőbeszédet mond az 1989-ben újra megnyílt Népligetben Kemény Henrik Bábszínházban. Már ebből az archív felvételből is látszik, Nizsai mennyit tanulmányozhatta az öreg bábjátékost, mert habitusában és természetességében, olykor egy-egy gesztusában is sikerült megidéznie a Kolibri Színház egyik alapítóját.

Aztán 2011-ben porig ég a népligeti bábszínház, az előadás végén pedig kikapcsolják a televíziót. De a szeretet, az alázat és az emlékállítási szándék boldogsága ott csillog Nizsai Dániel szemében a Kolibri Fészek kis színpadán. Tudom, mert láttam. A minőségi, bábon és tárgyakon alapuló, játszási kedvvel és alaposan felépített dramaturgiával készített előadással ő máris hatalmas lépést tett Kemény Henrik széleskörű megismertetéséhez és talán a halhatatlanságához vezető úton.

Kiemelt kép: Jelenet A bábjátékos című előadásból (Fotó: Tóth Berta)