Kaszás Attila 1960. március 16-án, az egykori Csehszlovákiában, Vágsellyén látta meg a napvilágot, de gyermekkorát már Vágfarkasdon töltötte, mivel szülei az ottani iskolában tanítottak. Középiskolai tanulmányait a komáromi Selye János Gimnáziumban végezte, 1979-ben pedig felvételt nyert a budapesti Színház és Filmművészeti Főiskolára, 1983-ban szerzett diplomát Horvai István és Kapás Dezső tanítványaként. 1984-ben a Vígszínházhoz szerződött, amelynek 15 évig volt tagja. Négy év szabadúszás után, 2003-ban a Nemzeti Színház társulatának tagjává vált. Emellett játszott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, valamint Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden is.

Első komoly sikerét 1990-ben, Georg Büchner Leonce és Léna című darabjával érte el, amelyben a férfi címszereplőt formálta meg, amiért megkapta az Országos Színházi Találkozó legjobb férfialakítás díját. Pályája során mintegy ötven darabban játszott főszerepet: láthattuk őt többek között a Tizenkét dühös emberben 4. esküdtként, a Bánk bánban Biberachként, az Éjjeli menedékhelyben Vaszka Pepelként, az Ahogy tetszikben Orlandóként, a Dühöngő ifjúságban Jimmyként, A viharban Calibanként, a Sok hűhó semmiért-ben Benedettóként, A Karamazov testvérekben Dmitrijként, a Csongor és Tündében Csongorként, A három nővérben Versinyinként, valamint ő alakította a címszereplőt a Holdbeli csónakos, a Macbeth és a Liliom című előadásokban.

Jelenetkép A padlás 1988-as bemutatójáról (Fotó: Vígszínház)

Különleges muzikalitása, kitűnő hangi adottságai révén számos zenés darabban és musicalben is remek alakítást nyújtott: volt Sir Kán A dzsungel könyvében, János vitéz, Dorozsmay Pista a Csókos asszonyban, Claude a Hairben, Bicska Maxi a Koldusoperában, Tony a Wet Side Storyban, Háry János, Mágnás Miska, Professzor a Miss Saigonban, Laborc az István, a királyban, Georg von Trapp kapitány A muzsika hangjaiban. Legemlékezetesebb alakítását A padlás című félig mese, félig musicalben nyújtotta: egy egész generáció azonosította őt Rádiósként, és talán joggal mondhatjuk, hogy a Fényév távolság soha nem fog olyan szépen és értően szólni, mint az ő előadásában. Egyik utolsó szerepe az 56 csepp vér című musicalben Lőrinc pap karaktere volt: a darab moziváltozatának bemutatóját már nem érhette meg.

2007. március 19-én a Tizenkét dühös ember című darab kezdete előtt esett össze hirtelen, színésztársa, Trokán Péter szerint már napokkal kórházba kerülése előtt erős fejfájásra panaszkodott. A mentőben ugyan újraélesztették, majd az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet intenzív osztályára szállították, ahol agyvérzést állapítottak meg nála. Négy napon keresztül kómában feküdt, életét a március 22-én éjszaka elvégzett tehermentesítő koponyaműtét sem tudta már megmenteni, március 23-án 19 óra 40 perckor csatlakozott az „örökre szépekhez”. Pályatársai és barátai 2007. április 18-án vettek végső búcsút tőle. A temetési szertartást szűk családi körben tartották, a hamvasztás utáni búcsúztatásra azonban több százan elmentek. A búcsúbeszédet Tóth Tibor, Lukács Sándor, Jordán Tamás, Szarvas József és Rudolf Péter tartotta, hamvait Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát szentelte meg a Dunába szórásuk előtt.

Kaszás Attila a Tizenkét dühös ember című előadásban (Fotó: Nemzeti Színház)

1988-ban megkapta a Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt, 1990-ben Jászai Mari-díjjal, 1992-ben Ajtay Andor-emlékdíjjal, valamint Ruttkai Éva-emlékdíjjal tüntették ki. 2005-ben elnyerte a Súgó Csiga díjat, 2006-ban pedig a Budai-díjat. 2014-ben posztumusz kapta meg a Magyar Örökség díjat. Eszenyi Enikővel kötött első házassága, majd Balázsovits Edittel való kapcsolata után másodszor is megnősült. 2005-ben született meg kisfia, Jancsi, majd halála után, 2007 decemberében kislánya, Luca látta meg a napvilágot.

2008-ban Pokorni Zoltán, a XII. kerület Hegyvidék polgármestere és Szűcs Gábor, a Mozaik Művészegyesület elnöke a Magyar Kultúra Napja alkalmából, a színművész előtt tisztelegve alapította meg a Kaszás Attila-díjat. Az alapítók a díjjal a magyar ajkú színművészek méltó szakmai és emberi elismerésén túl, Kaszás Attila szellemi hagyatékának ápolását tűzték ki célul, hisz a fiatalon elhunyt színész mindig komoly szerepet vállalt azon társulatok igazi közösséggé formálásában, ahol dolgozott. A díj odaítélésének egyik fő kritériumaként a kiemelkedő mesterségbeli tudás és művészeti teljesítmény mellett az adott társulatban vállalt tudatos közösségépítő magatartást jelölték meg az alapítók. A díjazott személyét a magyarországi és határon túli, állandó társulattal rendelkező kőszínházak, valamint a jelentősebb alternatív színházi műhelyek tagjai maguk közül választották az eddigi években.

Kiemelt kép: Kaszás Attila (Fotó: dunszt.sk)