Pénteken nyitotta meg kapuit a Magyar Nemzeti Galéria legújabb tárlata: A csend képei Fényes Adolf jellegzetes korszakaiból származó remekművekkel ad ízelítőt a magyar művészet egyik nagy mesterének életművéből.

A Magyar Nemzeti Galéria 1960-ban rendezett utoljára Fényes Adolf-kiállítást így időszerű volt, hogy a festő halálának 80. évfordulójához közeledve a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében kiállítással, tanulmánykötettel és teljes oeuvre katalógussal emlékezzenek meg a magyar festészet egyik kiemelkedő alakjáról.

A szerteágazó életmű, néhány emblematikus alkotásától eltekintve, szinte ismertelen maradt a nagyközönség számára, azonban a mostani tárlat (kurátor: Plesznivy Edit főmuzeológus) a főművekre koncentráló válogatást tár a közönség elé. Időrendben haladva öt nagyobb témaegység köré csoportosítja a műveket: a korai zsánerképek, a realista szegényember ciklus, az úgynevezett napfényes korszak, a dekoratív rajzosság (szobabelsők, csendéletek, épületenteriőrök), majd a romantikus korszak képei követik egymást.

A kiállítás mellett egy művészettörténeti adósságot is törleszt az MNG az életmű feldolgozásával és bemutatásával: kiadásra került ugyanis egy tanulmánykötet, amely 11 szerző írását tartalmazza, számos nézőpontból közelíti az életművet, jelentős állomásait elemzi, bemutatja a festő családi hátterét és azt a kulturális társadalmi közeget, ahol élt, továbbá az 1950-es évek kultúrpolitikai értékelését. A kötet elsőként közli a mester mintegy 800 darabot számláló oeuvre-katalógusát is.

A 19-20. század fordulóján a modernizmus iránt elkötelezett hazai alkotói körben kitüntetett hely illette meg Fényes Adolfot, akinek a realizmustól az impresszionizmuson és a posztimpresszionizmuson át ívelő munkássága mintegy négy évtizedet ölelt fel. Budapesten, Weimarban és Párizsban tanult, majd Benczúr Gyula mesteriskolájának növendéke lett. Európa-szerte számos tanulmányutat tett, figyelemmel kísérte a kortárs tendenciákat, de festészetében nyomot hagyott a művészettörténeti korszakok és a klasszikus mesterek beható ismerete is. Aktívan részt vett a korszak művészeti életében, Szinyei Merse Pál és Lechner Ödön Japán kávéházban fenntartott művészasztalának közkedvelt figurája volt. Alapítója és tanára volt a szolnoki művésziskolának.

Korai stílusát erőteljes, monumentális naturalista kompozíciók jellemezték, 1905 után azonban – elsősorban szolnoki művein – napfényes, friss tájak, kisvárosi utcák, parasztudvarok jelentek meg festészetében. Egyik legmarkánsabb időszaka volt az 1910-es évek elején kialakuló úgynevezett enteriőrkorszaka, csendéletek és kispolgári enteriőrök, kastély- és templombelsők jelentek meg képein.

Fényes Adolf képei az 1910-es években, Rippl-Rónai József munkái mellett, a legkeresettebbek voltak a műgyűjtők számára.

Kiemelt kép: Pillanatkép a kiállításmegnyitóról (Fotó: Havran Zoltán)