Michael Kunze és Lévay Szilveszter Erzsébet császárné életét bemutató, nagyszabású előadásának, az Elisabeth-nek komoly hagyománya van a Szegedi Szabadtér Színpadán, a hazai ősbemutatónak ugyanis a szegedi Dóm tér adott otthont, 27 évvel ezelőtt. Az ikonikus előadás, amely Szente Vajk rendezésében a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház vendégelőadásában szerepel Szegeden, három alkalommal lesz látható júliusban. A címszerepet alakító Polyák Lillával beszélgettünk.

Szegeden nagyon népszerű az Elisabeth című musical, ami már szinte összeforrt a neveddel.

Szerintem ez a darab nemcsak az én nevemmel forrt össze, hanem Janza Katáéval is, bár tény, hogy 2002-ben már az Operettszínházban is játszottam, ami akárhonnan nézzük, nem ma volt. A legelső Elisabeth előadásomhoz viszonyítva tízenpár év kimaradt úgy, hogy egyáltalán nem volt „dolgom” Sisivel. S mivel a szerep több évtizedes időintervallumot ölel át, én már magamban kicsit el is engedtem. A császárné 15 éves korától a haláláig mutatjuk be az életét. A fiatalkori Sisi számomra 40 felett már nem tűnt hitelesen megformálhatónak. De Vajk a kecskeméti előadásban úgy építette fel a szerepet, hogy van egy fiatal, és egy érett Elisabeth, akik a darab egy pontján váltják egymást. Így nagyon komoly ajándék nekem az élettől, hogy újra magamra ölthetem az osztrák császárné jelmezét. Ráadásul egy olyan előadás született, amiről azt hiszem, hogy nyugodtan mondhatom, hogy ékköve a magyar musicaljátszásnak,  mert nagyon jó társulattal és csodálatos rendezésben került színpadra.

Hogy fogadtad, amikor annak idején Szente Vajk megkeresett az ötlettel?

Először nem is mertem komolyan venni, mert tényleg úgy éreztem, hogy ez a hajó már elment. Aztán vázolta az elképzeléseit, hogy miképp képzeli el a kivitelezést, hogy építi fel a darabot, amitől nagyon boldog voltam.

Polyák Lilla és Szente Vajk, az Elizabeth című előadás próbáján (fotó: Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)

A musical a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház előadása. Játszottál ott már korábban, vagy ez volt az első alkalom?

Korábban, az Anna Kareninával már koncerteztünk ott, tehát a színpadot ismertem, nem volt teljesen idegen a terep. De hosszabb időt, vagy egy egész próbafolyamatot még soha nem töltöttem el ott. Ráadásul azért is különösen fontos számomra Kecskemét, mert édesapám szülővárosa. Én Győrben születtem, és ott is nőttem fel, de nagyon sok rokonunk él ma is Kecskeméten, sokat voltam ott gyerekkoromban. Ettől pedig nem csak a színházhoz és az előadáshoz, a városhoz is jóval több szál fűz. Számomra Kecskemét, nem „csak” egy város, ahol fellépek, hanem van érzelmi kötődésem is. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ez az előadás nem maradt ki az életemből.

Mit jelent neked Szeged, a Szegedi Szabadtéri Színpad?

Már egészen fiatalkori, pályakezdő élményeim is vannak Szegedről. Azt gondolom, hogy bárki, aki színpadon áll, az tudja, hogy az egyik korona a pályafutásunkon, ha a Szegedi Szabadtéri színpadán állhatunk. Ez az egyik legimpozánsabb helyszín az országban, nem mellékesen pedig a város is gyönyörű. Rengeteg kellemes emlék köt oda, mindig jó szívvel emlékszem vissza rájuk.

Mikor szerepeltél utoljára ott?

Érdekes, de az utóbbi években valamiért úgy alakult, hogy nem „saját jogon”, hanem valamelyik családtagomat kísérve voltam Szegeden. Legutóbb, a A Notre Dame-i toronyőrrel voltunk ott, amelyben  Máté (Gömöri András Máté – Lilla férje – A szerk.) is játszott, a gyerekeim pedig statiszták voltak.

Mi a varázsa egy kőszínházhoz képest?

Már maga az, hogy szabadtéren van, ad egy elképesztő hangulatot és hihetetlen varázst az egésznek. Felszabadító érzés úgy játszani, hogy nem vagyunk falak közé szorítva. És amikor átjárja a szellő a teret, az egy olyan határtalanságot is ad, amit nem lehet elmondani, csak átélni. És ehhez jön még a Dóm látványa, ami a természetközelséggel együtt egy olyan csoda, ami sehol máshol nincsen. Természetesen a kőszínháznak is megvan a saját varázsa, de nekem ezek a szabadtéri élmények, – és különös tekintetben igaz ez Szegedre -, mindig nagyon sok pluszt adnak.

Polyák Lilla az Elisabeth című musicalben (Fotó: Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)

Nem lehet okod panaszra a szerepeiddel kapcsolatban, mert nagyon fajsúlyos feladatokat kaptál mindig, amióta a pályán vagy. Az Elisabeth hol van a te rangsorodban?

Az biztos, hogy top 3-ban van, ez nem is kérdés. És csak azért nem mondom, hogy első, mert tényleg nagyon szerencsésnek érzem magam a szerepeimmel, a lehetőségeimmel kapcsolatban. Az Elisabeth után megcsináltuk a Kőszívűt, amelyben Baradlayné szintén egy ikonikus szereppé nőtte ki magát, ennek szintén van a dobogón helye. De össze tudnék szedni még jó pár olyan szerepet az elmúlt 25 évből, ami fontos és meghatározó volt a pályámon, mert szerencsére van bőven, de az Elisabeth bármi jöjjön is még az életemben, mindenképpen előkelő helyen marad.

Rengeteget dolgoztál az évadban, a szegedi fellépés pedig pont a nyár közepére esik. Lesz időd a pihenésre?

A május nagyon durva volt, és a június is elég hajtósra sikeredett. Szeged mellett még egy gödöllői kastélybeli nagykoncert is vár rám Janza Katával július végén. De most van egy kis szabadság, szeretnék Szegedre kipihenten érkezni. Az egész család jön velem, mert imádjuk a várost is, és igyekszünk minden alkalmat megragadni, ha már ott vagyunk. Addigra hazaérkezik a nagyfiam Amerikából, akit már fél éve nem láttam, fogom a gyerekeket, és az egész családdal kicsit leköltözünk Szegedre.

Többnyire zenés darabokhoz kapcsolódik a neved, pedig eredetileg prózai szakon végeztél. Nem hiányzik, hogy többet játssz prózát?

Több olyan darabban is játszom, amit zenésnek titulálnak ugyan, de nem feltétlenül az. Például a Veszedelmes viszonyok, ami inkább egy prózai előadás dalbetétekkel, mintsem kifejezetten zenés darab. Sokkal több lehetőségem volt mostanában prózát is játszani, mint a pályám első tíz évében, nincs hiányérzetem. Már csak kisebb, stúdió előadást vállalnék, mert teljesen más a hangi megterhelése egy prózai darabnak.

Polyák Lilla és Janza Kata az Abba Show-ban (Fotó: Polyák Lilla Facebook oldala)

Jól vagy, kerek most minden?

Igen, nagyon jól vagyok. De teszek is azért, hogy jól legyek, és próbálok mindent a pozitív oldaláról megközelíteni. A pályámon soha nem görcsöltem, mindig szerencsém volt. Van is bennem egyfajta nyugodtság ezzel kapcsolatban, mert úgyis mindig megtalálnak azok a feladatok, amelyeknek meg kell találniuk. Ha otthon minden rendben, ha mindenki egészséges, minden a helyén van, akkor nagy baj nem lehet. A szakma mindig megajándékoz azzal, amivel kell.

Kiemelt kép: Polyák Lilla (Fotó: polyaklilla.hu)