Felhőtlen szórakozás a Bunbury, a Karinthy Színház új komédiája

A Karinthy Színház egy komédiával kezdte az idei évadot. Ősz elején mutatták be Oscar Wilde Bunburyjét, melyet a teátrum igazgatója, Karinthy Márton álmodott színpadra. Az előadás, ami az „avagy Szilárdnak kell lenni” alcímet viseli, láthatóan remekül illeszkedik a színház könnyedén szórakoztató produkcióinak sorába, ám kicsit mintha mégis kilógna közülük.

A Bunbury több mint 100 évvel ezelőtt íródott, Oscar Wilde nevét hallva az ember azonban mégsem valami avítt, poros és idejétmúlt dologra asszociál. Nem véletlenül. Kortársainak komédiáival ellentétben Wilde ebben a történetben időtállót alkotott, és bár készültek a megjelenését követő évtizedekben ehhez hasonló vígjátékok, mégis egyedi tudott maradni.

Egy jó alapból könnyű jó előadást készíteni – gondolhatnánk, de számtalan ellenpéldát láthattunk már erre, nem csak színházban. Karinthy Mártonék azonban elkerülték a csapdahelyzeteket, a korhűség látszatát megtartva ügyesen és jó érzékkel modernizálták a Bunburyt. Nem került bele például sem mobiltelefon, sem más mai technikai vívmány, ám a letisztult, egyszerű, és forgó elemekkel felszerelt díszlet miatt mégis az a néző érzése, hogy valami újat, frisset lát.

Ez pedig azért is nagy érdem, mivel a jelmezekre is jellemező a kettősség, távolról korhűnek tetszenek, közelről viszont láthatóan maiak. Szintúgy a szóhasználat, és a beszélgetések témája is, archaikusnak hangzanak, mégsem azok, sőt, nagyon is érthetőek. Ügyesen találták meg az alkotók az egyensúlyt, és teremtettek olyan környezetet, melyben minden színész lubickolhat.

Először lépett a Karinthy színpadára Oszvald Marika és Makranczi Zalán, és míg az Operettszínház művésznője sokszor bebizonyította már, hogy a hazai komédiázás királynője, igazán üdítő volt látni Makranczi Zalánt egy ilyen szórakoztató előadásban, amit nem csak a nézők, de láthatóan ő is nagyon élvez. Telekes Péterrel remekül működnek együtt, közös jeleneteiket élmény nézi, akárcsak a szerelmeiket alakító Tornyi Ildikó és Braghini Rozina játékát.

Murányi Tünde és Kerekes József bár kevés időt vannak színpadon, mégis kulcsszerepük van a történet végének alakulásában, és persze, ahogy az várható is tőlük, nem egy megmozdulásukkal csalnak mosolyt a nézők arcára. Az inasokat pedig Szirtes Balázs kelti életre. Ő köszönti a közönséget, és ő a történet azon szereplője, aki mintha igazából nem is lenne részese az eseményeknek. Külső megfigyelő? Machinátor? Érdekes, roppant izgalmas figura, akinek egysorosait biztosan sok néző jegyzi meg.

A Karinthy Bunburyje nem árul zsákbamacskát, felhőtlenül szórakoztat, és mindezt szellemesen, színesen, és ami fontos, szilárdan jó minőségben teszi.

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Telekes Péter és Oszvald Marika (fotó: Várady Nikolett)