A Karinthy Színház egy komédiával kezdte az idei évadot. Ősz elején mutatták be Oscar Wilde Bunburyjét, melyet a teátrum igazgatója, Karinthy Márton álmodott színpadra. Az előadás, ami az „avagy Szilárdnak kell lenni” alcímet viseli, láthatóan remekül illeszkedik a színház könnyedén szórakoztató produkcióinak sorába, ám kicsit mintha mégis kilógna közülük.
A Bunbury több mint 100 évvel ezelőtt íródott, Oscar Wilde nevét hallva az ember azonban mégsem valami avítt, poros és idejétmúlt dologra asszociál. Nem véletlenül. Kortársainak komédiáival ellentétben Wilde ebben a történetben időtállót alkotott, és bár készültek a megjelenését követő évtizedekben ehhez hasonló vígjátékok, mégis egyedi tudott maradni.

Makranczi Zalán és Tornyi Ildikó (fotó: Várady Nikolett)
Egy jó alapból könnyű jó előadást készíteni – gondolhatnánk, de számtalan ellenpéldát láthattunk már erre, nem csak színházban. Karinthy Mártonék azonban elkerülték a csapdahelyzeteket, a korhűség látszatát megtartva ügyesen és jó érzékkel modernizálták a Bunburyt. Nem került bele például sem mobiltelefon, sem más mai technikai vívmány, ám a letisztult, egyszerű, és forgó elemekkel felszerelt díszlet miatt mégis az a néző érzése, hogy valami újat, frisset lát.

Tornyi Ildikó, Makranczi Zalán és Oszvald Marika (fotó: Várady Nikolett)
Ez pedig azért is nagy érdem, mivel a jelmezekre is jellemező a kettősség, távolról korhűnek tetszenek, közelről viszont láthatóan maiak. Szintúgy a szóhasználat, és a beszélgetések témája is, archaikusnak hangzanak, mégsem azok, sőt, nagyon is érthetőek. Ügyesen találták meg az alkotók az egyensúlyt, és teremtettek olyan környezetet, melyben minden színész lubickolhat.

Szirtes Balázs és Telekes Péter (fotó: Várady Nikolett)
Először lépett a Karinthy színpadára Oszvald Marika és Makranczi Zalán, és míg az Operettszínház művésznője sokszor bebizonyította már, hogy a hazai komédiázás királynője, igazán üdítő volt látni Makranczi Zalánt egy ilyen szórakoztató előadásban, amit nem csak a nézők, de láthatóan ő is nagyon élvez. Telekes Péterrel remekül működnek együtt, közös jeleneteiket élmény nézi, akárcsak a szerelmeiket alakító Tornyi Ildikó és Braghini Rozina játékát.

Fotó: Karinthy Színház
Murányi Tünde és Kerekes József bár kevés időt vannak színpadon, mégis kulcsszerepük van a történet végének alakulásában, és persze, ahogy az várható is tőlük, nem egy megmozdulásukkal csalnak mosolyt a nézők arcára. Az inasokat pedig Szirtes Balázs kelti életre. Ő köszönti a közönséget, és ő a történet azon szereplője, aki mintha igazából nem is lenne részese az eseményeknek. Külső megfigyelő? Machinátor? Érdekes, roppant izgalmas figura, akinek egysorosait biztosan sok néző jegyzi meg.
A Karinthy Bunburyje nem árul zsákbamacskát, felhőtlenül szórakoztat, és mindezt szellemesen, színesen, és ami fontos, szilárdan jó minőségben teszi.
Jasinka Ádám írása
Kiemelt kép: Telekes Péter és Oszvald Marika (fotó: Várady Nikolett)