Február 16-án tartották Budaörsön az Orlai Produkciós Iroda és a Latinovits Színház közös produkciójának, a Vénusz előbemutatóját. Az előadást március 6-tól a budapesti közönség is láthatja, ugyanis a Hatszín Teátrum ad majd neki helyet. Még a budaörsi premier előtt, a főpróbahét környékén beszélgettünk a Vénusz két fontos figuráját, a főszereplő lányt, Jessie-t és a színész Iant alakító László Lilivel és Gyabronka Józseffel. Ők ketten most először dolgoznak együtt, a közös munkáról, a figuráikról, a próba hangulatáról, és következő színházi feladataikról is kérdeztük a művészeket.

Gyabronka József (b), Bálint András (k) és László Lili (j) a Vénusz olvasópróbáján (fotó: Takács Attila)

Február 16-án, Budaörsön lesz a Vénusz előbemutatója. Hogyan állnak a próbákkal?

László Lili: Jól… bár nemrég volt bennem egy kis döccenés, amikor azt éreztem, hogy nem tudom, hogyan fogom ezt végigcsinálni, hogyan hozom elő magamból a karaktert. Rövidnek tűnhet az az idő, ami hátravan a premierig, de a főpróbahéten olyan sok minden történik, és annyiszor végigmegyünk a jeleneteken, hogy sok minden eldől, és ami még kérdőjeles, az kitisztázódik. Ez végül megnyugtatott, remélem, hogy a finisben még megszületnek pillanatok.

Gyabronka József: Sok mindent megcsináltunk, de egy csomó minden még hátra van. A főpróbahéten dolgozunk először a díszletben, korábban csak jelzések között próbáltunk és az előadásnak azt a részét igyekeztünk megfejteni, ami az emberi kapcsolatrendszerről szól. Most jött el az ideje a technikai adalékoknak.

Bálint András és Gyabronka József a Vénusz című előadásban (fotó: Takács Attila)

A hajrában járnak, hogyan érzik, milyen lesz az előadás?

Gyabronka József: Ezt belülről nagyon nehéz megítélni. Mindig törekszünk arra, hogy jól álljunk a bemutató előtti héten, de ez valahogy szinte sosem sikerül, és azt, hogy milyen lesz végül, mindig az utolsó pillanatok döntik el. A Vénusz is egy olyan darab, amit a közönséggel együtt tudunk majd igazán jól bepróbálni, szükségünk lesz a nézők reakcióira, velük közösen tudjuk csak kialakítani az egésznek a ritmusát. Bármilyen furcsa, régen nem a nyilvános főpróbára jött először a közönség, hanem már a premier előtt négy-öt nappal látták és véleményezték az emberek az előadást.

László Lili: Nehéz a szerkezete, gyorsan váltakozó, rövid jelenetekből áll, és nagyon be kell gyakorolnunk a technikai részét, úgy értve, hogy merre megyek, mit csinálok a színpadon, mi a következő dolgom. Agyban nagyon ott kell lennünk, és rögtön az első mondatnál tudnunk kell, mit akarunk játszani, nincs idő megérkezni a jelenetbe, mert mire észbe kapnánk, már vége is lesz.

Gyors lesz a tempója?

László Lili: A jelenetek legalábbis rövidkék, egy-egy kivétellel, de Krisztinával (Deák Krisztina, a rendező – a szerk.) igyekszünk olyan pillanatokat találni, amiknek lehet időt hagyni. A Vénusz alapja ugyanis nem egy színdarab, hanem egy film, talán emiatt pörgősebb, de az a célunk, hogy ebből ne versenyfutás legyen, hanem igenis minél jobban meg tudjuk tölteni a jeleneteket.

László Lili a Vénusz olvasópróbáján (fotó: Takács Attila)

Az előadás később bekerül a Hatszín Teátrumba. Nehéz volt úgy próbálni, hogy egyik helyen sem játszottak még korábban?

Gyabronka József: Nekem egy picit megnehezítette a dolgomat. Most a főpróbahéten dől el, mit hogyan tudunk adaptálni, és majd a hatszínes bemutató előtt is lesznek külön próbáink, ahol kiderül, milyen tér áll a rendelkezésünkre. Még nem döntöttük el például azt sem, hogy egyben játsszuk-e, van ugyanis egy ilyen szándékunk. Ez attól függ majd, milyen hosszú lesz az előadás, lehet-e ezt bírni, vagy pedig mindenképpen tartunk egy szünetet, amikor a nézők is fellélegezhetnek, a büfé is jól jár, és a színész is pihenhet hátul.

Ha már szóba került a film, látták?

Gyabronka József: Nem, és nem is szoktam megnézni pont azért, mert nem akarom, hogy hasson rám. Annak idején játszottam az Egerek és emberekben, annak a filmváltozatát is csak azután néztem meg, miután az előadásunk lekerült a műsorról. Nem akarok minták után dolgozni. Ha valami jót látok, akkor nem tudok tőle szabadulni, én is úgy szeretném csinálni, miközben pont az lenne a feladatunk, az egész alkotócsapatnak, aki dolgozik egy előadáson, hogy mi magunk, együtt fejtsük meg, miről szóljon. Ha mások jobbat találtak ki, zseniálisabbak voltak, mint mi, akkor verhetjük a fejünket a falba, de ha mi választunk jobbat, akkor örülhetünk annak, hogy nem a mintát követtünk, nem a könnyebb utat választottuk.

László Lili: Amikor (Orlai) Tibor mondta egy éve, hogy majd a Vénusszal is fogunk dolgozni, akkor megnéztem, és örülök annak, hogy nem mostanában láttam. Nemrég ugyanis pont arról beszéltünk Krisztinával, hogy a filmbeli lány nagyon más, mint én vagyok, nem is lett volna érdemes belekapaszkodnom, vagy ellesni tőle dolgokat, mivel más a személyiségünk. Szerintem az embernek magából kell kiindulnia, mert különben hamis hangon szólalhat meg.

Gyabronka József és Bálint András a Vénusz című előadásban (fotó: Takács Attila)

Mesélnének a szerepeikről, mit kell tudni Jessie-ről és Ianról?

László Lili: Jessie egy vidéki lány, Ian unokahúga, de nem igazán ismerik egymást a férfival, csak egyszer találkoztak, amikor a lány megszületett. Jessie modellkedni akar, ezért jön a fővárosba, de mégis kissé céltalan, nem nagyon találja önmagát sem. Túl van egy nagy traumán, a nagybátyjával sem jó a viszonya, és ebben az élethelyzetben ismerkedik meg Maurice-szal, a színésszel, akit Bálint András alakít. Kialakul kettejük között egy nem hétköznapi emberi kapcsolat.

Gyabronka József: Ian egy magának való, zárkózott ember, egy velem egykorú színész, aki nem teljesen elégedett azokkal a szerepekkel, amiket el kell játszania. Ebben mondjuk nem hasonlítunk. Csak egy barátja van, a főszereplő Maurice, és a kettejük kapcsolatába ver úgymond éket Jessie. A lány feltűnik, ez konfliktushoz és drámához vezet a két férfi életében. Azért beszélek rébuszokban a történetről, mert nem szeretnék semmit elárulni. Az lenne a jó, ha a nézők, akik jegyet váltanak a Vénuszra, ezt ott a helyszínen látnák először.

László Lili és Bálint András a Vénusz című előadásban (fotó: Takács Attila)

A lánnyal való kapcsolatáról Bálint András is mesélte nekünk egy interjúban, hogy ez nem tipikus szerelem, talán nem is nevezhető szerelemnek.

László Lili: Jessie és Maurice között nem csak a korkülönbség nagy, ráadásul két különböző szubkultúrából érkező emberről van szó. Maurice egy művelt, sokat megélt színész, míg Jessie egy a művészeteket nem ismerő, kissé nyers, egyszerű lány. Maurice-t megérinti, hogy egy fiatal lány van a közelében, Jessie-t pedig az, hogy valaki igazán kíváncsi rá, mert eddig erre nem volt példa az életében. Az a cél, hogy Jessie fejlődésének meglegyen az íve, valami megváltozik benne a Maurcie-szal való találkozás révén, és meg kell mutatnom az érzékeny oldalát, a gyenge pontjait is. A végén a nézők ne egy bunkó, egyszerű lányt lássanak, hanem egy szerethető embert. A sérülékenység megmutatásával (is) van dolgom, az egyetemen is biztattak, hogy merjek érzékeny lenni, és kinyitni magam, erre a Vénuszban is nagy szükség lesz.

Lesz a történetben egy izgalmas csavar, színház a színházban, ugyanis a színészek egy darabot próbálnak.

Gyabronka József: Takács Katival és Bálint Andrással mi vagyunk a színészek, és a történet szerint egy Goldoni-darabon dolgozunk. A civil nézők általában szeretnek a kulisszák mögé belesni, és szeretik meglátni azokat a dolgokat, amik akkor és azon a helyszínen zajlanak, amiknek ők sosem tanúik. Az előkészületekről, az egész színházi életről csak a lapokban olvashatnak. A Vénusz kitereget majd mindenfélét, ezt a fajta kendőzetlen stílust a szakma nem mindig díjazza, néha én sem kedvelem, de ahogy ez a darab a szakmaiságunkról szól, azt szeretem.

László Lili a Vénusz című előadásban (fotó: Takács Attila)

Most dolgoztak először együtt, milyen a közös munka?

Gyabronka József: Lili szüleit már ismertem korábbról. Nagyon kellemes, jó hangulatban dolgoztunk, és dolgozunk még együtt, hiszen a bemutatóval sosem ér véget egy előadás élete. A közönséggel együtt megpróbáljuk majd az elkövetkező hetekben megtalálni a végleges formát.

László Lili: Megtiszteltetés ezekkel a nagyszerű színészekkel együtt játszani, szerencsés vagyok, amiért megismerhettem őket. A próbák során végig azt éreztem, hogy nyitottak rám, nagyon oldott a hangulat. Sajnos nehezen ébredek fel, utálom is a reggeleket (nevet), de azon kaptam magam, hogy örömmel jövök a Vénusz próbáira. Jó értelemben vett lazaság jellemzi a munkát, talán ez is segít abban, hogy még jobban ki tudjak nyílni, még színesebbé tudjam tenni azt az utat, amit Jessie bejár a történet során.

Mindkettejüknek lesz még újabb bemutatója az Orlainál, tudnak már ezekről mesélni?

László Lili: A Vénusz után lesz a Riviéra, Benedek Miklós rendezi, majd pedig a Vadméz, amit Znamenék Istvánnal csinálunk. Ebben Ötvös Andris lesz a partnerem, nagyon várom már a közös munkát, mert még vele sem dolgoztam korábban. Az idei évadban egyébként öt bemutatóm van, és nemcsak az Orlai Produkciónál, hanem a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban is játszom, ott például Lady Macbeth-et, most az a kedvencem, de lehet, hogy Jessie felveszi vele a versenyt. (mosolyog)

Gyabronka József: A Becéző szavak című előadásról talán még nem érdemes beszélni, amiatt hogy a kulturális TAO az eddig ismert formájában megszűnt, sok színház, társulat és előadás került veszélybe, nem tudni mit hoz a jövő. Emiatt is gondolkodunk azon, hogy esetleg létrehozunk egy futballcsapatot, ha azt szeretnénk, hogy dőljön hozzánk a pénz, lehet, hogy még focizni is meg kellene tanulnunk.

Kiemelt kép: Gyabronka József és László Lili a Vénusz című előadásban (fotó: Takács Attila)