Ezeket az előadásokat várjuk legjobban a 2024/25-ös évadban

Már csak néhány napot kell arra várni, hogy a kőszínházak ismét kinyissák kapuikat a közönség előtt, így szerkesztőségünk tagjai számba vették, hogy a 2024/25-ös évadban mely új bemutatók lesznek azok, amelyeket biztosan megnézünk majd. 

Andi

Szerintem nem vagyok azzal egyedül, hogy amikor a színházak május-június környékén bejelentik a következő évad bemutatóit, nem nagyon kapom fel a fejem egyetlen címre sem. Ennek főleg az az oka, hogy addigra már 100-120 előadás van mögöttem minden évben, így talán érthető, hogy miért hagy alább a kíváncsiságom. Pár napja ehhez a cikkhez készülve elkezdtem a 2024/25-ös évadbejelentőket újra átböngészni, és örömmel tapasztaltam, hogy a nyári viszonylag nyugodtabb időszak elég volt ahhoz, hogy újra csillogjon a szemem egy-egy hamarosan érkező premier kapcsán.

Szikszai Rémusz például ebben az évadban két olyan darabbal is dolgozik, amiket biztosan meg fogok nézni, ilyen a Budapest Bábszínházba érkező Peer Gynt, és a tatabányai Jászai Mari Színház idei első nagyszínpadi bemutatója, a Hamlet is. A Thália repertoárját gazdagítja majd a A miniszter félrelép friss feldolgozása, amelyben Görög László és Vida Péter kettőse garancia az egész estés nevetésre. A Játék a kastélyban vígszínházi változata számomra egy erősen meghatározó előadás, így különös öröm, hogy a Centrál Színház elővette Molnár sikerdarabját, amelyhez Puskás Tamás Alföldi Róbertet, László Zsoltot és Balla Esztert kérte fel a főszerepekre – így Budapest nem marad Turai nélkül Benedek Miklós halálát követően sem. Szikora János Székesfehérváron rendezi meg Térey A Nibelung-lakópark című drámáját, amelynek szereposztása még nem ismert, de az már önmagában is izgalmas, hogy a Krétakör legendás előadása után végre kőszínházban is látható lesz a darab. És persze nem mehetek el szó nélkül a Katona decemberi nagyszínpadi bemutatója mellett sem, amelyet Székely Kriszta jegyez majd, Nyílt tárgyalás címmel állítja színpadra Ferdinand von Schirach tárgyalótermi drámáját Ónodi Eszter és Fekete Ernő kettősével a főszerepben.

Akik követik nálunk a hónap legjobbját, azok biztosan sejtették, hogy nem maradnak majd ki nálam a táncos bemutatók sem, szerencsére ebben a műfajban is lesz mit várni az évben. Ilyen például a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistájának, a Harangozó-díjas és érdemes művész Tókos Attilának a Budapest Táncszínház művészeivel készülő premierje, amely Orákulum címmel október 16-án debütál a Nemzeti Táncszínházban. A Győri Baletthez ezúttal két nemzetközileg elismert alkotó érkezik, Jordan James Bridge egy science fiction koreográfiát, míg Kim Jung-a egy impulzív és drámai táncművet állít színpadra, melyek a Tranzit című előadás keretében lesznek láthatók. Juronics Tamás ismét izgalmas témában dolgoztatja meg a Szegedi Kortárs Balett táncosait, Ingmar Bergman 1973-as klasszikusát inspirációként használva készül majd az évad második felében a Jelenetek a házasságról című produkció. Mondhatjuk, hogy lesz miből válogatni a színház szerelmeseinek! 

Jani

Egy előadást kiválasztani a sok közül piszok nehéz feladat lenne, éppen ezért meg sem próbálkozom vele, hanem sorra veszem azokat az új bemutatókat, amiket mindenképpen megnézek a most következő szezonban. A Jászai Mari Színház előadásait mindig nagy izgalommal várom, és ez most sincsen másként. A Ma este megbukunk a Centrál Színházban nagy kedvencem volt, és mivel a tatabányai társulat is az eredeti alkotógárdával állítja színpadra a vígjátékot, a nagy kérdés az lesz, hogy mit tudnak majd hozzáadni ahhoz a koncepcióhoz az ottani színészek. Hasonlóan nagy érdeklődésre tart számot nálam Andrew Bovell Idegen nyelvek című darabja, ami nemcsak amiatt lesz izgalmas, mert egy kortárs ausztrál mű első magyarországi bemutatója lesz, hanem mert Bovell jegyzi a Ha elállt az esőt, amire életem egyik legjobb előadásaként emlékezem vissza. De hasonlóan izgalmasnak ígérkezik a Katona József Színház első két nagyszínpadi bemutatója is: a Radical relaxot Tarnóczi Jakab miatt várom nagyon, hiszen az utóbbi évek egyik legizgalmasabb színházi rendezőjéről beszélünk, akinek minden munkáját nagyon szerettem. A Nyílt tárgyalás pedig nem csak amiatt lesz érdekes, mert Udvaros Dorottya vendégművészként csatlakozik a társulathoz, hanem mert az a Ferdinand von Schirach jegyzi, aki a Terror és az Isten című darabokat, amelyek nagyon szépen bemutatják a jog és az igazságszolgáltatás cseppet sem egyszerű világát, ezzel is hosszasan elgondolkodtatva a nézőt. 

A “művészszínházaknál” maradva: kimondottan érdekesnek ígérkezik a Radnóti Színház évadának a második fele is. Nagy Péter István az Angyalok Amerikában első részét, a Küszöbön az ezredfordulót viszi színre, míg Szenteczki Zita Lars von Trier Hullámtörését rendezi meg. A Budaörsi Latinovits Színházra is érdemes nagy figyelmet fordítani, rengeteg izgalmas bemutatóra számíthatunk náluk is, személy szerint leginkább Székely Csaba Az igazság gyertyái darabját várom, már csak a szerző miatt is, hiszen Székely az egyik legizgalmasabb kortárs drámaírónk. Nem utolsósorban az előadást Alföldi Róbert rendezi, tehát minden adott ahhoz, hogy ismét egy jól sikerült produkció születhessen meg. Végezetül: nem is én lennék, ha a Budapest Bábszínház bemutatóiból nem ajánlanék párat. Elsőként a jövő héten debütáló A szomjas trollra leszek kíváncsi, hiszen Varró Dani szövegét Cseri Hanna állítja színpadra, amit Teszárek Csaba egyszemélyes előadásában láthatunk majd. Ez a három név pedig garancia a minőségi gyerekelőadásra. Szikszai Rémusz a Peer Gynt című Ibsen-művet viszi színre, erre főleg amiatt leszek kíváncsi, mert ehhez a drámához egy nagyon rossz színházi élményem kapcsolódik még középiskolás koromból, és kíváncsi vagyok, hogy felnőtt fejjel mennyire sikerül “megváltoztatni” a véleményemet. A Bábszínház utolsó bemutatója a Kár, hogy anyádat nem hoztuk el… címet viselő vásári bábrevü Gardenö Klaudia rendezésében – akiben szintén nagy bizodalmam van. Ebben az előadásban pajzán vagy éppen horrorisztikus magyar népmesék elevenednek meg (természetesen felnőtteknek), és azt hiszem, ennél többet nem is kell mondani, hogy felkeltse az emberek érdeklődését.

Dani

Mivel a Mozgókép rovatban javarészt az én anyagaimmal találkozhattok, így nem meglepő, ha azt mondom, hogy szeretem a filmeket, és kifejezetten érdekelnek azok a próbálkozások is, amelyek a filmtörténelem egy-egy darabkáját igyekeznek becsempészni a színházba. Szerencsére minden évadban vannak ilyen bemutatók, és a 2024/2025-ös felhozatal sem kivétel ez alól: nagyon kíváncsi vagyok például arra, hogy A lány a vonaton és A Da Vinci-kód színpadi változatai hogyan fognak kinézni a Játékszínben – bár utóbbi inkább Dan Brown könyvén alapul, mintsem a filmen. Szeretném felfedezni, hogy miképpen fog működni a Rémségek kicsiny boltja a Pesti Színházban, Tasnádi Csaba mivel tud újat mutatni A miniszter félreléppel a Thália Színházban (de Molnár Piroska Madám Bizsujára is kíváncsi leszek a Thália Télikertben, ha már itt tartunk), és hogy a József Attila Színházban mit kínálnak majd a Három férfi és egy mózeskosár, Az ötödik pecsét, valamint a Shrek musical adaptációk, elvégre a háromból legalább kettő esetében nincs könnyű dolguk az alkotóknak.

Ezek mellett egy videojátékos ihletésű darabra is fáj a fogam, ugyanis rajongok a játékokért: az Örkény Színház [ESCAPE] – A Donkihóte-projektje ott van a kívánságlistám élén. Végül, de semmiképpen sem utolsó sorban kitüntetett figyelemmel követem majd kedvenc teátrumom, a Vörösmarty Színház újdonságait, különös tekintettel Szikora János rendezéseire – amiből három is lesz (A windsori víg nők, A Nibelung-lakópark, Benyovszky, a szabadság szerelmese) a 2024/2025-ös évadban -, valamint a Ne most, drágám! után kíváncsian várom, hogy Telihay Péter mire képes egy olyan megkerülhetetlen klasszikussal, mint a Hegedűs a háztetőn. Természeten ez csak néhány kiemelt példa, a gyakorlatban sokkal több izgalmas előadás készül, az új évadban is lesz mit nézni.

Gabi

Márfi Márk 2020-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, azóta szabadúszó színészként dolgozik és ír. Játszik a Radnóti Színházban, a Szkénében, a Lóvasúton; dolgozik a Kultúrbrigád csapatával, a Láthatáron Csoporttal, a következő évadban a Pinceszínházban is bemutatkozik, ezek mellett pedig forgat is. 2022-ben és 2024-ben is Örkény István Drámaírói Ösztöndíjban részesült. Első színműírói munkája a TELIK – egy óra az életedből címet viseli, önálló est készült belőle, amivel már több mint 50 alkalommal állt közönség elé. Lassan című új drámáját a Nyílt Fórum 2022/23-as évad programjában fejlesztette Mikó Csabával.

Márk Telik-jét többször, több különböző helyszínen is láttam. Minden alkalommal megérintett a bátor, őszinte, sallangmentes előadás. Ennek tükrében abszolút mértékben megelőlegezett a bizalmam Márk és az új darabja, a Lassan felé is. Ráadásul emelt a téten, mert az új előadás már kétszereplős lesz, amelyben az Anyát az idén a Halhatatlanok Társulatába beválasztott, Jászai-díjas Für Anikó fogja alakítani. A két színész tavasszal egy vizsgafilmben dolgozott együtt, akkor találkoztak személyesen először és a szünetekben kezdtek el beszélgetni. Hamar kiderült, hogy mindketten kötődnek Szombathelyhez, és hogy működik közöttük a kémia. Szóba került a Telik mellett a Lassan is, aminek Anikó elkérte olvasásra a szövegét. Majd pár nap múlva hívta Márkot, hogy szeretné vele eljátszani. 

A dráma a kommunikáció-képtelenségről beszél. Tudunk kérdezni egymástól? Egyáltalán akarunk? Van rá igényünk? Mitől tartunk? Vagy egyenesen félünk? Aztán meg már késő. Anya és fia. Egy halogatott, fontos beszélgetés. Egy színdarab. Az élet. A halál. Für Anikót ritkán láthatjuk független színházi előadásban, emiatt is különlegesnek ígérkezik a produkció. S bár még folyamatban van a támogatók keresése, az alkotók bíznak a megvalósításban, ezért a bemutató időpontja már megvan: 2025. március 8-án lesz először látható a Lóvasúton.

Sári

Szerintem mindig nagyon izgalmas, amikor különböző médiumok egymástól kölcsönöznek alapanyagot. Olvasol egy könyvet, játszol az abból készült videójátékkal, gyűjtöd a legofigurákat amiket a szereplők ihlettek, egy-egy jó filmélmény után még hetekig hallgatod a zenét. A Játékszín merészet, izgalmasat és nagyon mait álmodott, hiszen a 2024/25-ös évadban műsorra tűzi A lány a vonaton és A Da Vinci-kód című előadásokat. Ezen művek tekintetében nem csupán rendkívül ismert regényekről beszélünk, hanem sikeres és sokak által szeretett filmváltozatokról.

Manapság gyakran ér minket csalódás amikor különböző Disney mesékből készül élőszereplős változat, hiszen eredetileg nem úgy képzeltük el az adott karaktert, teljesen máshogy emlékezünk egyes jelenetekre. Ez esetben nem csupán a képzeletünk szüleményéhez kell majd felérniük az előadásoknak, de mindenki által ismert hollywoodi sztárokhoz is. Kétség sem fér hozzá, hogy teljesen másnak és szélsőségesen máshogyan kell történnie valaminek a színpadon, mint filmen vagy éppen egy könyv lapjain. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy megéri-e a kockázat? Megéri-e az a veszély, hogy csalódást okozunk azoknak a rajongóknak, akik évtizedek óta szeretik az eredeti verziókat?

Bátornak lenni mindig megéri. Egyértelmű, hogy soha nem lesz mindenki elégedett, de az is egyértelmű, hogy megéri az embereknek mutatni egy kis változatosságot. Nem kell és nem is szeretnénk a színpadon ugyanazt látni, amit Emily Blunt vagy éppen Tom Hanks nyújtott a filmvásznon, sőt inkább valami újat szeretnénk, valami meghökkentőt. Még izgalmasabbá teszi a helyzetet, hogy jól bevált thrillerekről és krimikről van szó, azt pedig csak remélni tudjuk, hogy a színházi atmoszféra legalább annyira visszaadja majd a borzongás és a nyomozás hangulatát, ahogyan azt egy moziterem teszi, vagy éppen a szobánk csendessége egy őszi napon. A Játékszín pedig már sokszorosan bizonyította, hogy színházban is legalább annyira van létjogosultsága az olyan szórakoztató műfajoknak, mint a vígjáték vagy éppen a krimi.

Orsi

Siménfalvy Ágotára mindig is többet lehetett rábízni művészileg, mint amit róla az ember az aktuális életkora, vagy színpadi rutinja alapján feltételezhetett, mert már Szirtes Tamás operett-musical osztályából kikerülve is hordozott magában valamiféle bölcsességet, ami a játékában mind a mai napig tetten érhető lett. Alföldi Róbert a színésznőnek ezt a jellegzetességét egyből felismerte, mikor még 2003-ban a naiv és szeretetéhes kis utcalány karakterét ráosztotta Neil Simon, Cy Coleman és Dorothy Fields musicaljében, a Sweet Charityben, annak is egy olyan feldolgozásában, amely a címszereplő személyére a szokottnál nagyobb fókuszt tett. Az a fajta érettség, ami az ott és akkor mindössze huszonéves Siménfalvy Ágota szerepformálását jellemezte, egy plusz réteget, egy további érzelmi töltetet adott az Operettszínház Raktárszínházában bemutatott zenés darabnak, melyet később a műfaj hatásmechanizmusát tendenciózusan a többszörösére felnagyító Béres Attila más közreműködőkkel szintén megrendezett. A kezei között a 2024/25-ös évadban a Szigligeti Színházban is megelevenedik majd az igaz szerelem után ácsingózó könnyűvérű lány, Charity édes-bús, és helyenként kissé frivol sztorija egy zeneiségében, valamint dallamiságában a harmincas évek swing-korszakát megidéző előadásban, ami a rendező alkotói stílusát ismerve egészen biztosan életszagú, emberi, továbbá bizonyos szempontból megejtő lesz.

Dóri

A következő színházi év is bővelkedik bemutatókban, így igencsak nehéz egyet, vagy akár néhányat kiválasztani közülük, két bemutató azonban meglehetősen megmozgatta a fantáziámat. Az egyik az Opera októberi premierje, a Coppélia, aminek igencsak egyszerű okai vannak: egyrészt még nem volt szerencsém az Andrássy úton található felújított színházépületben járni és már elég régóta tervezem ennek hiánypótlását, a másik pedig hogy mégiscsak balettról beszélünk, ami számomra mindig izgalmas. A Coppélia törénetében egy kisváros ünnepségre készül, ahol Coppélius mester járóbabája fontos szerepet kap majd a cselekményben és ahol a klasszikus balett játékos megnyilvánulásokkal kerül megvalósításra a Magyar Nemzeti Balett előadásában. Ráadásul a Coppéliának hosszú előtörténete van a magyar táncéletben is, először 1877-ben mutatták be idehaza, az 50-es években pedig Harangozó Gyula átdolgozásában került színpadra.

A másik, számomra kuriózumként felbukkanó Rémségek kicsiny boltja premier, amely a Pesti Színházban kerül színpadra februárban, Novák Eszter rendezésében. A horror musical az azonos című kultikus film alapján került színpadi adaptálásra a 80-as években és bejárta az egész világot azóta. Seymour ifjú botanikus története a felettéb szokatlan Audrey II növénnyel olyan tekintélyes hátteret igényel a megvalósítás tekintetében, amit a Vígszínház stabilan biztosítani tud, az illusztris szereposztásról már nem is beszélve.

Kiemelt kép: A Vígszínház nézőtere (Fotó: Rátonyi Gábor)