A budapesti Mai Manó Ház immár évtizedek óta a magyar és a nemzetközi fotóművészeti diskurzus egyik fontos intézménye. Programkínálata következetesen a kortárs és a történeti fotográfia párbeszédére épül, miközben kiemelt figyelmet fordít a fotográfiai kultúra társadalmi, esztétikai és elméleti kontextusainak feltárására.
Január 23-án Tóth György életművének tárlatával kezdi az új évet a ház. Az Út (Érzelmek a tudat alatt) című tárlaton szereplő képek a testet, túlmutatnak a hagyományon. Itt mint energetikai és érzéki jelenlétet vizsgálják, ahol a tér, a mozgás és az idő egymást átható viszonyrendszerként jelenik meg. Az életlenség, a bemozdulás és a multiexpozíció nem technikai rendellenességként, hanem kifejezőeszközként működik, az érzelmi tapasztalat vizuális lenyomataként. A kiállítás március 8-áig látogatható. Ezzel párhuzamosan a második emeleten a Fénybe vetkőzve című válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből mutatja be a 20. század eleji magyar aktfotográfia meghatározó alkotóit, többek között Angelo, Bäck Manci, Berko Ferenc, Máté Olga és Pécsi József munkáit. A tárlat azt vizsgálja, miként vált a testábrázolás a modernitás egyik központi témájává, és hogyan teremtett a fotográfia új esztétikai és lélektani dimenziókat a meztelenség reprezentációjában.
2026 tavaszán Vladimír Birgust, a kortárs cseh és kelet-közép-európai fotográfia egyik népszerű alakjának képei érkeznek. Birgus több mint hat évtizedes pályája során fotográfusként, kurátorként és fotótörténészként is jelentős hatást gyakorolt a régió vizuális kultúrájára. Majd egy nagyon különleges kiállítás következik: Maxim Dondyuk ukrán fotográfus kiállítása, ami egy időben debütál a csernobili atomkatasztrófa negyvenedik évfordulójával. A bemutatott anyag egy több mint tizenötezer darabból álló archívumra épül, amely elhagyott otthonokban talált családi fotókat, leveleket és filmtekercseket foglal magában.
A nyári időszakban nyíló Felvétel! – Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből című, kétrészes kiállítás a Nemzeti Filmintézettel együttműködésben ünnepli a hazai filmgyártás jubileumát. A werkfotók révén a tárlat nemcsak ikonikus filmek forgatási pillanatait idézi meg, hanem rámutat a fotográfia önálló művészi és dokumentarista szerepére a filmkészítés folyamatában.
Az őszi program Émile Zola fotográfiai munkásságát állítja középpontba. A több mint száz felvételt bemutató kiállítás egy kevésbé ismert, személyesebb Zolát tár elénk, akinek képei kompozíciójukban és látásmódjukban szoros kapcsolatot mutatnak az impresszionista festészettel. Ugyanebben az időszakban a második emeleten Nora Dumas életműve kerül bemutatásra. A 20. századi európai fotográfia egyik különleges hangú alkotójaként Dumas munkái a mindennapi élet csendes, mégis erőteljes pillanatait ragadják meg, mély humanizmussal és formai érzékenységgel.
Az évet René Maltête francia fotográfus tárlata zárja, amely az utcai fotográfia ironikus és emberközeli hagyományát képviseli. Maltête képei azt bizonyítják, hogy a mindennapi élet abszurd és humoros pillanatai gyakran csupán a megfelelő időzítésen múlnak, és hogy a fotográfia képes a hétköznapi valóságot finom iróniával és empátiával újraértelmezni.
A Mai Manó Ház 2026-os programja kellően sok izgalmat ígér: kiemelkedő alkotók munkái mellett, reflektál a fotográfia történeti, társadalmi és esztétikai kérdéseire is, megerősítve az intézmény szerepét a kortárs vizuális kultúra kritikai fórumaként.
Kiemelt kép: Vladimir Birgus: Berlin, 1993 (Forrás: Mai Manó Ház)
