„Ez az előadás erős vizuális élményt kíván nyújtani” – interjú Szirtes Tamással

Ahhoz kétség sem fér, hogy a tavasz egyik legjobban várt előadása a Thália Színház Agatha Christie talán leghíresebb regényét feldolgozó darabja, a Gyilkosság az Orient Expresszen volt. Ez egyrészt a remek szereposztásnak, aztán a Freelusion bevonásával megálmodott különleges látványvilágnak, de elsősorban a rendező személyének – Szirtes Tamásnak köszönhető. A Madách Színház igazgatójával beszélgettünk az  immáron az ősz egyik legizgalmasabbnak ígérkező premierjéről.

Szeptember 5-én mutatják be Agatha Christie Gyilkosság az Orient Expresszen című művét a Thália Színházban. Hogy állnak a próbákkal?

Február 4-én kezdtük el a próbákat, de a folyamat sajnos a koronavírus-helyzet miatt tavasszal félbeszakadt. Túl voltunk az olvasópróbán, a rendelkezőpróbákon, emlékpróbákon – alapvetően a kéthetes főpróbaidőszak állt még előttünk a bemutatóig. Most augusztus 10-én indultak újra a próbák. Jelenleg ott tartunk, hogy díszletben próbálunk, össze kell fésülnünk a vizuális technikát, a díszletek mozgatását a jelenetekkel. Ebben a darabban minden egymásra épül – hajszálpontosan kell követni a koreográfiát.

Már decemberben megkapták a színészek a darab példányát. Ennek a korai kezdésnek mi volt az oka?

Ez az előadás erős vizuális élményt kíván nyújtani.

Az Agatha Christie regényéből Ken Ludwig által készített színpadi adaptáció remek anyag. A történet egy mozgó vonaton és azon belül nagyon sok helyszínen játszódik – nagyon filmszerű. Ezért gondoltam arra, hogy a vetítés az előadásnak fontos, elengedhetetlen része kell legyen.

Így került képbe a videótartalmakat gyártó Freelusion, és elkezdődött a munka. Rengeteg anyagot már az olvasópróba előtt, stúdióban leforgattunk a színészekkel.

A díszletrendszer sok vetítőgépből és nagyon komplikált ledfalszisztémából áll – ez a dologban a nagy izgalom és egyben a kockázat is. Ilyen sem a Tháliában, sem máshol nem volt még, és meg kell mondjam én sem csináltam még ilyen produkciót.

Miért pont az Orient Expresszt választotta?

Már régóta foglalkoztat az Orient Expressz, nagyon szeretem Agatha Christie-t. Azt gondolom, hogy ő nem egyszerűen csak zseniális krimiíró, hanem a huszadik század egyik nagyon komoly gondolkodója, moralistája. A krimijei komoly erkölcsi dilemmák bűnügyi történetbe ágyazva, és engem ez érdekel. Ez a darab is aktuális, élő és nagyon kínzó dilemmáról beszél, nevezetesen az igazság relativizmusáról. Ebben a műben kétféle igazság találkozik: a zsigeri emberi igazság és a jog által meghatározott igazság. Az esetek bizonyos részében ezek nem esnek egybe, nem mindig vannak fedésben. Ez a darab pont ilyen problémát feszeget, és végigéli a dilemmának mindkét oldalát: a brutális cselekedetre adott társadalmi, jogszerű választ és az emberi ösztönös, zsigeri választ. Ebben a kettőben van valami kibékíthetetlen, ez teszi igazán izgalmassá.

Emlékszik, hogy mikor találkozott először az Orient Expresszel?

Láttam ennek filmfeldolgozásait, például Albert Finney híres angol színésszel, és megnéztem a legutóbbi Kenneth Branagh filmet is nagy sztárokkal. Egyik sem tetszett, bár ilyet nem illik mondani, mert ők csodálatos, nagyszabású alkotók. Mi a darab jelenidejűségét, drámaiságát keressük. Ha ez a darab a szemünk előtt történik, és úgy tudjuk színpadra állítani, hogy a néző nem egy mesét lát, hanem része a történésnek, ami abban a pillanatban ott zajlik, akkor az nagyon izgalmas – és a színház valódi varázsa.

Mióta gondolkozott rajta, hogy megrendezné?

Felmerült korábban az is, hogy esetleg a Madách Színházban műsorra tűzzük, de ez alapvetően zenés színház. Mi csodálatosan el tudjuk játszani a legbonyolultabb, legnehezebb, legigényesebb zenés darabot is, de ilyen típusú prózai színészek, akik ennek a műnek a szerepigényéhez szükségesek a Madách Színházban – legalábbis olyan számban, amely egy ilyen darabhoz kell – nincsenek. Én felajánlottam a Thália Színház vezetőségének – Kálomista Gábornak és Schell Juditnak –, hogy megrendezném náluk, és ők örömmel fogadták.

Akkor lehet mondani, hogy a társulathoz igazította a darabot?

Igen, a társulat nagyon vonzó volt, főleg a Poirot-t játszó Szervét Tibor, aki régi barátom és dolgozott velünk a Madáchban a Spamalotban és a Mary Poppinsban is – nagyon komoly, intellektuális képességekkel rendelkező színész, és Poirot-nak az egyik különleges tulajdonsága az agyi kapacitása. Úgyhogy azt remélem, hogy ez jó találkozás lesz színész és szerep között.

Milyen irányokat adott Szervét Tibornak a karakter megformálásakor?

Együtt keresgéljük a szerepet próbáról próbára, és minden alkalom végén azzal jövünk ki, hogy ma is találtunk valamit. Egy jó darabban mindig lehet mélyebbre ásni, és találunk még több réteget. Poirot a darabbal egyetemben különböző mélységeket tartalmaz, amelyeket fel kell fedezni.

Poirot megformálását mennyire határozza meg David Suchet legendás alakítása?

Tulajdonképpen ez döntés kérdése. Az egész onnan adódik, hogy Agatha Christie furcsa, különös kis embernek írta meg Poirot-t és nem hősi alkatnak. Kenneth Branagh már nagyot lépett el ettől, és ugye a modern, klasszikus feldolgozások – gondolok itt a Benedict Cumberbatch Sherlock Holmes-jára – elszakadnak a klasszikus külsőtől, és ezekben a nagy szerepekben valami mást találnak. Mi sem Poirot külső jegyeiből indultunk ki Tibivel – melyeket egy nagyszerű angol kolléga meghatároz – hanem az ember karakteréből, szenvedélyéből, dinamizmusából.

Ez lesz az előadás magyarországi ősbemutatója.  Ad ez valamiféle szabadságot?

Nem változtathatunk meg alapvetően semmit, a szövegen sem –  és én nem is tettem. Természetesen annyi szabadságot megenged, amit mondjuk az előadás díszlete megkövetel, de lényegében mi azt a darabot játsszuk el, amelyet Ken Ludwig színpadra vitt.

2013-ban volt az előző rendezése A férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás? a Tháliában. Milyen érzés volt visszatérni a színház falai közé?

Én nagyon élvezem, szeretem ezt a színházat és a kollégákat is. Hallatlan segítőkész és ambiciózus társaság fogadott, és szükségem is van rá, mert ez rendkívül összetett színházi mutatvány lesz. Nagyon igényes lesz a hang-, a videó- a világítástechnikát és a színpadi lebonyolítást illetően, ezért itt az embereknek a tudásuk legjavát kell adniuk, és a próbák után a legjobbak a reményeim.

Mit talál kihívásnak a színpadra állítás során?

Hogy mindaz, amit én kigondoltam, sikerüljön. A Jóisten legyen velünk, ne legyen senki beteg, ne tengjen túl a koronavírus, ne zárják be újra a színházakat – hogy meglegyen. Most egy nagyon jó menetben vagyunk, mindenki erősen húz, és remélem, hogy már nem állít meg minket semmi.

Kiemelt kép: Szirtes Tamás (Fotó: Juhász Éva)